Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Dohánytermelők: küzdelem a fennmaradásért

2019.11.05. 6:18:00



Magyarországon nem azért dohányoznak, mert dohányt termelnek, hanem azért termelnek, mert az emberek dohányoznak. Fogalmazták meg az ágazat magyar­országi szerepét a MADOSZ megalakulásának 20. évfordulóján tartott közgyűlésen, aminek a Nyíregyházi Váci Mihály Kulturális Központ adott otthont októberben, ahová a termelők mellett a szakmai szervezet hazai és nemzetközi irányítói is eljöttek.

Az 1999. október 19. óta töretlenül elnöklő Bényei Illés, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének elnöke megnyitóbeszédében két évtizedes harcukról, azon belül is inkább keservekről és csak kevés örvendetes fejleményről adhatott számot. A dohánytermesztésnek Magyarországon több száz éves a hagyománya. Igazi szervezettséget másfél évszázada mutat fel, de ezalatt is egyre inkább eliminálódott a jelentősége. Ez azért szomorú, mert valós igény kielégítéséről van szó – amit mégsem hazai termelésből elégítenek ki, és azáltal sok, a dohánybevételre egyébként rászoruló családtól veszik el a megélhetést.

A dohánytermesztők mostani seregszemléjén számos hatóság és szervezet képviseltette magát. Részt vett a közgyűlésen Tarpataki Tamás, az Agrárminisztérium agrárpiacért felelős helyettes államtitkára, kíséretében Szentirmay Zoltán támogatáspolitikai főosztályvezetővel és Horváth Anikó osztályvezetővel. Az eseményre eljött, felszólalt és némi biztatást adott Carlo Sacchetto, az ELTI – az UNITAB és a FETRATAB – Európai Szakmaközi Szervezetének főtitkára. Ugyancsak felszólalt és összefogásra biztatott François Vedel, az UNITAB francia főtitkára. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamarát Rácz Imre, az országos elnökség tagja, a kamara Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei elnöke képviselte. A Philip Morris Magyarország Kft.-t Pozsgai Zoltán, a Dofer Zrt.-t Pomázi István vezérigazgató, az ULT Magyarországot Fekete Tibor és Vinczler István képviselték. Megjelent az eseményen Fodor Tamás, a NAV Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei jövedéki főosztályának vezetője is.

Az elnöki megnyitó néhány gondolatban kitért a dohánytermelők helyzetére és lehetőségeire.

Az ágazat válságát éli, hangzott el, ami nem újkeletű, hiszen még az 1980-as években kezdődtek a nehézségek, amelyek az 1990-es évek derekára elmélyültek.

A mélypontot 1995 jelentette, amikor az előző 10 év termelési átlagának az egyharmadára esett vissza a magyar dohánytermesztés. Akkoriban szinte minden részelemében gondokkal küszködtek, de a legnagyobb nehézséget a minden várakozást felülmúló feketegazdaság okozta az ágazatban. A nehéz helyzetben néhányuknak eszébe jutott az akkoriban nem túlságosan preferált ötlet, hogy a gazdák fogjanak össze a termelés fenntartása érdekében. Ez végülis megtörtént, és 1999 októberében Nyíregyházán megalakult a MADOSZ, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetsége. Elnökéül Bényei Illést választották, aki azóta is folyamatosan betölti a tisztséget.

Tarpataki Tamás helyettes államtitkár gratulált a MADOSZ 20. születésnapjához, majd kifejtette, hogy mi mindenre van és lesz szükség ahhoz, hogy az ágazat életképes maradjon Magyarországon. Véleményét úgy lehetne összefoglalni, hogy bár az ünnepség napján semmilyen elfogadott szabályozás nincs sem az ágazatra, sem a dohánytermelésre, az érdekeltek mégis mindent megtesznek azért, hogy legalább a mezőgazdaság mostani kondíciói megmaradjanak az EU-ban. Bár erre vonatkozóan külső okok miatt sok bizonyosság nem fogalmazható meg, valami reménység mégis pislákol ebben a helyzetben, amikor semmire sem tudnak garanciát adni.

A folytatást segítheti, hogy az átmeneti nemzeti támogatások nagy valószínűséggel tovább élnek, és a de minimis támogatás, ami a dohánytermelésre is vonatkozik, belső megegyezéssel rendezhető.

A támogatások keretösszegéről addig nem kívánnak nyilatkozni és megállapodni, amíg a KAP működésének feltételeivel kapcsolatban, azaz a szabályozás mikéntjéről nem hoznak döntést.

Carlo Sacchetto, az ELTI olasz főtitkára a 20 éves évforduló kapcsán arra emlékeztette a résztvevőket, hogy ez egy szép kort és fiatalságot jelentő idő. Ezután bemutatta a szervezetet, az ELTI-t. A dohányosokról tudni kell, hogy létezik az európai termelők szövetsége, aminek a mozaikneve UNITAB. Az ELTI-t 2016-ban hozták létre Rómában, és az EU 2018-ban el is ismerte mint szervezetet. Az UNITAB mellett létezik még a FETRATAB, ami a Nemzeti Elsődleges Feldolgozók Szövetsége, és az FFAT, ami az európai mezőgazdasági termelőket tömöríti. Az ELTI-nek jelenleg nyolc UNITAB-os és nyolc FETRATAB-os tagja van, és csak egyetértéssel tudnak döntéseket hozni.

Az ELTI-re azért külön büszkék az alapítók, mert ez idáig ez az első és az egyetlen ágazatközi szervezet, amelyet elismert az EU. Összesen tizenegy tagország vesz részt a munkájában: Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, Görögország és Bulgária – ezek a kiemelkedően nagy dohányter­mesztők Európában –, és a sor Franciaországgal, Magyarországgal, Németországgal folytatódik, amelyek közepes-kis termelőnek számítanak.

ELTI-tag továbbá, minimális dohányérdekeltséggel Portugália, Belgium és a nem EU-tag Svájc. Az eddig felsoroltak valamennyien alapító tagok. Rajtuk kívül újabban csatlakozott a szervezethez Horvátország és Románia.

Az európai dohánytermelésnek a 73 százalékát adják az ELTI tagok, az általuk termelt dohány tömege 2017-ben 146 710 tonna volt. A fennmaradó 27 százalék nem ELTI-tag országokból származott. Itt fontos megjegyezni, hogy a dohányosokhoz hasonlóan jól szervezett ágazat nincs másik az Európai Unióban. Az ELTI-t alapító 11 termelő országában 76 ezer hektáron foglalkoznak dohány-előállítással. A szakmaközi szervezethez 12 nemzeti termelői szövetség, 46 termelőszövetség és 51 ezer egyéni gazdálkodó tartozik. Így összesen 350 ezer dolgozó munkája kapcsolódik az ELTI-hez, akiknek legalább a fele nő. Tehát, ha kicsit tágabb értelemben nézzük, akkor több tízezer munkahely kapcsolódik ehhez a szakmaközi szervezethez.

Az ELTI elsősorban a termelők helyzetére fókuszál. E téren a gazdálkodók elöregedése a legégetőbb gond, ebben az ágazatban is nehézkes a nemzedékváltás.

A szakmaközi szervezet azt követeli az EU-tól, hogy sürgősen döntsön a dohánnyal kapcsolatban, mi a szándéka vele a jövőre nézve. A kérdés úgy is fölvethető, hogy az a szándék, hogy mindenki a fővárosokba tömörüljön, vagy legyenek továbbra is virágzó régiók – amihez a dohány a maga módján képes hozzájárulni. Ha a régiók fejlesztése mellett foglalunk állást, akkor megkerülhetetlen a dohányipari infrastruktúrába történő beruházás, a dohányipar fejlesztése, amiben az öntözés, az öntözhetőség erősítése, terjesztése az elsőrangú kérdés.

Az ELTI a dohányágazaton belüli összetartást és összefogást fogalmazta meg saját céljának. A versenyképesség javítására törekednek, amihez nagyobb termést és azzal együtt jobb árakat kívánnak elérni. Ragaszkodnak hozzá, hogy méltóságban, magas színvonalon és fenntartható módon tevékenykedjenek az ágazat szereplői, a dohánygyártók figyelmét pedig arra akarják mindjobban felhívni, hogy bármit is termelnek az EU-ban – így dohányt is – nagyobb költséget jelent, márpedig a fogyasztóknak ezt a többletköltséget meg kell fizetnie.

Pillanatnyilag az ELTI a KAP 2020 utáni módosításán dolgozik teljes gőzerővel. Meg akarják szüntetni azt az álszent szabályozást, hogy a dohányágazat ki van zárva a termeléshez kötött támogatásokból.

Az Európai Unió a dohány 80 százalékát importálja, abból készíti a különböző termékeket. A főtitkár tehát joggal hangsúlyozta azt a veretes megállapítását, hogy az emberek nem azért dohányoznak, mert van dohány, hanem éppen fordítva: azért termelnek dohányt, mert a termékre létezik legális igény. Éppen ezért a dohánytermesztés legális tevékenység, nem szabad diszkriminálni, és nem szabad a megszüntetésével fenyegetőzni. Carlo Sacchetto a reménységek között említette az EU új mezőgazdasági biztosának személyét, aki lengyel lévén olyan országból származik, ahol termesztenek dohányt, és nem olyan helyről jött, ahol nem foglalkoznak vele. A szakember korábban részt vett a mezőgazdasági irányítás kimunkálásában Brüsszelben, ezért számára nem újdonság a dohány, tehát joggal várható tőle kedvező hozzáállás. A főtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy a dohánytermesztést nemcsak országos „szemüvegen” keresztül kell nézni, hanem úgy, mint Magyarországon, ahol az teszi jelentőssé, hogy a termelés 80 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből származik.

Az ELTI ragaszkodik hozzá, hogy a közös európai szabályrendszer a dohányfeldolgozásban is mindenkire egyformán érvényes legyen. Jelenleg ugyanis nem egyformán mérik a Philip Morrist, a Japan Tobaccót vagy a British-American Tobbacót. A velük való tárgyalás azért fontos, mert az EU-ban a dohányáru-termelés 80 százalékát ezek felügyelik. Az ELTI legalább középtávú ígéretet vár arra, hogy a szervezet tagországaiban felvásárolják az ott termelt dohányt. Összehangolt EU-szabályozást kell bevezetni a dohánytermelésben, ami szavatolja az igazolt előállítást. Tisztába kell tenni az olyan anomáliákat, mint amikor az EU-s törvényszék ítélete alapján lefoglalják a dohányt, majd jövedéki adót vetnek ki rá. Jelenleg 70 ezer euró értékű dohányt dolgoztak fel, és bár még nincsenek a termékek legyártva, a hatóságok már 1,3 millió euró adót akarnak kivetni rá.

Az ELTI főtitkára néhány kötelező érvényű megoldást lát célravezetőnek. Először is vissza kell térni ahhoz a korábbi szabályozáshoz, amikor is minden termelőt, feldolgozót és gyártót hivatalosan regisztráltak. Aki termelni szeretne, annak legyen kötelező a hivatalos szerződés megkötése. A szerződéssel le nem fedett árut le kell foglalni, meg kell semmisíteni, mert az a törvény megkerülésével került oda. Csakis így igazolható 100 százalékban, hogy a dohánytermékek legális csatornákból származnak.

Az ELTI EU-szintű kerekasztal-megbeszélést sürget a közös megoldás keresésére, amin a dohánytermelők képviselőin túl részt kell vegyenek az illetékes minisztériumok és a kompetens brüsszeli képviselők is.

Konkrétan meghatározott irányra van szükség a növényvédő szerek, a környezetvédelem érvényesülése és a dolgozók megbecsülése kapcsán ahhoz, hogy a dohánytermelők az elvárható biztonságtudatban dolgozhassanak az ágazatban.

François Vedel, az UNITAB főtitkára a szervezetről és a csökkenő dohánytermesztési trendekről tartott rövid tájékoztatót. Az UNITAB tagjai jelenleg 160 ezer tonna dohányt állítanak elő, de ez a mennyiség évről évre fokozatosan csökken. A legnagyobb dohánytermelőnek Olaszország számít a maga 53 ezer tonna szárított dohányával, a második helyen Spanyolország áll 29 ezer tonnával. Ide kívánkozó megjegyzés, hogy

Magyarországon mintegy 3600 hektáron 5 ezer tonna szárított dohányt állítunk elő. A dohánytermesztőknek egy versengő, de egyben hanyatló piacon kell helytállniuk Európában.

A nehézséget az jelenti, hogy a harmadik világ országaiban, ahol a dohány döntő részét termesztik, sokkal olcsóbb a munkaerő, mint nálunk, az EU-ban. A dohányfeldolgozók viszont kicsit kívülállóként nézik a termelők küzdelmét, amiben közrejátszik a kedvezőtlen szabályozói környezet és a társadalmi nyomás is. Ugyanakkor az európai dohánytermesztők bízhatnak a szakértelmükben és a jól kiépített dohányvertikumukban. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a dohány egy olyan fenntartható termelési folyamat része – szemben a nagymértékű erdőirtással –, amit lehet profitábilisan működtetni. Az UNITAB úgy kívánja optimalizálni a dohánytermelést, hogy a termelők, a társadalom és a vevők elvárásainak egyszerre tudjon megfelelni az ágazat.

A témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2019/44 számában olvashat



Forrás: Magyar Mezőgazdaság Avar László





Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket