Magyar Dohányújság

„Meg kell találnunk a magyar dohány helyét a piacon”

Fekete Tiborral, az ULT Magyarország Kft. agronómiai igazgatójával az elmúlt év kiemelkedő terméséről és a dohánytermesztés fő kihívásairól is beszélgettünk.

A másik magyarországi dohányfelvásárló év elején arról számolt be, hogy a 2025-ös termés felülmúlta az elmúlt évek átlagát mind mennyiségben, mind minőségben. Önök is ezt tapasztalták? Ha igen, elsősorban mi volt az oka a kedvezőbb termésnek?

Igen, ugyanezt tapasztaltuk. 2025 talán az elmúlt 15-20 év egyik legérdekesebb időszaka volt. Nagyon sok arca volt a termesztési szezonnak. Az év elején mindenki bő termésre készült. A dohány jövedelmezősége és piaci pozíciója az elmúlt években megerősödött a magyar agráriumban. A versenykultúrák főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében gyengébben teljesítettek, és a kora tavaszi fagyokkal gyakorlatilag már lehetett látni azt, hogy a gyümölcskultúrákban nagy eredményt nem lehet elérni. A termelők ezért a dohánytermesztésre koncentráltak. Inputanyagokban is úgy készültek és vásároltak, hogy bő termést céloztak meg.

Aztán a kiültetést követően, májusban volt egy nagyon erős lehűlés, és országosan több mint 400 hektárnyi dohányültetvény megsérült, jelentős felület fagyott ki teljes mértékben. Ez pánikhangulatot keltett a termelőknél, majd minden erővel arra törekedtek, hogy ezeket az ültetvényeket megmentsék vagy pótolják. Aztán jött a következő trauma: június roppant száraz és aszályos időszak volt, és akkor úgy tűnt, hogy a dohánytermesztésnek gyakorlatilag befellegzett erre az évre. Ám kedvező fordulatot vett az időjárás: júliusban több mint 100 mm csapadékot kaptunk. Egy fejlett dohányültetvénynek a tenyészidőben minimum 250 mm csapadékra van szüksége, így a júliusi esőzés az addig inkább gyökérre fejlesztő ültetvényeket lendületbe hozta, intenzív növekedés következett be. Majd az augusztusi száraz, meleg idő segítette a növények növekedését, és nagyon hosszú betakarítási szezonunk volt, elhúzódott majdnem október közepéig.

Az időjárás mellett ennek egy másik fő oka is van. Amikor egy kézi munkát géppel váltunk ki a mezőgazdaságban, annak a hatékonysága sajnos nem éri el a kézi munkáét. A tavaszi fagykárok a gyümölcsösökben rettentő nagy kárt okoztak, így a termés szinte a nullával volt egyenlő. Az ott foglalkoztatott kézi erő szabaddá vált, és a dohánytermesztésben alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a termelők nagy része a rendelkezésre álló gépi erőt nem használta, hanem kézzel takarította be a dohányt, ami egy 10-15 százalékos termésnövekedést jelentett. Összegezve megállapítható, hogy a Virginia dohányoknál a szerződött mennyiséghez képest közel 40 százalékkal volt magasabb a betakarított és értékesített termés, és a minőségi összetétele is jobb volt ennek az évjáratnak, mint a megelőző években.

Három évvel ezelőtti interjúnkban (Tobacco 2023/04) összegezte azt a négy tényezőt, mely a legnagyobb akadályt jelenti a hazai dohánytermesztés számára. Ezek közül az egyik legsúlyosabbnak az energiaárak kiszámíthatatlanságát nevezte, ám mindezt tudatos fejlesztésekkel lehet ellensúlyozni. Történt azóta előrelépés a termelők részéről az energiahatékonyság terén?

Ez 2022-ben volt, amikor energiakrízis alakult ki a teljes magyar gazdaságban. Ez azóta változott, lecsillapodtak az energiaárak, de még mindig jellemző a dohánytermelőknél, hogy különböző gazdaságok különböző szinten tudnak energiát lekötni, és különböző árakon vásárolnak. Itt némi csökkenés van – most főleg a Virginia termesztéséről beszélünk –, és elsősorban az elektromos áram és a gáz vonatkozásában igaz ez. Tehát a 2022-es pánikhangulat eltűnt, de a termelők jelentős része még mindig drága energiát használ.

Energiahatékonyság terén volt előrelépés. Voltak szárítórekonstrukciók, ezek vezérlését elektromosan és számítógépesen programozhatóvá tették, ami minden esetben energiamegtakarítást jelent. Nagyon sok termelő bizonyos eszközöket napelemes energiaellátással szerelt fel, tehát itt is volt előrelépés. Hosszú még az út előttünk, úgy hiszem, még 10-15 év szükséges ahhoz, hogy a teljes ágazat át tudjon állni, és olyan energiatakarékos üzemmódot tudjon megvalósítani, ahol ez a tényező jelentősen csökken. A költségszámításainkban viszont azt látjuk, hogy míg korábban 30 százalékot tett ki az energia, 30-at a munkaerőköltség, 30-at az input és durván 10-et az adminisztratív költségek, addig az új költségmegosztásban az energiaráfordítás aránya csökkent, az élő munkáé pedig nőtt.

Ami a munkaerőt illeti, tavaly január elsejétől drágult az egyéni foglalkoztatás, ami elsősorban a mezőgazdasági termelőket érinti érzékenyen. Egy év távlatából nézve mennyire volt ez meghatározó tényező, illetve történt-e előrelépés a termelők részéről ennek ellensúlyozására (pl. gépesítés)?

A magyarországi dohánytermesztés jövőjét továbbra is a gépesítettség szintje fogja meghatározni. Az élő munka egyre nehezebben elérhető, a szezonális foglalkoztatás feltételei folyamatosan szigorodnak. Ez azt jelenti, hogy bizonyos gazdasági méretnél képtelenség az élő munkaerőt abban a pillanatban megteremteni, amikor erre szükség van. Ebből kifolyólag a gépesítés jelentősége elvitathatatlan. Nagyon fontos viszont, hogy ezt csak azokon az ültetvényeken lehet megfelelő fokon és módon alkalmazni, ahol az ültetvény kultúrája, fejlettsége ezt lehetővé teszi. Ezen a téren sokat kell még fejlődni.

Élő munkával kapcsolatban a magyar mezőgazdaságra általános jellemzők érvényesek a dohánytermesztésre is. Szezonális jelleggel dolgoztatunk, foglalkoztatási csúcsok vannak, és ezekben a csúcsokban nincs elegendő munkaerő. Ezt meg lehet úgy oldani, hogy gépesítjük az ültetvényeinket, feladjuk az elveinket a minőség és mennyiség terén, és úgynevezett tömegdohány-termesztéssel átlagos minőséget csinálunk, szerényebb terméseredménnyel. Így ki tudjuk küszöbölni az élő munkaerő hiányát.

Fekete Tiborral, az ULT Magyarország Kft. agronómiai igazgatója
 

Az ágazat egyik legsúlyosabb problémája a termelői réteg elöregedése. Hogyan látja, történt esetleg ezen a téren pozitív irányú elmozdulás?

Kétfelé választanám a dolgot. Két típusú dohányt termesztünk. Az egyik a mesterséges szárítású Virginia dohány, amelyet nagyobb, koncentráltabb és magasabb fokon gépesített, intenzív körülmények között termelő gazdaságokban termesztenek. Itt megtörtént már egyfajta generációváltás: azok a fiatalok, akik ezekben a családokban, gazdaságokban nőttek fel, befejezték egyetemi tanulmányaikat, és már szakemberként csatlakoztak be a gazdaságba. Erre nagyon sok és nagyon pozitív példát látunk. Ez biztató a jövőre nézve.

A természetes szárítású Burley dohányoknál más a helyzet. Ezek termesztése kisebb felületen, klasszikus őstermelői körülmények között, pici, családi gazdaságokban történik, és főleg az idősebb generáció foglalkozik ezzel. Ezekből a családokból a gyerekek elmentek tanulni, elkerültek a városba a vidékről, és ők más irányban találták meg a boldogulásukat. Itt a termelők kiöregednek, így sajnos a szerződött partneri kör folyamatosan csökken, és a volumen is esik vissza. Ez a folyamat megállíthatatlan. Magyarországon mindkét fermentáló próbálta árpolitikával motiváltabbá tenni a Burley-vel dolgozó termelőket, ám sajnos ez eddig nem igazán járt eredménnyel.

Komoly kihívást jelenthet a közeljövőben az Európai Bizottság azon terve, mely szerint magasabb jövedéki adót vetnének ki a dohánytermékekre, de felmerült a nyers dohány megadóztatása is. Sokan attól tartanak, hogy ez végül nem a fogyasztás csökkenéséhez, hanem a feketepiac erősödéséhez fog vezetni. Ön mit gondol erről a kérdésről?

Én ezt nagyon veszélyesnek tartom. Mi egy mezőgazdasági terméket állítunk elő, amely majd később a jövedéki adó hatálya alá fog kerülni, de a leveles dohány termesztését mindenképpen más kontextusban értelmezném. Elég sok probléma van abból, hogy az utóbbi időben a fekete-dohánykereskedelem visszaszorítása érdekében nagyon szigorú és sokszor szerintem már át nem gondolt, visszatérő és indokolatlan ellenőrzés van a NAV részéről. Ez egyre többször rettenti el a dohánytermelőket attól, hogy a tevékenységüket folytassák. Ha ebbe az irányba haladunk, akár nemzeti, akár uniós szinten, az mindenképpen termesztés-visszafogó tényezővé fog válni. Abban az esetben, ha ezt még külön fogják adóztatni, akkor a magyar dohány a nemzetközi piacon még nagyobb versenyhátrányba fog kerülni.

Hogy milyen mértékben fogja ez a feketepiaci részesedést növelni, abban nem tudok állást foglalni. A veszélye megvan, de úgy gondolom, hogy a magyarországi dohánytermelők nem azok a típusú emberek, akik illegális tevékenységet folytatnának. Tisztában vannak azzal, hogy a magyarországi termesztés úgy tartható fenn, ha a magyar kormány hathatósan támogatja ezt a tevékenységet. Hosszú távon, hogyha valaki elcsábulna, és nem legális úton értékesítené a dohányát, azzal gyakorlatilag a magyar államnak a bizalmát veszítené el az ágazat, és a támogatást veszélyeztetné. A magyar dohánytermesztők bölcsek, és nagyon figyelni fognak a későbbiekben is arra, hogy a feketepiacra ne termeljenek és ne is értékesítsenek. Más kérdés az, hogy a termelőket újra és újra meglopják. Sok olyan esetről tudunk, hogy az értékesítésre szánt dohányt ellopták, és ez valószínűleg a feketepiacon jelenik meg.

Idén milyen évre számítanak, mennyiben fogják nehezíteni a helyzetet a korábban említett tényezők, és hogyan tudják Önök, a felvásárlói oldal ezeket ellensúlyozni?

2026 a leveles dohány termeltetésében, valamint a felvásárlás és az értékesítés területén óriási kihívásokat hoz. Azt a termesztési gyakorlatot, azt a gondolkodásmódot, metodikát és árképzési rendszert, amellyel korábban foglalkoztunk, át kell gondolnunk, és meg kell találnunk a magyar dohány helyét a piacon.

Kicsit messziről indítanék: a koronavírus-járványt követően a piacon pánik volt, az ellátási láncok megszakadtak, az európai kontinensen importból roppant nehezen lehetett dohányhoz hozzájutni. Ez javította az Európában megtermelt dohányok pozícióját. Európában drágán termelünk, olyanok az éghajlati, földrajzi, illetve a szociális körülmények is, hogy támogatás nélkül ezt a kultúrát nem lehet fenntartani. Ez azt jelenti, hogy az értékesítési áraink a világpiaci árak fölött állnak, és a gyárak elkötelezettségből vagy egy adott ország terveinek a támogatására vásárolnak hazai vagy európai dohányt.

A Covid után eltelt években megbomlott ellátási láncok helyreálltak, jó termés van a világ nagy dohánytermesztő országaiban, és ezek relatíve olcsón érkeznek meg Európába. Ez még jobban növelte az árkülönbözetet az importból érkező és a kontinensen megtermelt dohány között. Ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a magyarországi dohánytermesztést, ezeket a tényezőket figyelembe kell vennünk, át kell gondolnunk, hogy milyen költségszerkezettel milyen terméket állítunk elő, és azt hogyan helyezzük el akár a hazai, akár az exportpiacon. Dolgozunk az ügyön, nem véletlenül nem jelentünk még meg a szerződésekkel jelen pillanatban. Csak akkor fogunk leülni a termelőkkel február végén, amikor tisztában vagyunk a tényezőkkel, és egy olyan kompromisszumos megoldást tudunk találni, ami a termeltetést és a felvásárlást is tudja segíteni, biztosítva a magyarországi dohánytermesztés fenntarthatóságát. 2026 tehát a nagy kihívás éve lesz.

A trendeket figyelve a termesztett dohány mennyisége és a dohánytermelésre befogott területek mennyisége is folyamatosan csökken. Közép- és hosszú távon hogyan látja a magyar dohánytermelés jövőjét?

2025-ben országosan 2600 hektár dohányt termeltünk. Ebben az évben kapták meg a termelők az új támogatási jogosultságaikat, ez pedig stabilizálta a piacot. Nagyon fontos, hogy idén hogyan tudjuk a termelőinkkel megtalálni az új utat, és hogy tudjuk ezt a 2600 hektárt megőrizni. Úgy látom, a dohánytermelők nyitottak a termesztés iránt, fejlesztésekben is gondolkodnak, de ehhez kiszámítható piacot szeretnének látni. Ha ezt tudjuk biztosítani számukra, és megtaláljuk azt a középutat, amikor a termelő és a termeltető is eredményesen tud tevékenykedni az adott piaci körülmények között, akkor ez a terület változatlanul menni fog tovább.

Természetesen alapvető kérdés az is, hogy a magyar kormány a későbbiekben is értékeli-e azt, hogy a dohánytermesztés a halmozottan hátrányos térségekben alapvető foglalkoztatást biztosít annak a munkaerőnek, amely kultúrájánál, beállítottságánál fogva alkalmatlan a folyamatos munkavégzésre. Tehát ez is egy összetett kérdés, de optimista vagyok ezen a téren. Ha az a támogatáspolitika megy tovább, ami eddig is megvolt, akkor látom a magyarországi dohánytermesztés jövőjét, mert a magyar termelő értékes, jó minőségű és a piacon jól elhelyezhető terméket tud előállítani.

Forrás: Tobacco, Fotók: ULT Magyarország Kft.