Az eszközgazdálkodás, az integráció és az innováció kutató-, szervezőmunka átnézetében
2006.03.28. 11:46:32
Kelet-Magyarország térségében a Debreceni Egyetem Agrárcentruma hivatott felvállalni a térség innovációs stratégiájának megvalósítását, amelynek mint kihelyezett tanszék a Dohánykutató Intézet integráns része kell legyen.Az eszközgazdálkodás, az integráció és az innováció kutató-, szervezőmunka átnézetében
Dohánytermesztési és Feldolgozási Kihelyezett Tanszék
Tanszékvezető: Dr. Borsos János egyetemi tanár, MTA doktora
Az agrárökonómiai kutatásokban eltöltött négy évtized alatt érvényesülő tudományos felfogásáról, annak állomásairól és a szervezési tapasztalatairól megfogalmazható törvényszerűségeiről szeretne rövid, de használható módon és formában számot adni.
Az agrárökonómia a maga nemében eléggé „parttalan” diszciplína, ezért célszerű néhány axiómát megfogalmazni egyrészt a „pályántartás” érdekében, másrészt a hitelesség kedvéért, mert enélkül könnyen célt téveszthetünk a látszatok, a közhelyek, a tudományoskodó tézisek, divatcsináló frázisok útvesztőjében.
A maga számára - mesterei felfogásából - három tézist fogalmazott meg, miszerint minden agrárökonómiai megközelítésben, - akár kutatási téma, akár tudományos vagy gazdasági koncepció, vagy éppen gazdasági tervezés, ennek a három kritériumnak kell megfelelni:
1. a kialakított koncepció mérhető gazdasági paraméterekre épüljön,
2. az agrárgazdasági kérdéseket csak „földalapról” közelítsük meg, miközben a ráfordításokban az eszköz, az élőmunka és a föld közötti harmonikus egyensúly fenntartása a legfontosabb eredményességi faktor,
3. az okszerű és korszerű gazdálkodás, mint a kultúra szerves része a vidék társadalmi, gazdasági életének, ökológiai állapotának, vagyis az életminőség meghatározója.
Mindezekből következik, hogy az agrárökonómiai problémák nagy részének feltárása csak komplex megközelítésben lehetséges megbízhatóan, s nem kevésbé azok a szervezési feladatok, amelyek az agrárinnováció kérdésköréhez tartoznak.
