Magyar Dohányújság

A dohány mesterséges szárítása

Hazánkban 1930–ban kezdődött ennek a napjainkban is alkalmazott szárítási módnak az elterjedése.

A technológia folyamatos fejlődésének köszönhetően a szárítás különböző fázisaiban a kívánt beltartalmi értékek eléréséhez, megőrzéséhez optimális feltételeket lehet teremteni, ha a technológiai elemeket időben és helyesen alkalmazzuk.
 

Hazánkban 1930–ban kezdődött ennek a napjainkban is alkalmazott szárítási módnak az elterjedése.

A technológia folyamatos fejlődésének köszönhetően a szárítás különböző fázisaiban a kívánt beltartalmi értékek eléréséhez, megőrzéséhez optimális feltételeket lehet teremteni, ha a technológiai elemeket időben és helyesen alkalmazzuk.

A jó minőségű dohányt abban az esetben tudunk szárítani, ha jól választottuk meg a termesztés helyét, technológiáját, kegyes volt hozzánk az időjárás és különös figyelemmel vagyunk a következőkre:


•  A törés megkezdése előtt szemléjük meg az ültetvényünket, becsüljük meg mennyi szárításra alkalmas dohány áll jelenleg a rendelkezésünkre. Különösen akkor fontos ez ha a következő törés csak a szárítókamra újbóli megüresedését követően lehetséges, gondolva arra is, hogy mi kerül majd a következő töréskor a kamránkba. Ha lehet, egy fajta, ugyanazon törési övezethez tartozó, azonos szöveti minőséggel és érési fokkal rendelkező leveleit törjük az adott szárítóba.

•  Lehetőség szerint, a törést a reggeli, délelőtti órákban végezzük. A harmat hatására a turgorban lévő dohánylevek sejtjei jóval magasabb víztartalommal rendelkeznek, mely kedvezően befolyásolja a szárításkor a bomlási folyamatokat, s egyben színesítést is.

•  Fontos a levek épségének megőrzése. Legjobb a töréssel egy menetben végzett tűsorozás, szállítókeretre helyezés.

•  Igen fontos a szárítókamra kapacitásához igazított mennyiségű dohány egyenletes elosztása a tűkeretekben.

•  A beszállított zölddohány kamrába rakását megelőzően célszerű meggyőződni a szárítóberendezés működőképességéről, tömítettségéről.

•  A berakás befejezését követően zárjuk a sorok végén lévő rést, az ajtókat és a kémlelő- ablakokat s egy kevés külső levegő hozzáadásával végezzünk egy kiegyenlítő szellőztetést, hogy a leveken lévő esetleges felületi vizet eltávolítsuk.

•  A szárítási technológia megválasztásakor vegyük figyelembe: 

>   Az egyes dohányfajták szárítási igényét. 

>   A vevő által támasztott minőségi elvárásokat. 

>   A betakarítás és a szárítási időszak klimatikus viszonyait. 

>   A törési övezetett, szövetszerkezetet. 

>   A szárítótérben elhelyezett dohány mennyiségét.


A színesítés valamint az azt követő színrögzítési fázis a legtöbb odafigyelést, hozzáértést igénylő szakasz:


•  Ekkor megy végbe a kémiai folyamatok döntő többsége, mely a dohánylevél minőségét, értékét meghatározza.


>  A színesítés megkezdése zárt szellőzők mellet 32^oC-os szárazhőmérő értékről indítjuk, és óránként 0,5-1^oC-os növekedési ütemmel emeljük a hőmérsékletet, mindaddig, míg el nem éri a 38^oC-os hőmérsékletet a kamra belső légtere. A nedves hőmérő értéke 1^oC-al lehet alacsonyabb a szárazénál. Megfelelően szigetelt kamra esetén kialakul a 88-94%-os páratartalom, mely optimális klíma a sárga szín és a kedvező beltartalmi értékek kialakulásához, ez természetesen elegendő időt igényel. Optimálisnak nevezett időtartam 30-60 óra dohány minőségétől függően.


Színrögzítés:


•  A klorofil lebomlását követő tetszetős sárga szín elérésével egy időben általában a levelek elveszítik korábbi tartásukat, lógni kezdenek, jelezve itt a rögzítés ideje, ha késve zárjuk le a színesítési szakaszt, lebarnulnak a levelek, értékcsökkenést eredményezve.

•  A különböző szárítótípusok más és más légteljesítményre képesek, ezért a szín rögzítését kihúzhatjuk az utolsó pillanatig a nagy légfölösleggel bíró kamránál, kisebb légcsere esetén korábban kezdjünk hozzá.

•  A színrögzítést célja, a korábban elért értékek megőrzése. Ennek eléréséhez a sejtekből el kell vonjuk a víz egy részét, melyet a következő keppen végezzük : 

>  A száraz hőmérséklet értékét óránként 0,5-1^oC-al emeljük, míg eléri a 46-47^oC-os értéket, ezen érték elérésétől számított 8-12 órán át tartsuk ezen a hőmérsékleten. 

>  A szellőztetés mértékét a nedves hőmérő 38-39^oC–on tartásához kell igazítani. 

>  Ezen időtartam végére, a levelek farka sodródni kezd, ezzel jelezvén, lépjünk tovább. 

>  Növeljük a száraz hőmérsékletet óránként 1^oC-al 51^oC-ra, s tartsuk ezen a hőmérsékleten, 8-10 órán át. 

>  A nedves hőmérő értékét a szellőztetéssel ez idő alatt is a 38-39^oC–on kell tartani.


• A levél farka kiszáradt, roppan, a kocsány fonnyadt, a levelek kezdenek merevvé válni, kezdhetjük a levéllemez szárítását: 

>  A száraz hőmérsékletet óránként 1^oC-al emeljük 51^oC-ról 57^oC-ra 

>  A nedves hőmérő értékét ebben a fázisban szellőztetéssel szintén 38-39^oC–on kell tartani. 

>  Általában 10-16 óra elteltével nem csak a levéllemez, már a vékonyabb főbordák is szárazak.


A főér szárítása:

•  Természetesen a vastag kocsányok nem képesek megszáradni a levéllemezek száradásával azonos időben, viszont az értékmegőrző folyamat befejezett, lehetőségünk van a szárítási folyamat gyorsítására, ezért: 

>  A száraz hőmérséklet értékét óránként 1,5-2^oC-al növeljük 68^oC-ra.

>  A nedves hőmérsékletet 34^oC-ra kell csökkenteni.

>  24-36 óra elteltével a főér a kamra minden sorában pattan, ha nem, meg kell várni ezt az állapotot, azaz ezekkel a szárítási paraméterkel növeljük e fázis időtartamát. Ne kísérletezzünk a hőmérséklet tovább emelésével, mert magasabb hőmérsékleten az egyszerű cukrok karamelizálódnak, a leveleken vöröses színárnyalatok jelennek meg, esetleg tejesen kivörösödhet, miközben jelentősen romlik a degusztrációs és ezzel piaci értéke is.


A puhítás:


A megszáradt dohányunk kiszedhetőségnek előfeltétele a piaci igényekhez igazított nedvességtartalom beállítása, melynél a teendők: 

>  Hűtsük vissza a pajtát 32-34^oC-ra, ha sürgős résnyire nyitott szellőzőt nyithatunk a gyorsabb hűtéshez, csak ne feledjük a zsalu zárását követő külső levegő megszűnésekor a hőmérséklet magasabb értékre szökhet. A szerkezeti elemek lassan adják le a korábban szerzett hőmennyiséget.

>  A puhítást zárt szellőzőkkel, folyamatos ventilláció közben porlasztott vizet kell bejuttatni a kamrába, lehetőleg szakaszosan, mert így elérhető, hogy a puhítás végére a kamra minden pontján kb. azonos nedvességtartalma legyen a leveleknek. 

>  A levéllemez már nem törékeny, rugalmas, a főér kissé ropog állapot elérése, jelzi a piac igényének megfelelő 16-17% -os nedvességtartalmat. 

A dohány kiszedésével a szárítást befejeztük.
 

Képek letöltése :  törés    szárító     dohány 

Levél a cikk írójának.