A Burley dohány töves szárításának hazai tapasztalatai.
2007.08.17. 8:00:00
A technológia vizsgálatát a dohánygyárak is kezdeményezték, mivel a szárítási módszer kedvezően befolyásolja a beltartalmi és a szívási értékek alakulását és a tövesen szárított dohányok előnyei (lazább levélszerkezet, jobb pácfelvevő- és kitöltő képesség, valamint ebből adódóan a jobb anyagnorma) a cigarettagyártás során is jelentkeznek.
A BURLEY DOHÁNY TÖVES SZÁRÍTÁSÁNAK 2001. ÉS 2002. ÉVI HAZAI TAPASZTALATAI
DOFER DOHÁNYFERMENTÁLÓ RT. BUDAPEST
Összeállította: Orosz Tibor
A Burley típusú dohányok töves betakarítása és szárítása a termelők körében elsősorban azért örvend növekvő népszerűségnek,
mert jelentős élőmunka megtakarítás érhető el a módszer alkalmazása esetén, hiszen a nyári mezőgazdasági munkacsúcs idején
elmarad a törési övezetenkénti levélbetakarítás, a rendkívül időigényes fűzés, a felfűzött dohányok felkötözése és az átkötözésekre
sincs szükség.
A technológia vizsgálatát a dohánygyárak is kezdeményezték, mivel a szárítási módszer kedvezően befolyásolja a beltartalmi és a
szívási értékek alakulását és a tövesen szárított dohányok előnyei (lazább levélszerkezet, jobb pácfelvevő- és kitöltő képesség,
valamint ebből adódóan a jobb anyagnorma) a cigarettagyártás során is jelentkeznek.
A töves betakarításnak és szárításnak a dohánytermesztés során jelentkező előnyei közül említést érdemel, hogy:
· egyes munkafolyamatok gépesíthetők és ez további költségmegtakarítást tesznek lehetővé.
· A meglévő palántanevelő sátrak felhasználhatók töves szárításra.
· A felsőbb törési övezetek termése nincs kitéve az ősszel esetlegesen fellépő betegségeknek és kártevőknek, valamint a
fagyveszélynek, mivel a betakarítás korai.
· A dohánylevelek - tőről történő - szedése jobb munkafeltételek mellett végezhető el, ami a törési övezetek pontosabb
elkülönítését teszi lehetővé.
A töves betakarítási és szárítási technológia alkalmazásának hátrányai a következők:
· Kevesebb a terméshozam;
· Nagyobb a szárítás helyigénye, ami többlet beruházási költséggel jár;
· Több a beszállítás költsége;
· Kései ültetés illetve csapadékos őszi időjárás esetén szükség van mesterséges szellőztetésre és kiegészítő fűtésre;
· A technológia egyes munkafázisait (korai ültetés, kacsgátlás, stb.) nagyobb figyelemmel kell elvégezni az egyöntetűen fejlett növényállomány előállítása érdekében.
A DOFER Dohányfermentáló RT. az elmúlt években kísérletet tett a töves technológia hazai alkalmazására és fejlesztésére.
Ennek tapasztalatait foglaljuk össze a következőkben.
1. A DOFER RT. technológia fejlesztési tevékenysége
A fermentált dohány értékesítési biztonsága meghatározza termeltetési lehetőségeinket, így kihat a dohánytermesztéssel foglalkozó termelők és családi gazdaságok megélhetési feltételeire.
A vásárló dohánygyárak illetve a fogyasztók igényei egyre inkább az alacsonyabb nikotin- és kátrány tartalmú cigaretták felé tolódnak el és fokozott igényként jelentkezik a gyárak részéről az érzékszervi paraméterek stabilizálása. A termőhelynek megfelelő fajta kiválasztása mellett ezért rendkívül fontos számunkra olyan, – a fermentált dohány minőségét jelentősen befolyásoló – agrotecnikai eljárások kidolgozása és elterjesztése, amelyek alkalmazásával a piaci igényeknek megfelelően irányíthatjuk a beltartalmi értékek alakulását.
Az agrotechnikai eljárások kidolgozásakor kiemelt szempont a termesztési költségek csökkentése, mivel ez alapvetően meghatározza a termesztés jövedelmezőségét és a nyereség volumenét.
A piacképesség és a jövedelmezőség érdekében a DOFER RT. - az egyéb termesztéstechnológia fejlesztési kísérletek mellett- a 2000. évi előzetes tájékozódó jellegű kísérletek után 2001-től üzemi méretekben vizsgálta a Burley dohány töves betakarításának- és szárításának magyarországi lehetőségét. A technológiához legjobban adaptálható hazai és külföldi fajtákat összehasonlító kísérletek útján választották ki.
A betakarítási- és szárítási módszer illetve a fajták megismertetése érdekében bemutatókat szerveztek, amelyeken a termelők, a dohánytermeltetés, a kutatás és a dohánygyárak szakemberei megismerkedhettek a töves betakarítású dohánytermesztés technológiájával.
2. A Burley dohány töves betakarítású és szárítású dohánytermesztési technológia fejlesztése
A DOFER RT. 2001-ben hét, 2002-ben pedig kilenc hazai és külföldi dohányfajta, illetve hibrid kísérleti termesztésbe állításával tesztelte a töves betakarítási- és szárítási technológiát és összehasonlította azt a hagyományos fűzős szárítási módszerrel a terméseredmények,
a dohányminőség, a beltartalmi értékek (nikotin, klorid és nitrát tartalom) és a termesztési költségek alakulása tekintetében, valamint vizsgálta a fajták töves betakarításra való alkalmasságát.
A dohánygyári szakembereket kértük fel a fajták szívási tulajdonságainak vizsgálatára különös tekintettel az eltérő szárítási módszerek hatásának értékelésére.
A kísérleti termesztést mindkét évben Szelevényben végezték el, ugyanabban a dohánytáblában, csernozjom talajon (humusztartalom:
2,75 %, KA: 43, pH: 7,3), öntözött körülmények között (2001-ben 55 mm/ha, 2002-ben pedig 100 mm/ha öntözővíz). Az elővetemény mindkétévben őszi búza, a dohányművelés módja pedig bakhátas volt. A palántanevelés 2001-ben túlnyomóan, 2002-ben pedig kizárólag úsztatott technológiával történt.
A tenyészidőben lehullott csapadék mennyisége 2001-ben 430 mm, 2002-ben pedig 350 mm volt. A 2001. év átlagosan csapadékos, a 2002. év pedig száraz évjárat volt.
Említést érdemel, hogy 2002-ben a betakarítás után a töves szárítás szempontjából kedvezően alakultak a feltételek, mivel a színesítést követően a száraz és meleg időjárás lehetővé tette a jó minőségű szárítást. Ezzel szemben a hagyományos betakarítású dohány felső két törési övezetének a színesítése időszakában a szárazság kedvezőtlenül befolyásolta a szín kialakulását.
3. A töves betakarítás és szárítás alkalmazott eszközei
A technológia fejlesztés érdekében 2001-ben megvásároltuk a holland ROVERO típusú kettős hasznosítású fóliasátrat, amit fémtartóoszlop rendszerrel szereltük fel és erre erősítettük fel azokat a dohányhuzalokat, amelyekre felakasztottuk a töves dohányt.
A fóliasátor takarására a palántanevelés után felszabaduló fekete fóliát használtuk.
A módszer továbbfejlesztése érdekében 2002-ben 2 ha-ra növeltük a tövesen betakarított terület nagyságát és újabb speciális eszközöket vásároltunk, vagy gyártottunk saját kivitelezésben. Vizsgálatainkat kiegészítettük a szárítókeretes dohányszárítással.
Ehhez saját kivitelezésben készítettünk szállítható dohányszárító kereteket. Előnyük, hogy már a szántóföldön felakasztják ezekbe akivágott dohánynövényeket, melyek így kevésbé vannak kitéve az időjárásnak mivel nem a földre fektetve, hanem a szárítókeretben fonnyadnak és szükség esetén gyorsabban beszállíthatók és berakhatók a fóliasátorba. A dohánytövek nem nyomják meg egymást a pótkocsin, így a minőség is jelentősen javul. Ez a módszer jár a legkevesebb élőmunka ráfordítással.
Hátránya a nagyobb beruházási költség, de a szárítás után felhasználhatók a dohánybálák tárolására és gépi mozgatására a speciális keretek.
Meglévő dohánypajtáink szélső pajtarészeit is alkalmassá tettük töves szárításra. Így az épületekben szárított dohánylevél minőségét is módunkban állt összehasonlítani a hagyományos módszerrel betakarított és felfűzött levelek minőségével.
A huzalok közötti távolság mindhárom esetben 16 cm, a növények közötti pedig 14-15 cm volt. Egy m2 szárító területre így 42-45növényt akasztottunk fel, ami átlagosan 130-160 kg/m2 közötti terhelést jelentett. Egy ha terület töves módszerrel történő megszárítása kb. 500-550 m2 területet igényel.
A betakarítéshoz vásároltunk egy speciális dohány tőkivágó célgépet. A francia gyártmányú L’AUBUGUETTE egysoros önjáró gép területteljesítménye síkművelés esetén 7000-8000 tő/ óra. A 2002. évi tapasztalatunk alapján bakhátas művelésben kismértékű gépátalakítás után nyolc órás műszakban reálisan számolhatunk 1 ha-os területteljesítménnyel.
Saját kivitelezésben gyártottuk le a leveleknek a szárítás után történő szárról való leszedését meggyorsító, fokozatmentesen állítható forgási sebességű, dohánylevél leszedő körasztalt. A körasztal használatával javultak a munkafeltételek és nőtt a munkateljesítmény.
Az eszköz alkalmazása lehetővé teszi a törési övezetek hatékony és precíz elkülönítését, ami további jelentős lépés a minél egyöntetűbb szárított dohány alapanyag előállítása szempontjából.
4. A töves betakarítás és szárítás technológiai folyamata
Július végén a teljes kísérleti területen letörtük az aljleveleket, augusztus utolsó napjaiban pedig a töves módszerrel betakarított táblarészeken kivágtuk a dohánynövényeket a tőkivágó géppel. A gép először ferde bevágást végez a dohányszáron, majd kivágja és a talajra fekteti a töveket (1. kép).
1. kép: Töves dohány betakarítás
A töves betakarításra váró ültetvényt általában akkor tetejezzük, amikor a növényállomány 10-25 %-án megjelenik a tengelyvirág.
A tőkivágást akkor végezzük el, amikor a hegyleveleken is megjelennek az érés kezdeti jelei (sárguló levélszél, sárgászöld levéllemez).
Ebben az állapotban az alsó anyalevelek közül 2-3 levél kissé már túlérett. Ez az állapot általában fajtától függően tetejezés után 3-5 héttel következik be. Az amerikai tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes közelíteni az intervallum felső határához, azaz megvárni azt, hogy a hegylevelek a lehető legtovább növekedjenek még akkor is, ha az alsóbb levelek termésvesztesége ebben az esetben valamivel nagyobb, mint korábbi kivágás esetén.
A gépi betakarítást megelőzően el kellett távolítani a megmaradt és időközben megerősödött kacsokat, mivel azok a szárítás során tovább növekedve minőségromlást okoznak. A levelek épségének a megóvása érdekében célszerű a tőkivágást melegben, a levelek lankadt állapotában elvégezni.
A tőkivágás után két különböző módszerrel végeztük a szárítást.
A területre előzőleg kiszállított dohányszárító keretekbe egynapos fonnyasztás után felakasztottuk a dohánytövek egy részét, majd a
beszállítást követően beraktuk azokat a kettős hasznosítású fóliasátorba (2. és 3. képek). A fonnyasztásnak fontos szerepe van, mert csökken a beszállított és felakasztott dohány súlya, növekszik az egységnyi területre felakasztható dohányok száma és kisebb a levélsérülés mértéke. A külföldi szakirodalmak bizonyos esetekben ennél hosszabb fonnyasztási időt is ajánlanak.
2. kép: Szállítható dohányszárító keretekbe felakasztott dohány
3. kép: Töves dohányszárítás fóliasátorban
A tövesen betakarított dohánymennyiség másik részét 1-2 napig a talaj felszínén fonnyasztottuk, majd beszállítás után felakasztottuka növényeket az erre a célra átalakított pajtarészekbe (4. kép). Ebben az esetben ügyeljünk arra, hogy beszállításkor a dohányréteg vastagsága a fonnyadás mértékétől függően ne legyen magasabb, mint 30-50 cm.
4. kép: Töves dohányszárítás hagyományos dohánypajtában
A terület többi részén hagyományos módszerrel, négy törési övezetre elkülönítve takarítottuk be a dohányleveleket és zsinegekre felfűzve akasztottuk fel azokat a dohánypajtákba.
A színesítés időszakában a levegő optimális relatív nedvességtartalma 70-80 % között, az optimális hőmérséklet pedig 20-30 oC van.
Ez az érték a szelevényi szárítás során általában 65-85 % változott, és -főleg a fóliasátorban- esetenként néhány fokkal fölé ment a 30 oC-nak. A szárítás során szükség volt a szellőztető ventillátorok időszakos üzemeltetésére.
A töves módszerrel betakarított dohánylevelek leghamarabb a fóliasátorban színesedtek be és száradtak meg. Október végén -november elején törési övezetek szerint elkülönítve leszedtük a tőről a leveleket a speciális levél leszedő körasztalon (5. kép), a dohánypajtákban pedig november közepén fejeztük be a levélleszedést.
A 2002-es évben alig tapasztaltunk különbséget a fóliasátorban és a dohánypajtákban megszárított töves dohány minősége között.
A töves és a hagyományos technológia összehasonlító értékelése során a töves dohányszárítás eredményei a fóliasátorban megszárított dohányra vonatkoznak.
5. kép: Megszárított dohánylevelek leszedése a levélleszedő körasztalon
A hagyományos módszerrel betakarított fűzős dohány esetében később fejeződött be a felső anya- és a hegylevelek száradása, így a levelek fűzőzsinegről való leszedését november végén tudtuk befejezni.
5. A Burley dohány szárítás technológia fejlesztés főbb eredményei, tapasztalatai
Az összehasonlító vizsgálatok kiterjedtek a beltartalmi értékekre, a termesztés naturális mutatóira és a legfontosabb ökonómiai jellemzőkre.
5.1. Beltartalmi értékek alakulása
A beltartalmi értékek közül a Burley típusú dohányok esetében a nikotin tartalom alakulásának van a legnagyobb jelentősége, de fontos minőségi mutató a fermentált dohány klorid- és nitrát tartalma is.
Minden fajta esetében a táblázatokban szereplő értékek tíz minőségi választék átlagértékei.
Az eltérő módszerekkel szárított dohányok nikotintartalma 2002-ben (1.táblázat, 1. grafikon) a következőképpen alakult:
· a tövesen betakarított és szárított dohányok nikotin tartalma minden fajta esetében alacsonyabb volt, mint a hagyományos módszerrel szárított dohányoké;
· A nikotin tartalom csökkenése jelentős mértékű volt, 9-22 % között változott, mind a magyar, mind az amerikai fajták esetében;
-
-
A magyar fajták közül a P-4 fajta nikotin tartalma változott a legnagyobb mértékben a töves szárítás hatására és lecsökkent a többi fajta szintjére, míg az amerikai fajták közül az NC-3 viselkedett hasonlóan;
-
A nikotin tartalom csökkenés mértéke a magyar fajták közül a P-7, az amerikaiak közül pedig a TN-86 fajtánál volt a legkisebb.
-
-
- A nikotin tartalom alakulása eltérő szárítási módszerek esetén
1. táblázat
|
|
Nikotin tartalom
|
|||
|
Átlagérték (%)
|
Változás mértéke (%)
|
|||
|
Fajta
|
Hagyományos szárítás
|
Töves szárítás
|
Abszolút érték
|
Relatív érték
|
|
P 1
|
4,47
|
3,85
|
0,62
|
-13,9
|
|
P 3
|
4,56
|
3,91
|
0,65
|
-14,3
|
|
P 4
|
5,27
|
4,13
|
1,14
|
-21,6
|
|
P 5
|
4,77
|
3,99
|
0,78
|
-16,4
|
|
P 6
|
4,35
|
3,60
|
0,75
|
-17,2
|
|
P 7
|
4,65
|
4,18
|
0,47
|
-10,1
|
|
Magyar fajták átlaga
|
4,68
|
3,94
|
0,74
|
-15,7
|
|
NC 3
|
4,39
|
3,63
|
0,76
|
-17,3
|
|
R 630
|
5,36
|
4,65
|
0,71
|
-13,2
|
|
TN 86
|
4,22
|
3,85
|
0,37
|
-8,8
|
|
Amerikai fajták átlaga
|
4,66
|
4,04
|
0,61
|
-13,2
|
|
Összes fajta átlaga
|
4,67
|
3,98
|
0,69
|
-14,9
|
Megjegyzés: aljlevelek nélkül
(Az eltérő betakarítási és szárítási technológiák hatására bekövetkező nikotin tartalom változásokat az 1. grafikon szemlélteti.)
Két kísérleti év eredményeit összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a nikotin tartalom csökkenés trendje 2001-ben csak az amerikai fajtáknál jelentkezett egyértelműen, 2002-ben pedig minden fajtánál kifejezett volt.
A nikotin tartalom relatív csökkenésének az átlagos mértéke 2001-ben 3 % volt, míg 2002-ben elérte a 15 %-ot. (A nikotin tartalom 2001. és 2002. évi változásának összehasonlítását az eltérő betakarítási és szárítási technológiák alkalmazása esetén a 2. táblázat mutatja be.)
Az eltérő módszerekkel szárított dohányok nikotintartalmának törési övezetek közötti eloszlását a CV értékek összehasonlításával elemeztük (3. táblázat, 2. grafikon).
A 2002. évi eredmények alapján az alábbiakat állapítottuk meg:
a töves szárítás hatására az NC-3 hibrid kivételével mindegyik fajtánál jelentkezett a nikotin tartalom kiegyenlítődése, amit az alacsonyabb CV értékek mutatnak.
· A törési övezetek közötti kiegyenlítődés változó mértékű volt a különböző dohányfajták esetén.
A nikotin tartalom eloszlása a törési övezetek között
2002. év
3. táblázat
|
Fajta
|
Hagyományos szárítás
|
Töves szárítás
|
||
|
Nikotintartalom
százaléka
|
Nikotintartalom
Százaléka
|
|||
|
_
X
|
CV
|
_
X
|
CV
|
|
|
P 1
|
4,47
|
27,7
|
3,85
|
15,3
|
|
P 3
|
4,56
|
39,2
|
3,91
|
11,6
|
|
P 4
|
5,27
|
34,1
|
4,13
|
13,6
|
|
P 5
|
4,77
|
27,8
|
3,99
|
14,8
|
|
P 6
|
4,35
|
23,7
|
3,60
|
16,8
|
|
P 7
|
4,65
|
21,2
|
4,18
|
7,7
|
|
Magyar fajták átlaga
|
4,68
|
30,6
|
3,94
|
14,3
|
|
NC 3
|
4,39
|
27,4
|
3,63
|
27,7
|
|
R 630
|
5,36
|
35,0
|
4,65
|
22,0
|
|
TN 86
|
4,22
|
41,8
|
3,85
|
20,9
|
|
Amerikai fajták átlaga
|
4,66
|
36,9
|
4,04
|
25,8
|
|
Összes fajta átlaga
|
4,67
|
32,8
|
3,98
|
19,1
|
Megjegyzés: aljlevelek nélkül
A nikotin tartalom törési övezetek közötti eloszlását és kiegyenlítődésének trendjét a töves betakarítás és szárítás esetén a
2.grafikon szemlélteti.
A két éves tapasztalatokat összevetve megállapítható, hogy a töves szárítás hatására mindkét évben egyértelműen jelentkezett dohányok különböző törési övezetei között a nikotin tartalom kiegyenlítődésének a tendenciája (kivéve az NC-3 fajtát, amelynél 2001-ben alig, 2002-ben pedig nem jelentkezett a nikotin kiegyenlítődés). 2002-ben valamivel nagyobb volt a kiegyenlítődés mértéke mint 2001-ben.
A klorid- és nitrát tartalom alakulása 2002-ben:
· a tövesen szárított dohány klorid tartalma relatív értékben közel 5 %-kal csökkent a hagyományos módszerrel szárított dohányokhoz képest, a 9 fajta átlagában;
· a szárított dohányok nitrát tartalma az amerikai fajták átlagában relatív értékben közel 17 %-kal csökkent a töves szárítás során a hagyományos szárításhoz képest, a magyar fajtáknál pedig nem tapasztaltunk csökkenést;
· a klorid tartalom törési övezetek közötti eloszlását vizsgálva a CV értékek alakulásának elemzése alapján kiegyenlítődés nem állapítható meg.
5.2. A terméseredmények, a minőségi választékok és az árbevételek alakulása
A kísérletek fő célja 2001-ben még csak a beltartalmi értékek és a dohányminőség alakulásának a vizsgálata volt, ezért az eltérőbetakarítási technológiákat a terméseredmények tekintetében csak tájékozódás céljából kísértük figyelemmel, a fajtákat pedig összevontan értékeltük. Így a terméseredmények és az árbevételek alakulását a 2002. évi adatok alapján mutatjuk be.
Az eltérő betakarítási technológiákat összehasonlítva (4. táblázat) 2002-ben azt tapasztaltuk, hogy a töves módszerrel betakarított és megszárított dohány területegységre vetített terméseredménye elmaradt a hagyományos módszerrel betakarított dohány eredményeitől.
Az alacsonyabb terméseredmény fő oka az volt, hogy a töves szárítási technológia esetében már augusztus végén kivágtuk adohánytöveket így a felső anya és a hegylevelek már viszonylag korán befejezték növekedésüket. Ezt a kiesést valamennyirecsökkenti az a tény, hogy a betakarított dohánynövények már nincsenek kitéve a szántóföldi kártevők és kórokozók támadásának és az esetleges kedvezőtlen őszi időjárási feltételeknek. Ez utóbbit figyelhettük meg a P-3 fajta kései lisztharmat fertőzése által okozott felső anya és hegylevél terméskiesés esetében.
A terméseredmény és minőségi választék alakulása
2002. év
4. táblázat
|
Fajta
|
Hagyományos szárítás
|
Töves szárítás
|
||||
|
Termés
kg/ha
teljes terület
|
Termés
kg/ha
művelő utak nélküli terület
|
A+B minőségi osztály aránya
%
|
Termés
kg/ha
teljes terület
|
Termés
kg/ha
művelő utak nélküli terület
|
A+B minőségi osztály aránya
%
|
|
|
P 1
|
3.848
|
4989
|
60,5
|
3.214
|
4167
|
94,4
|
|
P 3
|
2.834
|
3660
|
65,9
|
2.926
|
3793
|
90,9
|
|
P 4
|
3.
|
|||||
