Dohányrendszer
2005.11.17. 21:34:28
1998-ban, amikor a Tanács egy alapvetően megváltoztatott formában, meghosszabbította a dohánypiac közös szervezéséről szóló Rendelet élettartamát, utasította a Bizottságot, hogy 2002-ben készítsen jelentést a rendszer működéséről, s ha szükséges, tegyen javaslatot annak felülvizsgálatára.
A dohányrendszer jövőjével utoljára a Göteborg-i Európai Tanács foglalkozott 2001. májusában, az EU fenntartható fejlesztési stratégiájával kapcsolatban.
EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA
Brüsszel
Dohányrendszer
Bővített Hatáselemzés
BEVEZETÉS
1998-ban, amikor a Tanács egy alapvetően megváltoztatott formában, meghosszabbította a dohánypiac közös szervezéséről szóló Rendelet élettartamát, utasította a Bizottságot, hogy 2002-ben készítsen jelentést a rendszer működéséről, s ha szükséges, tegyen javaslatot annak felülvizsgálatára.
A dohányrendszer jövőjével utoljára a Göteborg-i Európai Tanács foglalkozott 2001. májusában, az EU fenntartható fejlesztési stratégiájával kapcsolatban.
Habár a Tanács tartózkodott bármilyen dohánnyal kapcsolatos következtetés levonásától, a tanácskozásból kiderült, hogy léteznek bizonyos kikötések az EU dohányszektorának fenntarthatóságával kapcsolatban.
Kétségek hangzottak el a dohánytermelőknek nyújtandó termékhez kötött támogatások társadalmi megalapozottságáról, s a nyilvánvaló ellentmondásról a támogatások és a társadalom dohányzás miatti aggodalma között. A dohánytermelés mint gazdasági tevékenység hosszútávú életképessége maga volt a kérdés. Azonban volt olyan meggyőződés is, miszerint azokon a vidéki területeken, ahol a társadalmi összeomlást nagymértékben függ a dohánytermeléstől, alternatív bevételi forrásokat kell a dohánytermelők részére biztosítani, bármilyen fontosabb reform esetén.
A Bizottság válasza az volt, hogy meg kell erősítenie elkötelezettségét az iránt, hogy egy fenntarthatósági módszert találjon a dohányrendszerre, a szektor gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok szerinti értékelése alapján.
Ezért 2002 májusában a 2003 évi Törvénykezési és Munka Programjában a Bizottság elhatározta, hogy alárendeli a dohányszektorra vonatkozó politikai meggondolásait egy Bővített Hatáselemzésnek, a „Fenntartható és mindent magában foglaló gazdasági elsőbbség”-nek megfelelően.
Ezenkívül 2002-ben elindították és 2003-ban befejezték a dohány Közös Piaci Szervezésének (CMO) értékelését.
Mivel a dohányrendszer reformja más EU politikát is sejtet, a Bizottság elhatározta, hogy ezt az elemzést egy Interservice Steering Group (ISG) nevű csoportra bízza, s meghívja 12 főigazgatóság és szolgáltató képviselőit a részvételre. A Csoport tagjainak sokrétű tudása és háttere hasznosnak bizonyult a dohányrendszer gazdasági , társadalmi és környezetvédelmi szempontok szerinti elemzésére, valamint a reform lehetőségeknek az Unió és a harmadik országok érdekelt köreire gyakorolt hatásának a vizsgálatára.
Egy hathónapos ciklus alatt az ISG munkája a hatásvizsgálat végrehajtásához kitűzött lépéseket követte. Ennek a jelentésnek a különböző részei megegyeznek egy-egy lépéssel.
A bevezető rész (I. Fejezet) a dohánygazdaságnak és a dohánypiac közös szervezésének (CMO) legfőbb jellegzetességeit sorolja fel.
A jelentés második része (II. Fejezet) azokkal a változásokkal és feszültségekkel foglalkozik, amelyekkel jelenleg kell a CMO-nak szembenéznie, s amelyek bizonyos kritikát kaptak, míg mások azokat a komoly ellentmondásokat emelték ki, amelyeket bármely reformnak számításba kell vennie.
A CMO célkitűzéseit az új Uniós kötelezettségek, a fenntartható fejlesztés Európai stratégiája, valamint a megreformált CAP általános irányvonalának fényében újragondolták.
Az opciók (lehetőségek) három típusát körvonalazták, amelyek a dohányrendszer megreformálásának különböző módjait tükrözik. A „Meghosszabbítás” opció megtartja a termelés támogatás magas szintjét és fix termelési kvótákat alkalmaz a piac szabályozására. A „Szétválasztás” és a „Fokozatos megszüntetés” opciók az egyensúly elérésére törekszenek az árak és a költségek között.
Ezek valószínű hatása a termelési szintekre és helyekre, az árakra, a gazdaságok (farmok) bevételeire, az iparra, a foglalkoztatottságra, a harmadik dohánytermelő országokból irányuló környezeti és kereskedelmi mozgásokra, vagy minőségi vagy mennyiségi szempontból lett értékelve, különböző modell számítás segítségével, melyek a FADN mintán alapultak.
A jelentés utolsó része (V. Fejezet) összefoglalja a különböző opciók előnyeit és hátrányait, amelyek annak alapján lettek meghatározva, hogy hogyan reagálnak a meghatározott kihívásokra, milyen mértékben felelnek meg a különböző kitűzött céloknak, valamint milyen hatást gyakorolnának az érintett körökre.
Az ISG által elfogadott opciók, valamint a hatáselemzés 2003 márciusában lettek benyújtva a Meghatározott Termények Szakmai Bizottságának Állandó Dohánycsoportjához. Júniusban a Szakmai Fórumhoz is be lettek nyújtva, amely az egészségügynek, a fogyasztói csoportoknak, a vízügyi és környezetvédelmi, valamint fejlesztési társulásoknak és a főbb dohánytermelő EU országok helyi hatóságainak képviselőiből áll. A különböző feleket felkérték, hogy adják elő álláspontjaikat és megjegyzéseiket, és az elképzeléseiket, amelyeket meg kellene lépniük a politikai hatóságoknak.
A tanácskozó szervezetek és a kapott hozzászólások listáját a 3. és 4. Függelék tartalmazza. A hozzászólásokban kifejtett álláspontok lényege a CMO különböző szempontjairól valamint a reform lehetőségekről a jelentés megfelelő részében van figyelembe véve. A további függelékek (1. és 2.) az ISG megbízását és összetételét, valamint bizonyos munkajegyzeteket tartalmaznak.
AZ ÁGAZAT GAZDASÁGA ÉS AZ AKTUÁLIS KÖZÖS PIACI SZERVEZÉS (CMO)
A dohányt nyolc tagállamban termelik, melyek közül kettőben, Görögországban és Olaszországban koncentrálódik az EU össztermelésének 75%-a.
A dohánytermelő tagállamokban nagy a földrajzi koncentráltság: a dohánytermő területek több, mint 72%-a 12 régióban található.
A gazdaságok száma alacsony (az összes EU mezőgazdasági egység 1.3%-a), és a méretük is nagyon kicsi, átlagosan 1.6 ha dohány és 9.4 ha hasznos mezőgazdasági terület.
A dohánytermelés nagyon munkaigényes, még akkor is, ha főként családi munkán alapul (100,000 éves munkaegység, az összes 80%-a), és szintén döntő fontossággal bír azoknak a dohánytermelő területeknek a gazdaságában, ahol több, mint 25,000 éves munkaegység felett van a családon kívüliek foglalkoztatása.
A kereskedelem is fontos: az EU-ban megtermelt 350,000 tonna nyersdohánynak az 55%-át exportálják. Az EU több, mint 500,000 tonnát importál, amely a dohánytermelésének 160%-ával egyenlő.
A legtöbb más európai mezőgazdasági terméktől eltérően, a hazai árak általában a világpiaci árak 1/3-a és ˝-e között mozognak (kivéve a görögországi oriental típusú dohányokat).
Általában és főként a farmok nagyon kis mérete miatt a dohánytermelők jövedelme nagyon alacsony a más terményeket termelőkkel szemben. Nagy mértékben függ a termelési prémiumtól, amely átlagban a dohánytermelésből származó bevételük 75%-a.
2002-ben a dohány közös piaci szervezésére (CMO) költött összes EAGGF beruházás összege 963 millió Euro volt, vagyis kb. 7,600 Euro per éves munkaegység a dohányágazatban.
2.1. Az ágazat gazdasága
Dohánytermelés és eredmény
Összes termelés és eredmény
A világ összes nyersdohány termelési volumene 6.4 millió tonna per év volt a 2000-20002 időszak alatt. A 348,013 tonnás termelésével, amely a világtermelés 5.4%-ának felel meg, az EU a világ ötödik legnagyobb termelője, Kína (38%), Brazília (9%), India (8%) és az USA (7%) után. Az utolsó évtized alatt az EU és az összes legnagyobb termelő ország dohánytermelési volumene csökkenő tendenciát mutatott, Brazília kivételével. Az 2000-2002 időszak dohánytermelése 20%-kal alatta maradt az 1990-1992 időszakénak.
Nyersdohányt nyolc tagállamban termelnek. Ezek: Belgium, Németország, Görögország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Ausztria és Portugália. Ezek közül messze a legfontosabbak Görögország és Olaszország, melyek a 2000-2002 periódusban 132,261 tonnát illetve 130,274 tonnát termeltek, amely az EU össztermelés 75%-a volt. Habár Olaszország részesedése az EU összes dohánytermeléséből viszonylag magas szinten maradt 2000-2002-ben (37.4%), az utolsó évtized alatt visszaesett, míg Görögország részesedése (38%) sokkal stabilabb maradt, sőt, némileg nőtt is.
Az EU mezőgazdasági termelésében a nyersdohány igen alacsony részt képvisel és az elmúlt évtized során stabil maradt. Jelenleg az EU összes mezőgazdasági termelésének mindössze 0.4%-át képviseli alapárra4 vetítve, habár Görögországban ez nagyobb fontossággal bír, mivel a nemzeti mezőgazdasági termelésének a nyersdohány csaknem 4.5%-át képviseli alapárra vetítve. A többi dohánytermelő tagállamban ez alig éri el az 1% küszöböt.
Földrajzi szempontból a dohánytermelés erősen koncentrált és Olaszország illetve Görögország néhány régiójában különösen fontos (NUTS3). Ott a regionális mezőgazdasági össztermelésnek több, mint 50%-át adja.
2000-ben az EU Hasznosított Mezőgazdasági Területének (96,455,390 ha) 0.1%-a dohánnyal volt beültetve (125,420 ha). 2001-ben a dohánytermő terület már csak 73.2%-a volt az 1993-as mértéknek. A közel 45,000 hektáros csökkenés elsősorban a főbb dohánytermelő tagállamokra koncentrálódott (Görögország: 17,740 ha, Olaszország: 20,199 ha, Spanyolország: 4,935 ha).
1993-tól 2000-ig a dohánytermés hozamok minden tagállamban nőttek, különösen Olaszországban (2.2 t/ha-ról 3.3 t/ha-ra) és Portugáliában (1 t/ha-ról 2.8 t/ha-ra). Az EU átlag hozama 2 t/ha-ról 2.7 t/ha-ra nőtt ugyanabban az időszakban.
Fajtacsoportonkénti termelés
Az EU dohánytermelését számos különböző fajta jellemzi, amelyekhez különböző árak tartoznak és különböző célokra szánták őket. 4 nagy fajtacsoportot különböztethetünk meg:
Jó minőségű fajtacsoport (pl. mesterségesen szárított, természetesen szárított világos). Ezeket főleg „amerikai keverékű” cigarettákhoz használják, amelyek jelenleg a legnépszerűbb cigarettafajták a piacon. Ezek a jó minőségű fajták együttesen 2001-ben az EU dohánytermelésének több, mint a felét adták, s különösen a mesterségesen szárított fajta mutatott figyelemre méltó növekedési tendenciát (az EU dohánytermelésének 40%-a).
Rossz minőségű és hanyatló fajtacsoport. Ide tartozik a természetesen szárított sötét és nagyobb mértékben a napon szárított fajtacsoport, amelyeket hagyományosan a helyi cigaretta piac számára és a sötét cigaretták gyártásához használnak. Ezek a fajták egyre kisebb fontossággal bírnak az EU-ban: a 2001 dohánytermelési adatok szerint a természetesen szárított cigaretták piaci részesedése 10%, a napon szárítottaké pedig 4.1% volt.
Oriental fajtacsoport. Ezt csak Görögországban termesztik és főként az amerikai keverékű cigaretták aromájának és ízének a gazdagítására használják. Ezek piaci részesedése az EU termelésében az évek során eléggé stabil maradt, habár bizonyos ingadozások megfigyelhetők a csoporton belül. A Basmas fajták súlya megnőtt, a 2001 évi EU termelésnek 8.1%-át képviselték. A Katerini fajta piaci részesedése változatlanul 7.1% volt, míg a Kaba Kulak fajtáké kissé lecsökkent, 4.0!-ra.
Tüzön szárított fajtacsoport. Ezt főleg szivar és Toscani gyártására használják. A részesedése a 2001 évi EU termelésből mindössze 1.9% volt.
A legutóbbi piaci fejlesztések és politikai változások (különösen a termelői szervezeteknek a minőségi szabványok alapján nyújtandó prémiumok 1998 évi módosítása) következtében feltűnő irányváltás ment végbe a jó minőségű fajták felé, és kisebb mértékben néhány Oriental fajta felé. Ez a változás elsősorban az olaszországi termelést befolyásolta, ahol a legkeresettebb fajták (Virginia és Bright a mesterségesen szárítottak közül, valamint a Burley a természetesen szárított világos fajták közül) jelenleg a nemzeti termelésnek mintegy 77%-át adják. Az utóbbi néhány év során Görögország is elkezdte a hasonló fajták termesztését, de még mindig szigorúan az Oriental típusú dohányokra specializálódik.
Az átszervezési folyamat eredményeként a fajták is farmonként és regionális szinten specializálódtak. A jó minőségű fajták egyre inkább néhány régióban növekvő számú termelőre koncentrálódtak. De még mindig nagy különbségeket láthatunk Görögország és Olaszország farmjai és régiói között: erős ellentét áll fenn a kevés tőkeigényesebb és legjobb fajták termelésére koncentráló „ipari” farm, valamint a nagyszámú kisméretű farm között, melyek tipikusan munkaigényesek és kevésbe integrálódtak a piac által.
A jelenleg belépő és a még belépni kívánó európai országok
A 10 belépő ország közül mindössze négy termel dohányt: Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Ciprus. Ezek éves termelése (2000/02 átlag): Lengyelország: 24,617 t, Magyarország: 9,805 t, Szlovákia: 1,959 t és Ciprus: 362 t. Ugyanezen időszak alatt Bulgária és Románia 43,915 tonnát illetve 10,662 tonnát termelt. Ciprus kivételével minden jelenleg belépő és még belépni kívánó ország nyersdohány termelése csökkenő tendenciát mutat.
Lengyelország a tüzön szárított dohányfajták termelésére specializálódik, míg Bulgáriában és Romániában az Oriental fajtákat termelik széles körökben.
Szerkezetek
EUR 15 szerkezetek
2000-ben az EU-ban összesen 79,510 dohánytermelő farm volt, amely az összes EU farmnak mindössze 1.3%-át képviselte. Ezek a gazdaságok főleg Görögországban koncentrálódtak (az összes EU dohánygazdaság 64%-a), majd Olaszország következik a 21%-kos részesedésével.
Az 1990-es években a dohánygazdaságok aránya évente 3.6%-kal csökkent, amely meghaladta az EU mezőgazdasági farmjai csökkenésének átlagát, ami 2% volt évente. Másrészt viszont ugyanabban az időszakban a dohányterületek (hektárban) évente 2.6%-kal csökkentek, míg a többi EU termőterület 3.2%-kal. Ez azt jelenti, hogy dohányfarmonként némi hektár növekedés ment végbe: 1.4 ha-ról (1990-ben) 1.6 ha-ra (2000-ben).
Egy mérsékelt átszervezési folyamat elindította a dohányfarmok és területek csökkenését és egy részleges átállást a dohányról más terményekre, elsősorban Olaszországban, ahol az éghajlati viszonyok ezt lehetővé tették.
A dohánygazdaságok jellegzetesen kisméretűek. A dohányt termelő farmok csaknem 60%-a ténylegesen 5hektáron aluli, míg több, mint 18%-uk 5-10 ha közötti méretű. Ez lecsökkentette a termelők lehetőségeinek határait a változatosságra törekvésben. Habár az átlag méret kissé nőtt 1990 óta, még több tízezer dohányfarmra a nagyon kis méret a jellemző az egész Európai Unióban, de elsősorban Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban.
A dohányszektor nagy számú munkást alkalmaz, az éves munkaegység 126,070 (212,960 ember), ami az EU mezőgazdasági szektorában alkalmazott összes éves munkaegység 2.4%-a. Azonban a nyersdohányban dolgozók legnagyobb része szezonális és a részmunkaidős alkalmazottak száma is feltűnően magas. Görögország a legnagyobb munkáltató, 79,230 éves munkaegységgel, majd Olaszország következik 23,120 egységgel. Ez a két tagállam együttesen a dohánytermelésben foglalkoztatottak 81%-át mondhatja magáénak.
A családi munka erősen elterjedt, a szektorban alkalmazott összes munkaerőnek mintegy 80%-át képviseli. A nem dohányt termelő EU gazdaságok esetében az a mérték 73%.
A dohánytermelés egy tipikusan nagy munkaerőt igénylő tevékenység. A technikai okok behatárolják a dohánytermesztés gépesítésének lehetőségeit. A dohány esetében a dohányfarmonkénti és hektáronkénti éves munkaegység magasabb, mint az összes gazdaságra vetített érték.
A dohánytermelők 53%-a 55 éven felüli. Görögországban, Portugáliában, Olaszországban és Spanyolországban a vezetők több, mint 90%-ának csak gyakorlati tapasztalata van, míg Franciaországban a legnagyobb azoknak a tulajdonosoknak az aránya, akik teljeskörű mezőgazdasági szakoktatásban részesültek. Átlagosan a tulajdonosoknak csak 25%-a nő.
Regionális elemzés
A farmok eloszlása szempontjából az EU régiókban (NUTS 2 szint) a dohányszektort erős területi koncentráltság jellemzi. 7 régióban, melyek a gazdaságok száma alapján sorolhatók egybe, koncentrálódik az összes gazdaság kb. 70%-a, a dohánytermő területek 63%-a és a bruttó bevételek 57%-a. Kentriki és Anatoliki Makedonia a legfontosabb régiók, melyek együttesen a dohányfarmok 60%-át , a dohánytermő területek 25%-át és az összes bruttó bevétel 21%-át képviselik. Ebben a két régióban koncentrálódik az összes specializált dohányfarm 50%-a.
A dohánygazdaságok kulcsfontosságú jellegzetessége, hogy rendkívül heterogének a különböző régiókban. Az Umbriában, Aquitaine-ban és Venetoban található farmok nagy mérete mind a terület , mind a gazdasági tevékenység szempontjából ellentmond a Görögországban és néhány más olasz régióban (Campania és Puglia) található farmok kis méretének.
Az átszervezés problémái néhány területen még mindig különösen súlyosak, ott, ahol a dohánytermelés nagyon fontos gazdasági és társadalmi szerepet tölt be. Ott a munkások túl gyors kivonása a szektorból súlyos társadalmi kiegyensúlyozatlanságot és a vidék elnéptelenedését vonhatja maga után, ha nem dolgoznak ki egy megfelelő biztonsági hálózatot.
Görögországban a dohány relatívan a legnagyobb fontossággal bír, különösen Anatoliki Macedoniában, ahol az összes gazdaság 20%-át és az összes foglalkoztatottság 34%-át képviseli. Olaszországban a dohánytermelő gazdaságok az összes gazdaságnak csak kis részét képezik, habár Campaniában és Umbriában ez nagyobb mértékű, ahol a dohányban alkalmazottak mértéke az összes mezőgazdasági alkalmazottak számának 11%-a illetve 9%-a, az összes bruttó bevételnek pedig 10%-át illetve 19%-át képviselik. Egy másik régió, ahol a dohánytermelés aránylag fontos szerepet játszik a foglalkoztatottság szempontjából, a spanyolországi Extremadura.
A dohányszektor szereplői
A CEDT értelmében a Dohány Kiskereskedők Európai Szövetsége, az EU dohányszektora 1999-ben több, mint 1 millió embert foglalkoztatott és 440,000 embert teljes munkaidőben.
Az elsődleges feldolgozó ipar számára a nyersdohány mennyiség legnagyobb részét az Unióban termelik. Azonban az EU cigarettagyáraiban főként import dohányt használnak , a feldolgozott termékeket pedig vagy exportálják vagy pedig az Unión belül használják fel.
Az elsődleges feldolgozó ipar elsősorban azokba a tagállamokba települt, ahol a nyersdohány termelés koncentrálódik. Olaszország 52%-kal és Görögország 28%-kal képviselik az EU elsődleges feldolgozó termelésének nagyrészét.
A cigarettagyártás tekintetében a legfontosabb gyártók Németország, az Egyesült Királyság és Hollandia. 1999-ben e három ország termelése az EU összes cigarettagyártásának 63%-át adta. Hollandia és Németország a legnagyobb szivargyártók az EU-ban, az EU szivartermelésének 67%-át adják, valamint a pipadohány termelés 67%-át. A szektor foglalkoztatottsága Németországban és az Egyesült Királyságban aránylag fontosabb, 12,000 illetve 8,000 ember az EU teljes cigaretta iparában teljes munkaidőben összesen alkalmazott 50,697 egységből. Nagyon fontos ebben az iparágban a nők alkalmazása (Spanyolországban 53% a teljes gazdaság 23%-ával szemben).
Ami a kiskereskedői szektort illeti, a dohánytermékek értékesítése az utóbbi években meglepően emelkedett, mind volumenben, mind értékben. 1999-ben az összes értékesítés 93 milliárd Euro körül volt.
A cigaretta értékesítésekből származó adóbevételek minden tagállamban magasak. 1999-ben az összes ÁFA értéke 12 milliárd Euro volt. A gyártók ehhez 54%-kal, míg a kiskereskedői értékesítések 28%-kal járultak hozzá. Globálisan a fogyasztási adó és az ÁFA a tagállamok összes adóbevételéhez 60 milliárd Euroval járult hozzá 1999-ben.
Árak
Nyersdohány árak
A nyersdohányok különböző fajtáinak ára nagymértékben eltérő, az a feldolgozott termékek különböző értékétől függően, amelyekhez az adott fajtát felhasználják, valamint a késztermékben lévő koncentrációtól is függ (különböző típusú cigaretták és szivarok). A gyakorlatban néhány multinacionális kereskedő és gyártó vállalat alakítja ki az árakat, akik a nyersdohány iránti minőség-függő kereslet, valamint a kínálat és a készletmennyiségek alapján hozzák meg döntéseiket.
Az elmúlt évtized fejlesztései azt mutatják, hogy a gyártók erős koncentráltsága nem hatott negatívan az árakra. Sőt, inkább a dohányláncon belüli strukturális igazodási folyamatban segített, és a megfelelő módszerekkel együtt hozzájárult az elsődleges szektor által előállított termékek értékének a növekedéséhez.
Az EU-ban termelt nyersdohányok ára nemzetközi és hazai szinten is növekszik, az utolsó évtizedben elvégzett modernizációnak köszönhetően. Az alacsony árak főleg a kisfarmok által értékesített termékek esetében tapasztalhatóak, mivel ők az aránylag gyengébb minőségű fajtákra specializálódnak.
Az EU versenyképessége
Az EU relatív versenyképességének és dohányipara értékének a nemzetközi szintű megméréséhez a dohányexportok értékegységét használják fel.
Világviszonylatban a piaci igények és a minőség közötti pozitív kombinációt az USA és kisebb mértékben Törökország alkalmazza. Ezek az országok rendelkeznek a dohányexportok legmagasabb értékegységével. Az USA főként az amerikai keverékű cigarettákhoz felhasználandó fajtákat exportálja, míg Törökország az Oriental típusú dohányok exportjára koncentrál.
Az EU exportok értékegységei enyhe emelkedést mutatnak a világ exportok értékegységeinek negatív trendjével szemben. Ez EU export értékegységek a világ átlagértékei alatt maradtak 1989 és 1999 között, de a köztük lévő rés egyre inkább bezáródni látszik. Valójában 2000-ben az EU export értékegségei már meghaladták a világ értékeit.
Fajtacsoportonkénti árak
1993 és 2001 között minden fajta ára nőtt, kivéve a gyenge minőségű és hanyatló fajtákét, a termelés és a beültetett terület folyamatos csökkenése ellenére az utóbbi csoportok esetében. Ezért ezeknél a fajtáknál az árcsökkenés a csökkenő keresletnek köszönhető.
Kereskedelem
EUR 15 Kereskedelem
Az EU dohánykereskedelmét két fő tényező befolyásolja:
Az EU nyersdohány termelése nem elegendő, hogy a hazai feldolgozó ipar igényeit kielégítse mennyiségi és minőségi szempontból is.
A főként Hollandiában, Németországban és az Egyesült Királyságban letelepedett európai multinacionalisták és még néhány amerikai cég irányítja a cigaretta és szivar világkereskedelem jelentős hányadát.
Az EU csúcspozíciót foglal el a világ dohánykereskedelmében. 2000-2002-ben az EU a világ dohánykereskedelmében feldolgozott dohányból (cigaretta alapanyag) értékben 34.7%-ot importált, míg a legyártott cigarettákból mindössze 5.4%-ot. Ugyanakkor az EU csaknem 20% átalakított és 7.6% feldolgozott dohányt exportált. A dohányipar kereskedelmi mérlege negatív, de a feldolgozott dohány növekvő exportjának köszönhetően erősen javul.
A kész dohányipari termékek (cigaretta, szivar) kereskedelme aránylag fontosabb az EU, az USA és más fejlett ország számára, míg a fejlődő országok dohánykereskedelme általában a feldolgozott dohányon alapul.
Fontos megjegyezni, hogy az az EU-ban a cigarettagyárak nem települtek a nyersdohány termelő helyek közelébe. Olaszország nagy cigaretta importer, míg Görögország cigaretta exportjai egyes években pozitívak, más években pedig negatívak.
Az EU belső kereskedelmi mozgásainak értéke kb. 5,000 millio € (2000-2002 évi átlag). Olaszország, Görögország és Spanyolország a legnagyobb szállítók, míg Németország, Belgium és az Egyesült Királyság a legnagyobb vevők. A legtöbbet forgalmazott fajták mind az EU-n kívüli és az EU-n belüli kereskedelemben a mesterségesen szárított, a természetesen szárított világos és az Oriental fajták.
Dohánykereskedelem: a jelenleg csatlakozó és a még csatlakozni kívánó országok
1998 és 2000 között a most csatlakozó országok éves átlagban 9,470 tonna nyersdohányt exportáltak és 92,060 tonnát importáltak. Az exportok főleg az EU felé irányultak, míg az importok az EU-ból, Brazíliából, az USA-ból és Zimbabwe-ból származtak.
Ugyanabban az időszakban Bulgária és Románia 22,275 t illetve 773 t nyersdohányt exportált és 747,000tonnát illetve 20,809 tonnát importált. Az összes fenti ország közül egyedül Bulgária exportja haladja meg az importját. Törökország szintén nagy exportőrnek számít (77,173 tonna).
Felhasználás
2.1.6.1. EUR 15 Felhasználás
A nyersdohányt a feldolgozó ipar használja fel (fogyasztja), míg a végső felhasználás eredményeit fogyasztóknak eladott cigaretták és feldolgozott dohánytermékek mennyisége és értéke adja.
Az EU-ban a nyersdohány és a feldolgozott termékek felhasználási módja változó, mivel az európai cigarettagyárak a nyersdohányt megvásárolhatják az EU termelőktől, főleg Olaszországban és Görögországban, valamint EU-n kívüli forrásokból is. Hasonlóképpen, a belső nyersdohány termelés is inkább az EU-n kívülre irányul. Az EU általános önellátó szintje nyersdohányból 53%, mely kissé csökkenő tendenciát mutat. Másrészt viszont a belső cigarettagyártás meglehetősen stabil, viszont a cigarettafogyasztás kissé visszaesett. Az EU önellátása cigaretta terén ezért pozitív és várhatóan tovább javul.
Az EU a világ összes nyersdohány fogyasztásának 10%-át képviseli, egyedül Kína előzi meg (36%), és India (8%) és az USA (6%) követi. 2001-ben az EU-ban összesen 587,000 tonna nyersdohányt használtak fel, míg az EU cigarettafogyasztása 1999-ben elérte a 628,000 tonnát.
A legutóbbi adatok azt jelzik, hogy az EU-ban gyorsabban csökken a dohányzók száma, mint az összes cigarettafogyasztás mennyisége. Ez azt jelenti, hogy kevesebb ember többet szív.
A cigaretta/dohányzó érték általában Dániában, Görögországban, Németországban és Spanyolországban magasabb, míg Svédországban, Portugáliában, Finnországban és Olaszországban a legalacsonyabb. A dohányzó férfiak aránya egész Európában, Svédországot kivéve, magasabb, mint a dohányzó nőké.
A GOGEA által 2002-ben termelt dohányról szóló értékelés kiemelte, hogy az EU cigarettafogyasztása nincs közvetlen kapcsolatban a dohánypiac közös szervezésével (CMO). Ebben az esetben a CMO változásai és ennek következtében az EU dohánytermelése is független az EU összes cigarettafogyasztásától.
A jelenleg csatlakozó országok felhasználása
1998 és 2000 között a 10 csatlakozó ország közül átlagban a legnagyobb nyersdohány felhasználó Lengyelország (69,109 t) és Magyarország (22,266 t) volt. Ugyanabban az időszakban Románia fogyasztása 38,085 t, míg Bulgária fogyasztása 19,772 t volt.
2.1.7. A dohánytermelés termelési költségeinek, árréseinek és termelői bevételeinek vizsgálata
2.1.7.1. Dohánytermelési árrések
A dohánytermelés jövedelmezőségének vizsgálata az 1999 és 2000 évi FADN adatokon alapul, a specializált farmok mintájának alapján. Mivel a farmok specializált dohányfarmok száma behatárolt, az elemzést csak Görögországra, Olaszországra és Spanyolországra lehet elvégezni, regionális szinten, ar&aacut
