A DOHÁNY TRÁGYÁZÁSÁNAK HATÁSA A TERMÉS MENNYISÉGÉRE ÉS MINŐSÉGÉRE
2006.02.09. 7:57:14
A magyarországi dohánytermő terület 80%-a a Nyírségi homokterületeken. Egyes területe-ken több évtizedes hagyományai vannak a dohánytermesztésnek.
Családok generációk óta ennek a növénynek a termesztéséből élnek, köztük mi is, hiszen édesapám és a bátyám is a dohányiparban dolgozik.
Évek óta foglalkozunk természetes szárítású dohány termesztésével. Ez vezérelt abban, hogy a szakdolgozatomat a dohány termesztésének trágyázás témakörében készítsem el szakdolgozatomat.
KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK:
Szakdolgozatom készítése során arra a következtetésre jutottam, hogy a magyarországi dohánytermesztésnek – bár igen nehéz helyzetben van – van jövője A hatalmas termelési költségek ellenére a hektáronkénti jövedelem messze meghaladja a Nyírségben termelt valamennyi szántóföldi növény jövedelem termelő képességét.
Az utóbbi években a termelés színvonalának javítására tett lépések eredményre vezettek. Úgy gondolom kijelenthető, hogy napjainkban nincs még egy olyan szántóföldi növényünk, amely termesztéstechnológiája annyira “kihegyezett” lenne, mint a dohányé.
A trágyázás – természetesen az évjárat hatásával szoros összefüggésben - a termésünk mennyiségére és minőségére egyaránt komoly hatást gyakorol.
Megfigyeléseim és tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy:
· a termés mennyiségére és minőségére a nitrogén és a kálium fejtik ki leginkább hatásukat.
· A Burley típusú dohányok esetében magasabb nitrogénadagok mellett is érhetünk el jó minőséget, tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy a természetes szárítású fajtáink jobban terhelhetők nitrogénnel. Természetesen ez csak egy ésszerű határon belül igaz, addig, amíg a magasabb termésből származó árbevétel fedezi azt az átlagárbeli veszteséget, amelyet a minőségromlás okoz.
· A dohány számára legoptimálisabb, ha alaptrágyaként olyan nitrogénműtrágyát juttatunk ki, amely 50-50 %-ban tartalmaz nitrát- és ammon-nitrogént, fejtrágyának pedig a növény számára könnyen felvehető nitrát-nitrogént tartalmazó kálium-nitrát műtrágya a legoptimálisabb.
Sajnos a termelés volumenében történt 2000. évi törés megrendítette a dohánytermelők bizalmát a termesztés iránt, hiszen nem tudják biztosan, hogy az elkövetkező években szükség lesz e az általuk előállított termékre.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni a dohány lakosságmegtartó erejét sem, hiszen, ha ez az ágazat végképp kilátástalan helyzetbe kerülne és a termelőknek fel kellene hagyniuk e csodálatos növény termesztésével más megélhetési forrás nem lévén elhagyni kényszerülnének lakóhelyüket.
Az ismertetett tények, valamint megfigyeléseim, tapasztalataim és következtetéseim alapján javaslom, hogy a termelők a trágyaadagokat minden esetben talajvizsgálati eredményre alapozva a várható évjárati hatás figyelembe vételével határozzák meg.
