Magyar Dohányújság

Bácsalmás

Bácsalmás története:

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a település őse az avar kortól lakott volt. Az első nagy néppusztítást az Alföldet letaroló mongol, tatár hordák végezték, s ennél is végzetesebb volt az oszmán hódítás.



Az első ismert 16.századi pecsét egy 1598-as okiraton található Almás pecsétje 1775-1808. Almás kiváltságos mezőváros pecsétje, 1808-1872.

Az ALMÁS, HAJMÁS néven említett település a Rákóczi szabadságharcot megtorló délvidéki hadjárat után kezd véglegesen betelepülni elsősorban délszlávokkal (nagyobb részt katolikus illírekkel), valamint az ország északi részeiről áttelepülő magyar, kisebb részben szlovák szökött jobbágyokkal.

Bél Mátyás az 1735-ös leírásában Felső-Almás néven, kicsiny faluként említi.



1740-től saját parókiája és temploma van. Az 1768-as kincstári térképen a falu már a mai helyén van, a szőlők is fel vannak tüntetve. 1772. július 20-án ALMASKA SELO kamarai falu címén urbáriumot kapott.



Jó termőföldje miatt az 1780-as években a lakosság száma a belső migráció, valamint Mária Terézia és II. József német betelepítési programja folytán ugrásszerűen növekedett. A németek (svábok) magasabb szintű termelési kultúrája hozzájárult a földközösség korai megszűnéséhez, az árutermelés kialakulásához. 1803-ban Almás egész területét megszerezték a közbirtokosok, akik 1808-ban kieszközölték az országos vásártartási jogot, a mezővárosi címet. 1848-ban Almás országgyűlési követválasztó központ lett, említésre méltó, hogy a lakosság Vörösmarty Mihályt választotta képviselőjévé Kossuth Lajos ajánlására.



A lakosság létszámának növekedésével párhuzamosan a településen 1837 óta van gyógyszertár, 1855-től posta, kórház, 8 tantermes iskola, 1862-től távíró.



Mezővárosi címét 1871-ben vesztette el, de közigazgatási szerepköre földrajzi fekvése folytán megnőtt, 1873-tól járási székhely lett Bács-Almás. Végleges helynevét (Bácsalmás) 1904-ben törvényhatósági rendelettel állapították meg.



Az 1890-es évektől hatalmas gazdasági fellendülés jellemezte a települést. A homokos határrészek felparcellázása után szőlőt telepítettek, tanyákat építettek. A vasútvonalak 1885-ös (Bátaszék-Baja-Bácsalmás-Szabadka) és 1903-as (Kiskunhalas-Bácsalmás-Zombor-Apatin) kiépítésével a település bekerült a modern gazdasági vérkeringésbe.



A meggazdagodott birtokosok és kereskedők pénzintézeteket, ipari üzemeket (gőzmalmokat, téglagyárat) létesítettek, szállodákat működtettek. A vezető értelmiségi réteg kialakulása pezsdítően hatott a szellemi életre. Létrejött az úri kaszinó, sorra alakultak meg az egyesületek, társaskörök.



A trianoni békediktátum a történelmi Bács-Bodrog vármegye 4/5-öd részét Jugoszláviának ítélte. A megmaradt Felső-Bácskai területek - köztük Bácsalmás is - 1921 nyaráig szerb katonai megszállás alatt volt. A szerbek kivonulása után átszervezték a közigazgatást, a megyei székhely Zomborból Bajára került, Bácsalmás továbbra is járási székhely maradt. 1922-től újabb gazdasági fellendülés következett. A hatalmas méretű építkezések mellett kövezett utakat, járdákat, mélyfúrású kutakat létesítettek, parkosítottak, polgári iskolát és mezőgazdasági középiskolát működtettek, villamosítottak.

 

Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a lakosság száma 13045 fő, a lakóházak száma 3140. A magyarok 34, a bunyevácok 10, a németek 56%-os arányban éltek a településen.



Erdei Ferenc a "Futóhomok" című szociográfiájában a Felső-Bácska fővárosaként írta le Bácsalmást.



1944-től a történelmileg kialakult és az adottságokhoz alkalmazkodott gazdasági-társadalmi-népességi rendszer alapjaiban megváltozott. Az általános mozgósítások, a gettóba tömörített zsidók elhurcolása, majd a szovjet katonai megszállás és a délvidéki partizánakciók, a Dél-Bácskából idemenekülők elhelyezése és élelmezése, 1945 januárjától a Szovjetunóba történő internálások, a németek vagyonelkobzása, majd nagyrészük kitelepítése (kb. 4500-4800 fő) végzetes következményekkel járt. A Csallóközből betelepített magyar családok létszámban nem pótolták a kitelepítések által okozott veszteségeket. Az üldöztetések (kulákok), a Tito korszak miatt létrehozott határsáv, az ötvenes évek anomáliái (a beszolgáltatási kötelezettség) miatt csoportosan kényszerült elhagyni a lakosság a települést ipari vidékeken vagy nyugaton (1956) remélve a boldogulást. A lakosság mintegy 50%-a kicserélődött. A jugoszláv határmentiség következménye volt a közigazgatási szerepkör megcsorbítása. 1949-ben először a külterület egy részét csatolták Kunbajához, 1952-ben a tanyás, sűrűn lakott külterületi történelmi borvidékből hozták létre Bácsszőlős önálló községet.



1962. március 31-én megszűnt a bácsalmási járás. A járás nagyobbik részét - közte Bácsalmást - a bajai járáshoz, a többi részét a kiskunhalasi járáshoz csatolták. Rekonstrukció címen megszüntették, majd felszedték a településeket összekötő vasútvonalakat, Bácsalmás megszűnt, mint vasúti központ (azóta a településen áthaladó Kiskunhalas-Baja szárnyvonal egyik állomásaként működik).



A fejlődés az 1960-as évek közepétől a mezőgazdasági üzemek, a nagyobb beruházások állami támogatásával és az Alföld iparosításának országos célként meghirdetett programjával kezdődött. A leányvállalatként létrejött ipari üzemek elsősorban a szabad női munkaerőre épültek.



A település kommunális fejlesztése is ebben az időben kezdődött (vezetékes vízhálózat, levezető árokrendszer, új strandfürdő, út és járdaépítések, sütőüzem, buszállomás, kereskedelmi egységek) Jelentős volt a magánerős lakás- és házépítés. A beruházások döntően a termeléssel összefüggő ágazatokra korlátozódtak (Állami Gazdaság, Termelőszövetkezet, könnyűipari üzemek). Az 1970-es években ez a folyamat lelassult.



Bácsalmás újabb kommunális fejlesztései (1983-1985 gázvezeték, 1983 szennyvíztisztító, útépítések, 1991 automata telefonközpont, hálózatbővítés, ivóvíztisztító) és az új közintézmények létesítése (Szakmunkásképző, Gyűjtemények Háza, Földhivatal, Kollégium, Gimnázium bővítése) a határátkelő megnyitása, az út és járdaépítések a lakosság és az önkormányzat jelentős anyagi ráfordításával történtek.



Mivel jelentős ipar a településen nem alakult ki, és geopolitikai helyzetünk a rendszerváltást követő években sem vehetett kedvező fordulatot elsősorban a délszláv konfliktus következményeképpen, így a belföldi és külföldi tőke a szinte mezőgazdasági jellegű régiót elkerülte. Emiatt a kistérségben a munkanélküliségi ráta igen magas.



HELYTÖRTÉNET



LAKATOS RITA ÉS SÖVÉNY MIHÁLY TANULMÁNYA A BÁCSORSZÁGBAN



A Szabadkán megjelenő igényes kiállítású, professzionista szerkesztőkre és nyomdászokra valló Bácsország a történelmi táj múltjával, néprajzi-művelődéstörténeti hagyományaival foglalkozó folyóirat. 1998-tól megjelent valamennyi számából kitűnik, hogy milyen"fontos szerepet játszik a délvidéki magyarság életében, hogy szerkesztői, kiadói, szerzői nagy hivatástudattal, a délvidéki magyarság azonosságtudatának felkeltésével és ápolásával a megmaradás, a továbbadás magasztos feladatát is teljesítik." (Dankó Imre. In: Honismeret 2001/7.)

A folyóirat szerzői - legyen muzeológus, levéltáros, egyetemi, főiskolai, középiskolai tanár, könyvtáros, tanító, lelkész, mérnök vagy orvos - kötődésük folytán valamennyien elkötelezett helytörténészek. Munkásságuk nemcsak lokális szempontból számít érdeklődésre: írásaik Szerbia és Montenegró határain túl, az anyaországban is érdeklodésre számot tartó komoly forrásmunkának számítanak, amelybol idéznek, amelyet a kutatók felhasználnak.

A Magyar Honismereti Szövetség Arany Emlékérem kitüntetésében részesült Bácsország szerkesztősége helyt ad hazai, Délvidéket érintő, azzal kapcsolatos - köztük Bácsalmás helytörténetével foglalkozó - írásoknak is. A korábbi számokban olvashatók Wicker Erika régész a bácsalmási rác temető feltárásával kapcsolatos tanulmányai (2002.IV-VI., 2003.I-III.), dr. Sövény Mihály a bácsalmási harangokról (2002. X-XII.), Bácsalmás XVI-XVIII. századi lakosságáról, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharc bácsalmási hőseiről szóló írásai. (2003.I-III).>

A közelmúltban napvilágot látott 2004. évi I-III. folyóiratszámot dr. Vékony László foszerkesztő közel negyven szerző rövidebb-hosszabb tanulmányából, ismertetőjéből, cikkéből állította össze. Az első blokk tisztelgés Deák Ferenc születésének 200. és Kossuth Lajos halálának 110. évfordulója alkalmából. A második részben kapott helyet Lakatos Rita "Kalot-mozgalom a Bácskában", valamint dr. Sövény Mihály "Az almási bunyevác nemes családok" című írása.

A Bácsország egyrészt nélkülözhetetlen olvasmány a hajdani Bácska társadalom- és művelődéstörténetének megértéséhez, másrészt forrás és követésre ösztönző példa vidékünk helytörténeti kutatói számára.

Az érdeklődők a Vörösmarty Mihály Városi Könyvtárban hozzájuthatnak a folyóirathoz.



Szénásiné Harton Edit

Bácsalmás weblapjának elérése