Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Dohányszárító berendezések műszaki megoldásai (II. rész)

2007.08.01. 7:17:00


/>A kutatási eredményekre és a hazai tapasztalatokra támaszkodva az alábbi lehetőségek kihasználását javasolom, az energiaköltségek csökkentése és a minőség javítása érdekében<br/><hr/><br/><p>Hazánkban a Virginia dohány termesztése és mesterséges szárítása az 1930-as évek végén indult meg. Kezdetben toronyszerű, a szárító belső légterében elhelyezett füstcsőrendszerrel ellátott építményekben szárították a dohányt. Később a dohányipar ún. X-es (tízes) rendszerű szárítótelepeket létesített. Ezek központi gőzfűtésű kazánokból és két oldalon 5-5 kényszerlégáramú szárítótoronyból álltak. Korszerűbb az olajtüzelésű, kényszer-légáramú szárító, melyben a szárítási folyamat jól irányítható, de élőmunka-igénye nagy. A leveleket még itt is kézzel lécre fonva helyezték a szárítóba. <br/><br /><br/><br />Az Egyesült Államokban kidolgozott kidolgozott ún. bulk-curing (laza tömegben való szárítás) volt a következő megoldás. Ez a hazai gyakorlatban tűsorkeretes dohányszárító néven vált ismertté. 1970-ben az olasz gyártmányú Garbuio berendezésben végzett szárítási kísérletek kedvező eredménye alapján megvásároltuk a berendezés gyártási jogát, és 1972-től hazánkban a Sirokkó TDO típus néven állítja elő a szolnoki MEZŐGÉP Vállalat. <br/><br /><br/><br />Több évtizedes tapasztalat, hogy a dohány a legjobb minőségben az ún. tűsorkeretes klímaberendezésekben szárítható. <br/><br /><br/><br />A tűsorkeretes szárítás előnyei a hagyományossal szemben : <br/><br />— elmarad a sok kézi munkát és gyakorlottságot igénylő zölddohány felfonási művelet, helyette a levelet tűsorkeretbe rakják, <br/><br />— nincs szükség a károsodást okozó lefonási műveletre, mivel a szárazdohány a keretekből könnyen, sérülésmentesen eltávolítható, <br/><br />— a szárítási folyamat élőmunka-igénye a hagyományoshoz viszonyítva mintegy 50%-kal csökkenthető, <br/><br />— a tűsorkeretes szárító alacsony építésű, ami a dohány berakási és kiszedési műveletét megkönnyíti, a balesetveszély lehetőségét csökkenti, <br/><br />— a szárítás térigénye a hagyományoshoz viszonyítva csökken — az 1 m3 szárítótérbe berakható dohány mennyisége növelhető —, így a fajlagos beruházási költsége a hagyományosnál kisebb, <br/><br />— a szárítás időtartama csökkenthető, nő a szárítási fordulók száma, jobb a szárító kihasználtsága, <br/><br />— a szárítás légparamétereinek szabályozása (relatív páratartalom hőmérséklet) automatizálható, <br/><br />— a szárítási folyamat — a szárítás fázisai, mint a színesítés, színrögzítés, levél- és főérszárítás — előre programozható, <br/><br />— a száraz dohány minősége a hagyományossal legalább azonos, kereskedelmi értéke nem csökken. <br/><br /><br/><br /><strong>A mesterséges szárítás berendezései</strong> <br/><br /><br/><br />Tipikus dohányszárító konstrukció látható a 6. ábrán. A berendezés klímaterében három sorban helyezik el az előzőleg rendezetten, tűsorkeretekbe berakott dohányt. Jól hőszigetelt, zárt térben a technológia szerinti levegőparamétereket a berendezés végén elhelyezett termogenátor (tüzelőberendezés hőcserélővel és ventilátorral) állítja elő. A szárítás teljesen automatizálható folyamatszabályozó készülékkel. Az ábra a szárítólevegő jellemző paramétereinek mérési pontjait is feltünteti. <br/><br /><br/><br />A dohány szárításakor a szárítóközeg hőmérsékletének meghatározott ütemű gyorsítása mellett a jó színesedéshez és a biológiai átalakulások maradéktalan teljesítéséhez kiemelt jelentőségű az optimális relatív páratartalom, amelyet a légcsappantyúk automatikus mozgatásával célszerű beállítani . </p><br /><p align=



Jelölés:

tsz1 (C) — belépő oldali léghőmérséklet tn (C) — nedves hőmérséklet

sz1 (%) — belépő oldali relatív páratartalom tk (C) — a külső levegő hőmérséklete

tsz2 (C) — kilépő oldali léghőmérséklet k (%) — a külső levegő relatív páratartalma

sz2 (%) — kilépő oldali relatív páratartalom Gf (l) — tüzelőolaj-fogyasztás


6. ábra. A Sirokkó TDO dohányszárító vázlata

 



Az 1980-as évek elején a dohánytermesztésben végbement szektorváltás, valamint a háztáji és közös gazdaság erősödő integrációja a fejlesztőket a kisebb zöldtömeget befogató kiszárítók kifejlesztésére ösztönözte. Ezeknek a kistermelői mesterséges szárítóknak a működési elve megegyezik a Sirokkó TDO szárítókéval, azoktól csak nagyságrendben és a tüzeléstechnikában tér el.

A tűsorkeretes szárítóberendezések között az MKD-25 típus különleges helyet foglal el, mivel ennél a légáram iránya ellentétes a többihez képest, vagyis nem alulról felfelé, hanem felülről lefelé cirkulál a szárító levegő.

A több száz üzemelő szárítóban egyenletesebben szárad a dohány és kedvezőbb a fajlagos energiafelhasználás is. Ez azzal magyarázható, hogy a tűsorkeretben minden dohánylevél a főbordával felfelé van elhelyezve, így itt a szárazabb meleg levegő először a nehezebben száradó kocsány-résszel érintkezik, másrészt így a szorosan egymáshoz tapadó levelek a levegő által könnyebben átjárhatóak 

A magyar szabadalom vázlatrajzát a 7. ábra szemlélteti .
 

 

 

7. ábra. Kisüzemi dohányszárító felépítése
 

A szárítóberendezés lényegében egy vasbeton szerkezetű garázs, amelyet a szárítási technológiához szükséges berendezésekkel láttak el. Az épület anyaga vasbeton, az oldalfalak vastagsága 40 mm, a födém vastagsága 50 mm. Az épület külső felén sima felületű, belül 70 mm-enként függőleges bordák tagolják. A szárító kívülről hőszigetelő „Terranova” vakolatréteggel van bevonva, a tetőt többrétegű vízszigetelő réteggel látták el.

A szárítótér belülről vízzáró festékréteggel van bevonva. A szárító tetején helyezték el a ventilátor villanymotorját és a termogenerátor füstcsövét. Az épület elején van a kívülről zárható kétszárnyú hőszigetelt acélajtó. Az épület hátsó falán a ventilátor és a párásító szerelésére hőszigetelt fedéllel zárhatónyílást alakítottak ki. Az épület jobb oldalára szerelték fel a villamos elosztószekrényt, valamint az elektronikus szabályozó berendezést, illetve az olajégőt. Az épület padozatában 4 db 200x200 mm keresztmetszetű légjáratot alakítottak ki, amelyek a termogenerátor felőli oldalon a gyűjtőcsatornához, az ajtó felőli oldalon a kifúvó csatornához csatlakoznak.

A termogenerátor az épület belsejének hátsó felében nyert elhelyezést. Felette van a nyitott lapátozású radiál ventilátor. A termogenerátor alatt van a zsaluszerkezet, melynek nyitásával illetve zárásával a szárítótérből illetve a környezetből való levegőbeszívás valósítható meg. Az épület külső hátsó oldalán nyert elhelyezést a zsalumozgató szerkezet.

Európában szinte kizárólag tűsorkeretes szárítókat használnak ma is, míg a tengerentúlon kisebb mértékben konténeres szárítókat is alkalmaznak, melyeket az automata dohánytörő kombájnokhoz illesztve fejlesztettek ki.

A dohánytörőgép közvetlenül a konténerekbe juttatja rendszertelenül a dohányleveleket, amikor is jelentős a kézimunkaerő megtakarítás. A módszer elterjedését akadályozza, hogy az így szárított dohány minősége jelentősen rosszabb a klasszikus módszerhez képest.

A Powell Maxi Miser (USA) típusú konténeres szárító kialakítását a 8. ábrán tanulmányozhatjuk.


 

 



1 levegőszabályozó 5 dohánylevéllel töltött konténer 2 olajégő 6 légcsatorna 3 füstgáz levegő hőcserélő 7 perforált padozat4 ventilátor 8 szárítókamra 9 kétszárnyú kamraajtó

8. ábra. A konténeres dohányszárító vázlatrajza

 


A szárítóberendezéshez kerekeken mozgatható konténerek tartoznak. A dohánylevelekkel megtöltött konténereket a szárítókamra elé tett vezetősínekre helyezik, erről a konténerek kézzel betolhatók a kamra perforált padozatára. A konténerek betakarítógépre helyezve géppel, ezen kívül kézzel is tölthetők.

Magyarországon jelenleg a még üzemelő SIROKKÓ és a hazai fejlesztésű kisüzemi szárítók mellett kisebb darabszámban alkalmazzák az olasz gyártmányú GOME tűsorkeretes berendezéseket, illetve a 90-es években hazánkban kifejlesztett PHARMA típusú többcélú szárítókat.

A működési elvük hasonló az előzőekben bemutatott eszközökéhez, de energiatakarékosabbak és pontosabban szabályozhatóak.

Összefoglalásul a kutatási eredményekre és a hazai tapasztalatokra támaszkodva az alábbi lehetőségek kihasználását javasolom, az energiaköltségek csökkentése és a minőség javítása érdekében:

- pótlólagos beruházást nem igénylő betakarítási módszerek alkalmazása, nevezetesen a zölddohány megfelelő érettségi állapotban való törése, és optimális víztartalommal történő színesítése,

- a szárítótér egyenletes megtöltése, az azonos légáramlási viszonyok kialakítása érdekében ,

- a szárító levegő nedvességfelvevő képességének jobb kihasználásával egy energiatakarékos szárítástechnológia gyakorlati alkalmazása,

- a kívánt technológiai paraméterek pontos beállítása, szubjektív hibák kiküszöbölése vezérlő automatával,

- a szárítóberendezések kifogástalan műszaki állapotban tartása, az energiaveszteségek redukálása, illetve a megkívánt relatív páratartalom folyamatos fenntartása érdekében.

- a szárítók felszerelése a megújuló energiát hasznosító eszközökkel (pl. napkollektor).








 

 



Forrás: .







Kövessen minket