Magyar Dohányújság

Még egyszer a dohány tetejezéséről: mely termésösszetevőkre hat?

Összegzésképpen megállapítható, hogy a vizsgált két termésösszetevő – a levélfelület és a levélvastagság – egyaránt hozzájárult a tetejezés nyomán jelentkező hozamnövekedéshez. Korai időpontban végzett tetejezés esetén a változás nagyobb mértékű volt. A változások a felsőbb levélszinteken markánsak, az alsóbb szinteken lényegesen kisebbek. Hasonló trendet mutat a levélszintek között az – e dolgozatban nem tárgyalt – alkaloidtartalom emelkedés a tetejezés nyomán.

Általánosan ismert, hogy a dohány tetejezése (a virágzat eltávolítása) növeli a levéltermés hozamot. A terméshozam növekedés kiváltó oka

1. A tápanyagok és asszimilátumok fokozott felhalmozódása a levelekben, miután áramlásuk megszűnik a generatív szervek irányába,

2. A tetejezés hatására létrejött nagyobb gyökértömeg több víz és tápanyag felvételét teszi lehetővé. Ezzel egyidejűleg nagy mennyiségű alkaloid képződik a gyökérzetben és halmozódik fel a levelekben.

A tetejezés közvetlenül az alábbi terméskomponensekre hat:

• Növényenkénti hasznosítható levélszám,

• Levélfelület nagysága,

• Levélvastagság.

(Igen fontos a hektáronként betakarítható levélszám, azonban a tetejezésen kívül ez egyéb tényezőktől is függ.)

A tetejezés által kiváltott hozamnövekedés és alkaloid felhalmozódás lehetséges mértéke széleskörűen ismert a rendelkezésre álló nagyszámú külföldi és hazai publikáció alapján. Az alábbiakban két terméselem, a levélfelület és a levélvastagság változására szeretnék bemutatni néhány példát korábbi hazai kutatási programban mért, eddig még nem publikált kisparcellás adatok alapján.

A kísérleti terület talaja savanyú, vályogos homok volt közepes humusztartalommal. Az alkalmazott sor- és tőtávolság 100 x 40 cm volt.
A levélfelület változása a levélszint függvényében

Az 1. táblázatból látható, hogy 1979-ben a növény bimbós állapotában végzett tetejezést követően 26 nap alatt a 14. levélszinten 11,5 százalékkal nőtt a levélfelület (levélterület) a három kezelés átlagában. A 18. levélszinten 25,5 százalékos volt az átlagos növekedés. A tetejezés a felsőbb szárhelyzetben lévő levelek méretnövekedésére nagyobb hatást gyakorolt, mint az alsó levelekére. A különbség oka a dohánylevelek eltérő egyedi életkora: a felső levelek intenzív növekedése nagyobbrészt a generatív fejlődési szakaszban, a bimbósodást követő időszakban történik, míg az alsóbb szinteken befejeződik a levelek növekedése a tetejezés idejére.

Az egyes kezelések közül a tetejezetlen növények levélfelület gyarapodása kismértékű volt, különösen az alsó levélszinten. A tetejezéses kezelésekben jól mérhetően nőtt a levélfelület, a kacsgátlás módjától és a levélszinttől függően 20-30 % gyarapodást mértünk. Ezek az adatok jól korrelálnak az adott parcellán mért terméshozammal: a tetejezetlen növények hozamát 100 %-nak véve az 1. kezelés 108,7 %, a 2. kezelés 108,0 % hozamot produkált.

A különböző időpontban végzett tetejezés hatása markánsan jelentkezik az 1981. évi kísérletben (2. táblázat). A bimbós állapotban végzett tetejezést követő 34 nap alatt a 12. levélszint 24 százalékkal, a 17. levélszint 93 százalékkal növelte területét (a kacsmentesítés zsíralkohollal és kézzel történt). Az arány a két levélszint növekedése között közel négyszeres (3,8), míg 1979-ben csak bő kétszeres (2,2). A két év közötti eltérés egyrészt a vizsgált periódus hosszában, másrészt a levélszintek közötti nagyobb különbségben rejlik. A levélfelület gyarapodása ebben az évben is kismértékű volt az alsó levélszinten, míg a felső szinten rendkívül erőteljes (100 %-os) növekedés jelentkezett a tetejezés hatására a tetejezetlen kontrollhoz képest. Az adott parcella terméshozama a kontroll 100 %-ához képest az 1. kezelésben 120,3 %, a 2. kezelésben 110,0 %, a 3. kezelésben 106,1 %.

A levélvastagság és a fajlagos térfogat változása

A fajlagos térfogatban a tetejezés hatására bekövetkező változást a 4. táblázat mutatja két Virgínia dohányfajtán, a fentiekhez képest későbbi kísérletben. A fajlagos térfogat a levélből készült dohányvágat „kitöltőképességét” mutatja. Értéke közvetlenül összefügg a levéllemez vastagságával, azzal ellentétes irányba változik. A feldolgozás szempontjából a fajlagos térfogat magasabb értéke a kedvező. A tetejezés hatására mindkét dohányfajtánál csökkent a levélvágat fajlagos térfogata. A tetejezésnek a töltőképességre gyakorolt kedvezőtlen hatását más dohánytípusokon is megfigyelték (DE BAETS 1974, TANCOGNE et al. 1978). A fajlagos térfogat csökkenését az okozta, hogy nőtt a levéllemez vastagsága és a felülettömeg (5. táblázat). Hasonló megállapítást közöl CHOUTEAU (1974, 1987).

Összegzésképpen megállapítható, hogy a vizsgált két termésösszetevő – a levélfelület és a levélvastagság – egyaránt hozzájárult a tetejezés nyomán jelentkező hozamnövekedéshez. Korai időpontban végzett tetejezés esetén a változás nagyobb mértékű volt. A változások a felsőbb levélszinteken markánsak, az alsóbb szinteken lényegesen kisebbek. Hasonló trendet mutat a levélszintek között az – e dolgozatban nem tárgyalt – alkaloidtartalom emelkedés a tetejezés nyomán.