Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Budapesti Dohányfermentáló Vállalat 1987-1992 közötti történetéből -első rész-

2015.11.25. 9:34:00


       Pénzes László

 

Igazgatói beiktatásom.

1987. április 15.-én, 46 évesen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba mentem, Sárospatakról Kassai Sándor az állami gazdaság személygépkocsi vezetője hozott Budapestre. A minisztériumba először a személyzeti főosztályon Dr. Kecskeméti Lajos főosztályvezető-helyettest kerestem meg. A várakozás alatt egy kollégája érdeklődött a jövetelem céljáról, közöltem a mai napon törtnő beiktatásomat. Megjegyezte ismeri a vállalatot, bizonyos idő után begyakorolhatom az első számú munkakört – tette ezt anélkül, hogy ismerte volna az addigi munkámat. Az egyeztetés után olyan döntés született, hogy Dr. Szabó Ferenc államtitkár külön jön a beiktatásomra, én a vállalat személygépkocsi vezetőjének, Fogarassy Gábor segítségével az állami gazdaság személygépkocsijával megyek a helyszínre. A Gábor segítsége nem sikerült megfelelően, az államtitkár helyszínen volt, amikor megérkeztem, számomra kellemetlen volt a késés mivel ez nem szokott előfordulni velem. Súlyosbította a helyzetet az államtitkár megjegyzése. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat központja Kőbányán, a 10. kerület Tárna út 1-3 szám alatt lévő több mint 100 éve épült L alakú négyszintes magtárépület észak-keleti szárny első emeletén a raktárból kialakított irodák egyikében volt az igazgatói iroda. Az íróasztal előtt egy ülőgarnitúra, mögötte egy ideiglenesen elhelyezett kisebb méretű asztal fehérterítővel letakarva, üdítővel ellátva volt a beiktatáson részvevők helye. A Dohányfermentáló Vállalat részéről részt vett az igazgató helyettesítését ellátó Bárdosi Tamás, Lossinszky Andor termelési igazgatóhelyettes, Csányi Istvánné gazdasági igazgatóhelyettes, Pándy Gyuláné személyzeti vezető, Nádor Gabriella szakszervezeti titkár, Hóvári József MSZMP titkára.

Először Dr. Szabó Ferenc MÉM államtitkára köszöntötte a jelenlévőket, majd közölte az igazgatói kinevezésemet, kérte az eredményes munka érdekében a közös munkát, az igazgató megfelelő támogatását. Ezt követően az előző este az összehajtott A/4-es papírlapra rögzítettem vázlatosan a beiktatásomkor tervezett mondandómat. „ Kedves Elvtársak, Tisztelt Kollégák! Tisztelt Államtitkár Elvtárs! A beiktatásom alkalmával is szeretném a Minisztériumnak megköszönni a kinevezésemet, a kapott bizalmat. Az új munkakörömben a munkámmal hozzá kívánok járulni a Dohányfermentáló Vállalat megújulásához, az eredményesebb munkához. Fontosnak tartom, hogy az alkotó légkör megfelelő formában alakuljon. Valamennyink feladatának tartom, hogy elősegítsük a vezetők és dolgozók alkotó jellegű tevékenységét. A vállalat-, a vállalati dolgozók érdekében szükségesnek tartom a cselekvőkészség, cselekvési akarat megfelelőszintre hozását. Napjainkban a szervezési-vezetési követelmény mélyebb, részletesebb, magasabb mércét fogalmaz meg. A követelmény központjában a szervezet működése, a szervezettség, a munkaszervezés színvonala, az emberi tényezők állnak. A szervezési előírásokból szeretném kiemelni az anyagi ösztönzést, a különböző normák kialakításának, karbantartásának fontosságát, a munkafegyelem, a technológiai fegyelem megsértés okainak megszüntetését, a munkavégzés folyamatos ellenőrzését. A szervezet működéséhez tartozó fórumok, megbeszélések hatékonysága az előkészítéstől függ. A megbeszéléseken hozandó döntések megalapozottságát az elemzés és értékelés milyensége alapvetően meghatározza. Az értékelés, elemzés célja a jelenlegi helyzet és a követelmények közötti különbségek okainak feltárása, a követelmények eléréséhez szükséges feltételek meghatározása. A munka állandó értékelése, elemzése a sikeresebb munka érdekét szolgálja és ezért természetszerű velejárója a mindennapi munkának. A munka kritikus értékelésénél, elemzésénél válik világossá, hogy mit kell tenni a vezetőknek, a beosztottaknak, a dolgozóknak a jobb, eredményesebb munka érdekében. A munka, az eredményes munka lehet minden dolgozó, vezető értékmérője. Az előttünk álló feladatokhoz valamennyinknek jó egészséget, sok sikerélményt kívánok. „ A jelenlévő vezetők közül Nádor Gabriella, szakszervezeti titkár köszöntötte a jelenlévőket és jó munkát kívánt. Dr. Szabó Ferenc államtitkár kikísérésével és elbúcsúzással ért véget a beiktatásom.

Az első benyomások.

Kőbányán a Tárna út 1-3 szám alatt lévő központ főbejárata a Jászberényi út irányára nézett. A két toronnyal ellátott kapu gépjármű és személyforgalomra, egy helyiséggel volt kialakítva. A főbejáraton a forgalom ellenőrzése nem működött. A telek közel háromszög alakú, hegyes részén helyezkedett el a főbejárat. A jobb oldalán a Tárna út, bal oldalán az Algyői út, hátul a Tűzoltó köz határolja. Az Algyői út és a Tűzoltó-köz mentén el alakban helyezkedik el a négyszintes, több mint 100 éve épült dohány raktár. Mivel a raktárak jelentős részét bérelte a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat a raktárakat lekerítette, az udvarra vasvázból gépkocsi tárolót épített, hátsó sarokban javítóműhelyt alakított ki, a külön bejáratnál ellenőrző kaput működtetett. A Tűzoltó közből külön lehetett megközelíteni egy ideiglenes műanyag üzemet. A Tárna út felől személyközlekedésre alkalmas ajtó volt a háromszintes épületben lakók részére, a felszabadult alsó szinten irodák voltak. A Tárna út mentén, hátrább földszintes épületben két lakás és vendégszoba volt működtetve. A Tűzoltó-köz mentén lévő raktár bejárattól balra a földszinten a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat irodát működtetett. A bejárattól jobbra a földszinten a Dohányfermentáló Vállalatnak egy tanácskozó terme, első emeleten a folyosó két oldalán irodák voltak kialakítva, több helyen a raktár oszlopai az irodába estek. A kialakult helyzetet értékelve megállapítható volt, hogy a Dohányfermentáló Vállalat a saját telepén, központjában hátrányos helyzetbe került.

Az első feladatok között szerepelt a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalattal fennálló bérleti szerződés felülvizsgálata. A tárgyalások nem voltak egyszerűek, a Közös Vállalat nem fizetett bérleti díjat, mivel a Dohányfermentáló Vállalat tartozott a telepen a Közös Vállat saját érdekét szolgáló építkezések miatt. A Közös Vállat igazgatójával, Vidéki Imrével közel egy évig egyeztettünk, mire végre megállapodtunk. Az egyeztetés eredményeként a Közös Vállalat a bérelt épületekért bérleti díjat fizetett. A raktár lekerítését megszüntettük, a forgalom ellenőrzését a főkapunál, a telep őrzését a Dohányfermentáló Vállalat dolgozói végezték. A terület parkosítását bővítettük fákat, díszcserjéket, virágot ültettünk. A telep külső kerítése mellett, kívül platánfasort ültettünk.

A különálló háromszintes és a földszinti épületben öt család lakott. A felszabadult lakásokba újabb beköltözést megszüntettük. A céljaim között szerepelt, hogy a Dohányfermentáló Vállalat részére a különálló épületben az irodákat összevonjuk, megfelelő színvonalon átalakítsuk, a raktárban ideiglenes jelleggel létrehozott irodákat felszámoljuk. A cél megvalósítására rövid időn belül nem számoltam, mivel a lakók egy része kötődött a helyhez. A Közös Vállalat igazgatója, Vidéki Imre, Hoffmann Lajos Budapesti Dohánybeváltó Üzem csoportvezetője, Hofi Géza szülei és mások régóta itt laktak, megszokták a környezetet. 1989 év végén a Dohányfermentáló Vállalat, kedvező anyagi támogatást hirdetett meg a kiköltözőknek. Nem sürgettük a kiköltözést, határidőt nem kötöttünk ki, ennek ellenére a lakók a MTV-t is kihívták, a jogászunk Dr. Kiss Ilona az elveinket ott is megismételte. Hoffmann Lajosné egyedül lakott, az egyik alaklommal a lánya felkeresett és sérelmezte az ajánlatunkat. Őszintén mondtam neki is, hogy az akkori körülmények között tisztességes lelépési díjat határoztunk meg, de ennek ellenére nem kötelező az elfogadása, addig lakik az édesanyja a lakásban ameddig akarják. Az egyik alaklommal az Egri Dohánygyárban Vidéki Imre és Domán László igazgatókkal találkoztam, ahol felvetődött Vidéki Imre és családjának a kiköltözése. A későbbi megállapodás alapján ki is költöztek. Pár hónapot követően Hoffmann Lajosné lánya jelentkezett és közölte a korábbi ajánlatott elfogadják, a költözést meg is oldották. A háromszintes különálló épület hamarabb, mint korábban gondoltam, szabaddá vált a központi iroda kialakítására. Ezt követően a földszintes épületből Dr. Tarcsai József gazdasági igazgatóhelyettes is kiköltözött. A megfelelőtervek összeállítása után a központi iroda 1989 év végére kialakult, elfoglaltuk. Az épületben két szinten irodák, az alagsorban a kisebb és egy nagyobb tanácskozó terem állt rendelkezésre az azt kiszolgáló helyiségekkel.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat helyzete.

A Vállalathoz történt kinevezést követően 1987. december 14-ig testvérbátyáméknál laktam, Dr. Pénzes János és felesége igazi otthont biztosítottak számomra. A családomhoz, Sárospatakra hétvégeken vonattal jártam. A Dohányfermentáló Vállalat 1986 évi mérlegbeszámolóját, az 1987 évi tervet, az érvényes szerződéseket és az ezekhez kapcsolódó anyagokat az elsők között az esti órákban tanulmányoztam. A működő beváltó üzemeket folyamatosan felkerestem, a szemlén túlmenően a vezetőkkel és a dolgozókkal megbeszélést folytattam. A Dohányfermentáló Vállalat dohánybeváló üzemeinek központja és vezetője: Jászberény, Borbereki István; Kiskunfélegyháza, Bajnóczi József; Kiskunhalas, Tallér Lajos; Kápolna, Tóth János; Mezőkövesd, Sáth András; Nagyatád, Selmeczy István; Nagydorog, Fonyó István; Szakoly, Miterli János; Dohánybeváltó és Gépifermentáló Üzem Szolnok, Károly István.

A Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat igazgatójával, Vidéki Imrével, az Egri Dohánygyár igazgatójával, Dr. Domán Lászlóval, a Debreceni Dohánygyár igazgatójával, Vajdics Zoltánnal, a Pécsi Dohánygyár igazgatójával, Irimi Sándorral, a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár igazgatójával, Nagy Bélával, a Dohánykutató Intézet igazgatójával, Dr. Borsos Jánossal külön-külön, a helyszínen egyeztettük az eddigi együttműködés tapasztalatait, majd a kölcsönösen megfogalmazott igényekkel zárultak a találkozásaink. A dohánygyárak esetében kiemelt feladatnak tartottam az elfekvő dohánykészletünk értékesítésének felgyorsítását. Az elfekvő dohánykészlet a kifutó fajták és a dohánygyárak részéről nem igényelt fajtákból tevődött össze / VP-9, Pálmonostori, Burley/. Az elfekvő dohány nyitókészlete 1985 évben volt a legmagasabb 1843 tonna, 198.053.000,-Ft értékben, az összes nyitókészlet 44,2 %-a. A téma kiemelt kezelése, a dohánygyárak segítőkészsége lehetővé tette, hogy 1990.évben az elfekvő nyitókészlet 78 tonnára, 7.379.000,-Ft értékre, az összes nyitókészlet 4 %-ra csökkenjen.

Az 1980-as években a dohánytermelés vonatkozásában jelentkező kedvezőtlen tendenciák a Budapesti Dohányfermentáló Vállalatra még inkább igaz volt:

  • A dohányfajták ellenálló képessége romlott, a vírusfertőzés 1989-ben elviselhetetlenné vált.
  • A hozam jelentősen csökkent.
  • Megfelelő, ellenálló fajtaválaszték nem állt rendelkezésre.
  • A termesztéstechnológia színvonala folyamatosan csökkent. Az elhasználódott, elavult gépek pótlása anyagi lehetőségek és eszközök hiánya miatt, folyamatosan nem történt meg. A kézi munka végzésének egy részét a termelők fokozatosan kezdték elhagyni /tetejezés, kacsozás, stb./. A dohánylevél érésének megfelelő törése hiányosan valósult meg. A szakszerű trágyázás, vetésváltás hiányosságai növekedtek.
  • A palántanevelés alacsony színvonala kedvezőtlenül befolyásolta az időbeni ültetést, a kedvező eredés, az optimális tőállomány nem biztosított.
  • A felvásárlási árak növekedése lassabb volt, mint a költségek növekedése.
  • A dohányfajták minőségi összetételében romló tendencia kezdődött meg.
  • A közgazdasági szabályzók változásával, a támogatás csökkenésével a dohánytermelő integrátorok helyzete fokozatosan romlott.
  • A több éven keresztül jelentkező csapadék hiány a dohánytermelés biztonságát jelentősen befolyásolta.
  • A dohányvetőmag termesztés színvonala fokozatosan elmaradt más növényekétől.
  • A biztosítási lehetőségek a keletkező károk kockázatviselését a minimálisra csökkentették.

A dohánytermelésben mutatkozó kedvezőtlen tendenciák következtében a Dohányfermentáló Vállalat dohánytermő területe az 1986 évi 3.865 ha 1990 évre 2.443 ha-ra, 63,2 %-ra, az összes termés 5.487 tonna 3.084 tonnára, 56,2 %-ra csökkent.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat intézkedései.

A Budapesti Dohányfermentáló Vállalt a kedvezőtlen tendenciákat elemezte, értékelte, ezt követően 1988. évtől kezdődően a dohánytermelők érdekében, velük együttműködve, a dohányipar céljaival összhangban az intézkedéseket folyamatosan megtettük. A dohányfelvásárlás alapára, felára iparági szinten egyeztetve dinamikusan emelkedett. A felvásárlási alapár 3 év alatt 52 %-al növekedett, a felár 6,86 %-ról 12 %-ra emelkedett. A dohánytermelés integrálásával foglalkozó szervezetek részére bevezettük a minőségtől függő integrációs díjat, amely 5-10 % között mozgott. A jó minőségű mesterséges szárítású dohányok esetében öntözési felárat fizettünk 800-1.000,- Ft/q értékben. Az öntözött dohánytermelési arány növelése érdekében 1988. évtől 1-3 évre hektáronként 40.000,- Ft kamatmentes előleget biztosítottunk.
 

Csepegtető öntözés Gál István területén, Kunadacs,1989.
 

Az öntözött dohánytermő terület 3 év alatt több mint 600 hektárra növekedett, a csepegtető öntözés 30 hektáron valósult meg. A természetes szárítású dohányfajtákhoz szükséges szárítópajták felújításához ezer pórénként 20.000,-Ft, új szárítópajták építéséhez ezer pórénként 60.000,-Ft kamatmentes előleget három évre biztosítottunk. A költségek csökkentése érdekében a természetes szárítású dohányok kötegelését nem írtuk elő. A dohánytermelők, az integrátorok részére a vállalt évente 70-90 millió forint 15 %-os kamatozású előleget biztosított.

Szállításra kész táphengeres dohánypalánta, Jászberényi Beváltó Üzem, 1990.

 

A táphengeres dohánypalánta elterjedése érdekében az első években a vállalat vállalta a palánta felnevelését és a termelők részére történő térítésmentes biztosítását. 1991. évben 5,2 millió táphengeres dohánypalánta lett előállítva. A minőségi dohánypalánta előállítását kiemelt feladatnak tekintettük. A mesterséges dohányszárításhoz a kistermelők részére 1988. évtől kezdődően nemzetközileg is elismert színvonalú, energiatakarékos szárítókat helyeztünk ki 5-10 évre, kamatmentesen. Három év alatt 30 q kapacitású 34 darab SDM-42 P típusú jugoszláv, 12 darab, 120 q kapacitású eredeti Bulk-Tobac, 50 darab a Budapesti Dohányfermentáló Vállalat által kifejlesztett és gyártott KF-48-as típusú, 30 q kapacitású szárító került kihelyezésre. A Bulk-Tobac amerikai szárító gyártási jogát a vállalt megvásárolta, 1991. évben 50 db legyártása valósult meg. A szárítókhoz szükséges Pb gázszolgáltató egységet a vállalat fejlesztette ki, kizárólagos gyártási joggal forgalmazva.

A vállalat által gyártott amerikai, Bulk-Tobac szárító, 1991.

 

A vállalat által kifejlesztett és gyártott KF-48-as szárító, 1991.

 

A dohányültetvények kacsmentesen történő tartása érdekében a különböző kacsgátlószerek kipróbálását támogattuk. A legjobb eredményt adó francia EROL kacsgátlószer beszerzését, engedélyezését, forgalmazását megvalósítottuk. A dohánytermelőkkel közösen különböző dohányfajta kísérletet valósítottunk meg. A fajtajelöltek MMI kísérlete / kisparcellás, nagyüzemi/ elérte a 100 hektárt. A vírusmentes vektorháló alatti vetőmag előállítását 1990. évben megkezdtük, amit a Dohánykutató Intézet is követett. A vírusmentes körzet kialakítását Kunadacs térségben valósítottuk meg, a vírusmentes vető burgonya gumó árának 50 % -t a vállalatunk magára vállalta. Az Önsegélyező Egyesület létrehozását megkezdtük. A dohány biztosítása gyakorlatilag megszűnt, nem volt érdemes biztosítást kötni. A jégbiztosítási díj az árbevétel 12-27 %-a volt. 1989, 1990 években a víruskár és aszálykár a dohánytermelőknek jelentős kárt okozott. A vállaltunk anyagi lehetőségéhez mérten a kár mérséklésére 1989. évben víruskárra 11 millió Ft-ot, 1990. évben 2,5 millió Ft-t fordított. 1989. évben az Egri Dohánygyár, Dr. Domán László megértésének köszönhetően 4 millió Ft-al járult hozzá a víruskár mérsékléséhez. Alapvető elveim közzé tartozott, hogy a Dohányfermentáló Vállalat céljait csak akkor tudja elérni, ha a dohánytermelők érdekeit megfelelően szolgáljuk. A kölcsönös előnyök, a dohánytermelők szolgálatán keresztül valósul meg. A vezetésem alatt a dohánytermelőkkel történő együttműködés következtében jelentős eredményeket értünk el. Több hektáros minta dohánytermelőink voltak, termelési eredményeink a fejlett dohánytermelő országok eredményeivel vetekedtek.

G. Nagy László „Kiváló Dohánytermelő”, Antal Lajos termelőszövetkezet elnöke.
Kunadacs, 1991.

 

A szervezet korszerűsítése.

A dohánybeváltók önállóságát erősítettük, dohánybeváltó üzemmé szerveztük, élén üzemigazgatóval. Üzemenként termeltetési-, áruforgalmi-, gépesítési ágazatot, közgazdasági osztályt hoztunk létre. Az üzemek ezen belül az ágazatok a központ által meghatározott tervezési koncepció alapján önálló tervet állítottak össze. Az üzemek éves tervét egyeztetés alapján a vállalat igazgatója hagyta jóvá. Az üzemgazdasági osztály havi értékelése alapján, a bázis-, terv-, tényszámok figyelembevételével az igazgató jelenlétében beszámoltatásra került sor. A központi ellenőrzési osztály a szakemberek bevonásával kétévente az üzemeket átfogó vizsgálatnak vetette alá. Az ellenőrzési anyag realizálása a vállalat igazgatójának irányításával valósult meg. A hetvenes években megnőtt dohánykészletek miatt a termeltető vállalatok törekvésével összhangban, a felvásárló árak csökkenése miatt a dohány termőterületek csökkentek. Az elfekvő dohánykészlet mellett kiemelt feladatnak tartottam a dohánytermesztés növelését, a korábban értékesített fermentált dohány mennyiségéhez szükséges alapanyag biztosítását, felvásárlás volumenének növelését. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat hagyományos dohánytermő területek mellett Hajdu-, és Szabolcs-Szatmár megyében megkezdte a dohánytermeltetés integrálását, Szakolyban Dohánybeváltó Üzemet hoztunk létre, 1991 évben a dohányfelvásárlás meghaladta az 1500 tonnát.

A Dohánybeváltó Üzemekben létrehozott ágazatok, a Budapesti Központi Üzem kialakítása a Budapesti Dohánybeváltó Vállalatnál meglévő alaptevékenységen kívüli egyéb tevékenységi lehetőségek kihasználását tette lehetővé. A kilenc üzemben lévő 34 darab, 67.767 m2, 16.085 tonna kapacitású raktárból maximum 6.000 tonna, 37,3 %-a volt dohány tárolásával kihasználva. Az alaptevékenységen kívüli egyéb tevékenység, - szárítóeszköz gyártás, szolgáltatás, szabad raktárkapacitás bértárolása, állóeszköz hasznosítás, egyéb tevékenység - az irányításom alatti öt évben az árbevétele az 1987 évi 6.502,-eFt-ról 138.000,-eFt-ra 21,5 szeresére növekedett, nyeresége meghaladta a 80 millió Ft-t.

Az egyéb tevékenységek is hozzájárultak, hogy a Budapesti Dohánybeváltó Vállalat öt év alatt a nettó árbevételt 590.000,-eFt-ról 900.000,-eFt-ra, a felhasznált bértömeg 49.492,-eFt-ról 95.600,-eFt-ra, az átlagkereset 62.232,-Ft/fő/év-ről 221.142,-Ft/fő/év-re, az vállalati eredmény 37.627,-eFt-ról 103.000,-eFt-ra növekedett, a létszám 865 főről 454 főre csökkent.
 


Pénzes László, vállalat igazgatójának cikke,
1991.05.01.



Forrás: Pénzes László





Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket