Magyar Dohányújság

Háború után - Magyar Dohányjövedék

      Hornyák Balázs

A magyar dohányipar történetének legkülöncebb korszaka az 1946-49 közötti pár év. Ekkor kezdődött a háború utáni újjászervezés, átalakítás, és beköszöntött az az új kor, ami végleg lezárta a korábbi szép időszakot; a dohánytermékek külalakja, a dohányzás kultúrája teljesen megváltozott.

Elsőre kisebb káosznak tűnik az akkori dohánygyártmányok világa. Először is a háború okozta katasztrófa miatt nyersanyag- és munkaerőhiány volt. A károk helyreállítását követően ismét kezdett beindulni a gazdaság. A dohányiparban jobb híján az előző, eltörölt korból megmaradt cigaretták csomagolóanyagait használták fel. Érdekes, hogy azonnal megszűntettek minden márkanevet, mely a „királyi” jövedék neve alatt létezett, de az azért nem okozott gondot, hogy a régi csomagolóanyagokon ott árválkodtak a korábbi elnevezések és szimbólumok. Így volt lehetséges, hogy még hosszú ideig Magy. Kir. Dohányjövedékes vízjellel ellátott papírba töltötték a cigarettákat, az új kor első szüleményét is, az 1946 márciusában forgalomba hozott Munkást. Szomorú látvány  egy-egy ilyen szó, királyi címerrel a háttérben... De furán mutat a szintén magyar címeres papírba töltött, exportra szánt Krasznoarmejszkie (Vöröshadsereg) és a "Madzsar" is, melyet a felirat szerint a Vengerszkaja Tabacsnaja Monopolija készített. 

A korábbi csomagolóanyagokat kifordítva használták fel: belül lapult a Levente, Memphis, vagy Symphonia-grafika, kívül pedig fantasztikus ízléssel rányomtak egy lila pecsétet, miszerint Munkás, Kossuth vagy Pajtás cigaretta van benne.

Az ilyen eljárások közül az egyik legdrasztikusabb és legfeltűnőbb a korábban igen népszerű Faintos szivarral esett meg. A dohánytőzsdékben jókora készlet maradt meg az előző kor termékéből, amit "nem értek rá" kiárusítani, de – új eszme ide, oda – nem semmisítették meg, nem csomagolták újra, csak az akkoriban oly kedvelt brutális lila bélyegzővel letakarták a Faintos-dobozon a koronás címert, és a M. Kir. Dohányjövedék feliratból a „Kir.” szócskát. Nesze neked előző éra!

Elég nevetséges módszer, hogy a korábbi Darling cigarettából Kékes lett, véletlenül nagyon hasonló csomagolásban, hogy azért az egykori fogyasztók sejthessék, mivel is állnak szemben, sőt a hátuljára rá is írták: "Darling system". A Memphisből Magyar lett, a Leventéből Harmonia, a Faintos szivarból pedig Csongor. Eme „elkerülhetetlen újítások” mellett megtartottak néhány semleges nevet a múltból, így továbbra is volt Hölgy és Virginia cigaretta, és sok, ekkor megjelenő márkanév (Munkás, Kossuth, Harmonia) a későbbi évtizedekben is megmaradt, mi több, ez a pár átmeneti év, csak a karrierjük alapját jelentette. (Munkás néven 1946-2004-ig készült cigaretta, az 1948-tól gyártott Kossuth 65 év után, 2013-ban vonták ki a forgalomból.)

A csomagolások grafikái már korántsem voltak olyan kifinomultak, mint a háború előtt, de még mindig felülmúlják az ötvenes éveket, amikor a dizájnnal aztán cseppet sem foglalkoztak. Nem csak a csomagolások csúnyultak meg, kezdett más szerepet kapni a dohányzás is. Míg ’45 előtt a kikapcsolódás és az élvezetek egyik formája volt, innentől már szinte csak az idegek nyugtatására szolgáló pótcselekvés lett.

Az idegőrlő munkát végző hivatalnokok napi három doboz Kossuth alatt meg sem álltak, a pártkongresszusokon nem lehetett látni a füsttől, mindenkinek mindenhol szabad volt dohányoznia. Szinte egyik percről a másikra eltűnt, de legalábbis minimálisra szorult vissza az igazi ínyenceknek való, nyugodt körülményeket megkívánó szivarozás és pipázás, de a cigaretta kézi készítése sem volt már jellemző. Ez a tendencia a termékkínálatban is megmutatkozik: vágott dohány, szivar csak egy-két fajta volt ez időszak alatt.

A termékek beazonosítása szempontjából ez egy nehéz korszak, mert sem a gyártás pontos helye (dohánygyár), sem a termék ára nincs feltüntetve egyik dobozon sem. Árat hogy is tüntethettek volna fel, amikor 1946 augusztusáig - a forint bevezetéséig - a világtörténelem legdrasztikusabb inflációja ment végbe hazánkban, és mire ráírták volna, hogy mennyibe kerül, már nem lett volna aktuális.

A Dohányjövedék a Távirati Irodán keresztül adta közzé a legújabb árakat. Például a Munkást 1946. március 17-én 3.000-ről 5.000 Pengőre, május 25-én 7 millióról 24 millióra, június 1-én 80 millióra, egy hét múlva 80-ról egyből 400 millió Pengőre emelték. Szintén egy héttel később már 4.000 milpengőre, majd június 23-án 40.000-re drágult, de ezt gyorsan át is javították 60.000-re. Ez számmal kiírva így nézett volna ki: 60.000.000.000. Vagyis 60 milliárd Pengő egyetlen csomag cigiért. (1946. július 11-én jelent meg a legnagyobb címletű bankjegy, a százmillió bilpengős 20 nullával: 100.000.000.000.000.000.000. Készült egymilliárdos is, de ez már nem került forgalomba.)

Ahogy kezdett talpra állni az ország, már jobb (kevésbé rossz) minőségű és kicsit kívánatosabb termékek is megjelentek: 1947-ben a Lánchíd, melynek bevételéből a Lánchíd újjáépítésére gyűjtött a Jövedék. 1948-ban, a BNV-n mutatkozott be az illatosított Tulipán cigaretta. A Vásár szerepe megmaradt, és az átmenti években is képviseltette magát a Dohányjövedék, így népszerűsítette a 3, majd 5 éves Terv cigarettát és a többi vackot.

Erre a pár évre átmenetileg visszaállították a Kossuth-címert és innentől ez szerepelt a csomagokon a korábbi koronás helyett, de ez is csak addig, míg meg nem jelent a szépséges Rákosi-címer, mely változás a Tiszai dohány csomagján is megfigyelhető.

Érdekes jelenség volt a szabadságharc évfordulójára kiadott >Centenárium 1848-1948< cigaretta. Kicsit túlbecsülhették a keresletet és akkora mennyiséget gyárttattak a csomagolására szánt lemezdobozokból, hogy még 1949-ben a Világifjúsági és Diáktalálkozóra, és őszi vásárra készült Bajtárs, de még az 1950-ben kiadott Száz éves a Magyar Dohányipar cigarettákat is átmatricázott Centenárium-dobozokba tették az egyszerűség és az anyagtakarékosság jegyében.

Azért még mindig odafigyeltek arra, hogy a vevők elégedettek legyenek. Évtizedeken át megszokták a fényűzést, arany és bíborvégű, illatos cigarettáikkal, gyűrűs szivarjaikkal, és most kapadohány volt csak helyettük, ezért gyorsan forgalomba hozták a Luxus cigarettát. Eleinte, 1946-ban ez is a korábbi 25-ös Memphis átragasztott dobozában készült.

Nem sokat, csupán egy évet kellett várni a legnagyobb csodára, végre ismét lehetett kapni külföldi szívni valót! Az ám! De ezúttal már nem Angliából, és nem is Egyiptomból érkezett a portéka. Természetesen Bulgáriából és a Szovjetunióból. Volt minden, mi szem-szájnak ingere: Szever, Kozák, Moszkva, Vörös Expressz, Szovjetunió. Valami tévedés folytán becsúszhatott egy-két kanadai vacak is, Sweet Caporal meg ilyesmi nyugati fertő… És ezzel kielégítettnek is tekintették a jónép igényeit. Ha tetszik, ha nem, ez van!

Továbbra is megmaradt a háború előtti időkből néhány Nikotex-márka, ezeket találó, „építse újjá egészségét” feliratú plakát reklámozta, hátterében a romjaiból felépült, kivilágított Lánchíddal.

Szép sorban jelentek meg a pár évig létező, tiszavirág-életű új márkák: Tiszavirág, Brigád, Opera, Olympia, Sellő cigaretta, Árpád, Lehel, Táncsics, Csárdás és Palotás szivar.

Még mindig megünnepelték a jeles eseményeket alkalmi cigarettákkal. Kapott ilyet a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Kongresszusa és a MKP és SzDP egyesítő Kongresszusa is.

A fogyasztók felé megmaradt az a szép gesztus, hogy karácsonyra megörvendeztetik őket valami újjal. Így került forgalomba 1946 decemberében az alumíniumdobozos Pest, 1947-ben a Harmonia, 1949-ben a Virginia cigaretta és egy 24 darabot tartalmazó mintagyűjtemény 6 féle szivarkából összeválogatva. Az ilyen ünnepi alkalmakra külön felhívták a figyelmet viszonylag ízléses plakátokkal.

A legnépszerűbb Kossuth csomagolása 1948-tól kb. 1969-ig változatlan maradt, azonban a Munkás grafikáját folyamatosan variálták még ezalatt a négy év alatt is. A nikotex-változatok kék, a sima általában piros színnel lett nyomtatva, de a festék-ellátás függvényében néha barna színnel is kapható volt.

1949-ben Nemzeti Vállalattá alakult a Jövedék. Ennek örömére bezárták a szegedi, szentgotthárdi és a kőbányai dohánygyárakat, mely utóbbiban később görög menekülteket szállásoltak el. Az óbudai és a pápai gyár is lehúzta a redőnyt 1950-ben. Így az átszervezést követő új korszaknak öt gyárral (Lágymányos, Debrecen, Eger, Pécs, Sátoraljaújhely) indult neki a dohányipar, a 30 évvel korábban létezett 22 gyár helyett. Persze ez idő alatt a technika is fejlődött, gépesítettek sok mindent, a baráti országok hozzánk száműzték kiszuperált, elavult, de nálunk újnak számító gépeiket, és így már nem is volt szükség annyi gyárra és munkásra, mint korábban.

Ez a pár év tényleges átmenetet jelentett a régi és az ezután következő új kor között. Legalább kis időre megmaradt még valami foszlány a múltból, de lassacskán kezdett körvonalazódni az, ami ezután következett. Végleg eltűnt a minőség, a stílus, a szépérzék és az elegancia, visszafordíthatatlan folyamat kezdődött ezzel.