Magyar Dohányújság

Dohánytermesztő települések Magyarországon

      Pomázi István

A hazai dohánytermesztés múltja több évszázadra nyúlik vissza. Az ágazat nagysága a növénytermesztés szerkezetében alig mérhető, viszont jelentősége számos vonatkozásban messze meghaladja a nagyobb területen termesztett kultúrákét. ( Dr. Borsos János)

A hazai dohánytermesztés közel 80 %-a Szabolcs -Szatmár –Bereg megyében található, emellett Heves és Bács-Kiskun megyében találhatók nagyobb dohánytermő területek.

A vidékfejlesztésben fontos szerepet tölt be a nagy élőmunka igényéből következő foglalkoztatottság és a jövedelemtermelő képessége. Ezek a tényezők nagymértékben hozzájárulnak a térség lakosságának megtartásához, valamint a helyi gazdaságok fejlődéséhez.

A Dofer Dohányfermentáló Zrt. jelenleg 50 hazai településen termeltet Virginia vagy Burley típusú dohányokat összesen 955 hektár területen. A következő cikksorozatban a Dofer Zrt. szempontjából jelentős dohánytermesztő településeket fogom bemutatni képekkel, és a települések vezetőinek azon észrevételeivel, hogy mit jelent a dohánytermesztés az adott településnek.

Az első település Ófehértó

Ófehértó Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nyíregyházától keletre, Baktalórántháza délnyugati szomszédjában fekvő település. Polgármestere Simon József.

Ófehértón jelenleg 50 hektáron termeltet dohányt a Dofer ZRt.

Simon József Polgármester Úr az alábbiakat mondta:

A dohánytermesztés a mi örökségünk, ezzel a növényfajtával foglalkoztak becsülettel őseink, ez lett a település jellegzetes foglalkoztatási ágazata. Valamiben mi is élen járunk, valamit nálunk termelnek a legnagyobb mértékben. Néha kétes a megítélése ezen előkelő besorolásunknak, de a múltat, a történelmet megváltoztatni nem lehet! Nekünk ez jutott!

Polgármesterként köszönetet szeretnék mondani azoknak a termelőknek, akik a rendszerváltozástól kezdődően segítséget nyújtottak a falu foglalkoztatási gondjainak enyhítésében!

Emlékszik mindenki, hogy hosszú évtizedekig nem volt ekkora igény és túlkínálat az egyszerű és kétkezi munkára. Csak a "dohányban" tudtuk elhelyezni az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezőket, mert nem kellettek sehova! A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a dohánytermesztés idénymunka, így ősztől tavaszig legfeljebb a közmunka jelenthetett némi reményt. Alig vártuk, hogy induljon a tavaszi munka az őszi betakarításig.

Mára megváltozott a helyzet, nehéz munkaerőt találni, nem szívesen vállalják - azért valljuk be - a nem éppen könnyű munkát. Válságban lehet az ágazat megfelelő gépesítés nélkül, hiszen több ember nemigen lesz!