Magyar Dohányújság

Fenntartható Dohánytermesztés Magyarországon. (7.)

   Fekete Tibor

A cikksorozatunk hetedik részében a dohánynövény a talajművelés, talajerózió, talajvédelem, talajszerkezet megóvása érdekében szükséges teendőkről, valamint a talajminta-vételezés, tápanyag visszapótlás kérdésével foglalkozunk.

A Jó Agronómiai Gyakorlat (GAP) ezen a területen az alábbi főbb elvárásokat fogalmazza meg:

a talajművelés során

• talajszerkezetet kímélő talajművelést kell alkalmaznia;
• kerüli kell a felesleges, talajszerkezetet romboló beavatkozásokat;
• csak megfelelő talajnedvesség esetén végezzen talajmunkát;
• óvja meg a talaj eredeti nedvesség állapotát;
• biztosítsa a csapadék zavartalan bejutását a talajba, valamint annak megőrzését a mélyebb talajrétegekben;
• szükség esetén mélylazítást végezzen a felesleges csapadék mélyebb talajrétegekbe történő lejutásához;
• biztosítsa a dohány igényeinek megfelelő talajnedvesség-levegő arányt;
• meg kell szünteti a letömörödést, levegőtlen talajállapotot, morzsalékos talajszerkezettel kell biztosítani a talaj gyors felmelegedését;
• megfelelő talajműveléssel gyéríteni kell a talajlakó kártevők számát;
• folyamatosan gyommentes állapotot kell fenntartani;

a talajerózió, talajvédelem, talajszerkezet megóvása érdekében

• 12 %-nál nagyobb lejtőszögű területen nem alkalmazható dohánytermesztés;

• a szél és vízeróziónak kitett területeken az eróziós károkat kivédő, vagy csökkentő talajművelést kell alkalmazni;
• a téli csapadék megőrzését elősegítő talajművelési eljárást szükséges alkalmazni;
• az eredeti talajszerkezet megóvása érdekében a vízzel túlzottan telített talajon gépi munkák nem végezhetőek;
• biztosítsa a nagyobb esőzések következtében kialakult felszíni vizek mielőbbi lefolyását;

             a talajminta vételezés, tápanyag visszapótlás érdekében

• legalább minden harmadik évben, amikor a vetésváltás során területcsere van, talajminta vételezést kell alkalmazni;
• a szükséges tápelemek kijuttatását, a tápanyagok visszapótlását a talajmintavétel eredményeire alapozott szaktanácsadás szerint kell végzi;
• a mezo- és mikroelemek pótlására az alaptrágyázás mellett kiegészítő lombtrágyázást kell végezni a növény igényei szerint;
• a monoműtrágyák helyett a kémiai komplex készítmények használatát kell előtérbe helyezni;
• kizárólag a talaj eredeti kémhatását tovább nem romboló műtrágyaféleségeket kell alkalmaz;
• szükség esetén talajjavító meszezést kell végezni;
• ne alkalmazzon gyorsan oldódó és könnyen kimosódó műtrágyaféléket;
• előtérbe kell helyezi a biológiai készítményeket ezzel is csökkentve a környezeti terhelést;
• amennyiben elérhető és a termesztett fajta lehetővé teszi, szerves trágyát kell alkalmazni;
• amennyiben az alkalmazott vetésváltás lehetővé teszi, zöldtrágyázást kell alkalmazni:
   

Talajművelés

A harmonikus és gyors fejlődéshez szükséges a gyökérzet intenzív működése. A jól előkészített, morzsalékos, gyommentes, megfelelő víz-levegő arányú talajban a „talajélet” a baktériumtevékenység is fokozottabb, a talaj gyorsabban melegszik fel.

Valójában minden növény termesztési technológiája az elővetemény lekerülésétől kezdődik. Erre a műveletre oda kell figyelni, mert a következő évi dohánykultúra nem kockáztatható az előző évi elgyomosodással, a kártevők és betegségek felszaporodásával. A talajművelést úgy kell kialakítani, hogy a talaj termékenységét meg kell őrizni és törekedni kell annak növelésére. Ennek érdekében kíméletes talajművelést kell alkalmazni. Fontos, hogy minden talajművelési munkát csak megfelelő talajnedvességi állapot mellett végezzünk. Magyarországon a jelen kor nagy problémája, hogy a mezőgazdaság máig a szántásra, talajforgatásos technológiára épül annak ellenére, hogy a szántás az egyik legerősebb talajromboló hatású művelési mód. Elporosítja a talajszerkezetet, a termékenységet biztosító talajéletet elpusztítja és eloxidálja a humusztartalmat, ezzel pedig jelentősen hozzájárul a légköri CO₂ szint növeléséhez. A szerkezetüket vesztett csupasz felszínű földeket az eső elmossa, elhordja a szél. Ha a talaj fizikai állapotában nincs hiba, akkor törekedni kell a talajforgatásos szántási műveletek csökkentésére. A szántásra elsősorban növényvédelmi okok miatt van szükség. Fontos, hogy a terület soha ne maradjon takarónövényzet nélkül, mely így az eróziót jelentős mértékben csökkenti. Az egyre nagyobb gépek miatt problémát okozhat a talajtömörödés, melynek hatására a növények gyökerei nem képesek mélyre hatolni, így az egyre komolyabb gondot okozó aszályos időjárás ezzel párosulva még inkább veszélyezteti ültetvényünket, mivel így korlátozódik az elérhető víz mennyisége a növények számára. Ennek érdekében elengedhetetlen 3-4 évente mély talajlazítást végezni. Az őszi talajmunkálatokat a fagyokig, de legalább november közepéig célszerű befejezni. A kora tavaszi lezárás és elmunkálás, a talaj gyommentesen tartása lényeges.

Az öntözött Virginia dohány termesztéséhez bakhátas technológiát, vagy a sorok folyamatos töltögetését javasoljuk.

A kiültetést követően fontos növényápolási munkák közé tartozik a kapálás. A dohány egész tenyészidőszakában igényli a laza, gyommentes talajállapotot. Talajlazítással, kapálással tudjuk biztosítani a levegős talajállapotot a gyökérzet fejlődéséhez, a gyomirtást és az alkalmazott fejtrágyák talajba dolgozását. A talajlazítási, kapálási munkák száma függ a talaj szerkezetétől, csapadékigényétől, gyommag-fertőzöttségtől, de javasolt legalább háromszori sorközművelés és legalább kétszeri kézi kapálás. A sorközműveléseknek hármas hatása van, hiszen a kapillárisok megszakításával a talaj vízmegőrző képességét javítja, lazítja a talaj szerkezetét, így a gyökerek könnyebben levegőhöz juthatnak és fejlődhetnek, mindemellett pedig gyomirtó funkciója elengedhetetlen a dohány termesztésében. Minden csapadék vagy öntözés után levegőztetni kell a talajt. A művelési módtól és az alkalmazott sor- és tőtávolságtól függően az eszközök igen változatosak (kézikapa, lókapa, különböző típusú függesztett kultivátorok, bakhátművelők).

Az utolsó törést követően a dohánytöveket mechanikusan be kell dolgozni a talajba! Erre a legjobb módszer a tövek szárzúzóval történő lezúzása, majd tárcsával, ekével történő aláforgatása.

Talajvédelemi terv

A talajművelés, talajhasználat, trágyázás, vízgazdálkodás, védelem és javítás helyileg változó olyan harmonikus egységének kialakítása, mely a növekvő terméseredmények eléréséhez gazdaságosan biztosítékot nyújt. A talajt képessé kell tenni arra, hogy a termesztett növényeket egyaránt lássa el a szükséges vízzel, levegővel és tápanyaggal.

A talajvédelem célja a termőföld termékenységének és minőségének megóvása, fizikai, kémiai és biológiai romlásának megelőzése, illetőleg elhárítása. A talaj védelme az állam és a földhasználó, illetve a beruházó és üzemeltető közös feladata (az 1994. évi LV. törvény a termőföldről, 58. §).

Legfontosabb feltételesen megújuló (megújítható) természeti erőforrásainkat a talajkészleteink jelentik, amelyek ésszerű hasznosítása, védelme, állagának megóvása kiemelt jelentőségű. A talajvédelem feladata megelőzni vagy meggátolni a talajpusztulást. A talajvédelem a helyi domborzati, éghajlati, vízrajzi, földtani és terület megoszlási viszonyoktól függően különböző módszerek együttes alkalmazásából áll. A talajvédelem megvalósításában a mezőgazdaságnak kiemelt szerepe van.

Ennek érdekében a következőkre kell különös figyelmet fordítani:

• Ésszerű talajhasználat.
• A talaj degradációs folyamatok (víz- és/vagy szél okozta talajerózió; savanyodás; szikesedés; tömörödés és talajszerkezet leromlás; biológiai degradáció), valamint a talajszennyeződés kockázatát jelentő tényezők megszüntetése, vagy bizonyos tűrési határig történő mérséklése.
• A talaj vízháztartásának szabályozása, szélsőséges vízháztartási helyzetek (árvíz, belvíz, aszály) megakadályozása, gyakoriságának és mértékének csökkentése.
• A növény igényeit kielégítő ésszerű tápanyagellátás, a talaj és a felszíni/felszín alatti vízkészletek megóvása, szennyeződésének megakadályozása vagy mérséklése.
   

Tápanyag-visszapótlás

Általános elvek: A dohány tápanyag igényeinek kielégítésére műtrágyákat alkalmazunk, mivel a szerves trágya mennyisége korlátozott. A tápanyag visszapótlás történhet mono műtrágyákra, vagy kémiai komplex műtrágyákra alapozva. A legjobb gyakorlat ezek kombinációja, több lépésben kijuttatva (alaptrágyázás, fejtrágyázás), a növény pillanatnyi tápanyagigényéhez igazítva. A tápelemek felvételére közömbös, vagy gyengén savas talajközeg az ideális. Az igazán savanyú kémhatású talajon a mésztrágyázás elengedhetetlen, melyre a későbbiekben részletesebben kitérünk. Ennek következtében fontos törekednünk arra, hogy a talaj savanyodását megakadályozzuk szükségszerű meszezésekkel, illetve fontos a talaj szerves anyag/humusz tartalmának megőrzésére és pótlására is. Erre jó gyakorlat a zöldtrágyázás. A műtrágyák ültetést követő kijuttatásakor törekedni kell a gyökér közeli kijuttatásra, lehetőséget biztosítva a növény számára a gyors és kielégítő tápanyagfelvételre. A kijuttatás idejét, a megosztottságot nehéz pontosan definiálni. Az alapigazságokkal tisztában kell lenni. Befolyásoló közeg a talaj, az időjárás és a csapadék. Az egyes tápelemek kijuttatását a későbbiekben definiáljuk.

Talajvizsgálat

A tápanyag-utánpótlásnak talajvizsgálaton kell alapulnia. Cégünk korábban, a Dr. Gondola István által kidolgozott tápanyag visszapótlási szaktanácsadás rendszerét vezette be, melyet ma is alkalmaznak a NYIDOTER Kft. termelői. A rendszer lényege az, hogy a kora tavasszal vett talajminta eredményei (aktuális nitrit, nitrát tartalom) alapján, továbbá a termesztési célt meghatározva, a dohánytermelő egy konkrét és teljes körű, a megmintázott táblára vonatkozó, tápanyag visszapótlási szaktanácsot kap a makro-, mezo-, és mikroelemek visszapótlásra (minden esetben talajtípustól és a tervezett átlagtermésnek megfelelően). Ezen túl az esetleges talajjavító meszezésre is kap szaktanácsot. A talajvizsgálatot legalább három- öt évente el kell végezni, vagy területváltáskor, ha a terület három éven belül nem volt vizsgálva.

• Makroelemek:

A Virginia dohány 2t/ha termés esetén 35-65 kg nitrogént, 80-100 kg foszfort (P₂O₅) és mintegy 120-140 kg/ha káliumot (K₂O) igényel, a talaj mindenkori felvehető tápanyagszintje alapján.

Nitrogén (N)

A tápanyagot legcélszerűbb a növény két oldalán, sorműtrágyázással a talajba, a gyökérzónához közel kijuttatni, ha lehet 10-15 cm mélységbe. Ha erre nincs lehetőség, akkor kultivátorozás és kapálás előtt kell kijuttatni. A nitrogén készítmények közül az ammónium-nitrát használata nem ajánlott, mivel kitolja az érési időt és nem lehet a dohányleveleket megszárítani a hosszú feltáródás és felvétel miatt. Helyette ajánlott kálium-nitrátot, kalcium-nitrátot, vagy kiegészítve alkalmazni pl. a komplex YaraMila Cropcare (8-11-23) műtrágyával. A kálium-nitrátot (13 %) és a kalcium-nitrátot (15 %) június első feléig kell kijuttatni, mivel ezek gyorsan feltáródó és könnyen kimosódó műtrágyák.

Foszfor (P)

A foszfort minden esetben ősszel kell kijuttatni. Használhatóak a komplex műtrágyák, kiegészítve szuperfoszfát műtrágyával (18 %). A foszfor pótlásánál fontos tisztában lenni azzal, hogy a foszfor a talajból nehezebben táródik fel és lassabban mosódik le a talajrétegekben, így pótlása nem minden esetben szükséges. A kálium és a foszfor mérleg közül a káliumra kell nagyobb figyelmet fordítani, de a kalászos előveteményeknél indokolt a foszfor-ellátottság magasabb szinten tartása. Könnyen felvehető foszfor starter műtrágya kijuttatása javasolt akkor, ha a palánták hidegebb időjáráskor lettek kiültetve.

Kálium (K)

A dohány kálium igényes, mint általában a kertészeti kultúrák. A kálium meghatározó a levél színére, színeződésére, a beltartalmi értékekre. Fontos kiemelni, hogy a kálium pótlását a dohány trágyázásakor csak kálium-szulfát (K₂SO₄) vagy KNO₃, /salétrom/ és nem kálisó (KCl) klór tartalmú műtrágyával végezzük, mivel ezek a levél szívási tulajdonságait, értékét rontják! A káliumtartalmú tápanyagokat (kálium-szulfát (50 %)), (patentkáli (32 %)) az ültetést megelőzően kell kijuttatni, mivel ezek feltáródása és felvehetősége a növények számára lassúbbak a nitrogén tápanyagforrásokhoz képest, vagy közvetlen az ültetést követően a növény két oldalán, sorműtrágyázással a talajba, a gyökérzónához közel 10-15 cm mélységbe akárcsak a nitrogén esetében.

• Mikro- és mezoelemek:

A mikroelemekből ugyan kevés mennyiségre van szüksége a dohánynak, azonban jelentőségük, élettani szerepük annál kiemelkedőbb. A mikroelemek elősegítik a klorofill-szintézist, részt vesznek a redukciós-oxidációs folyamatokban és serkentik a fotoszintézist. A legfontosabb mikroelemek: kalcium, magnézium, bór, vas, cink, mangán, réz, molibdén stb.

Kalcium (Ca):

Kalcium pótlásra is fontos figyelnünk a dohány esetében, hiszen ez az egyik legfontosabb tápeleme. Pótlására vízoldható kalcium-nitrátot érdemes használnunk. A kijuttatást célszerű megosztani. Az első részt ültetés előtt, a második felét az első húzatáskor. Hiánya esetén a gyökerek, a hajtáscsúcs és a termés sejtjei elpusztulnak, és ezzel okoznak nagy gazdasági kárt. A kalcium nagyon rosszul mozog a növényben, de könnyen kimosódik a talajból a felvehető formája. Az idősebb levelekben halmozódik fel, és a hiánytüneteteket a fiatal részeken mutatja.

Magnézium (Mg):

A magnézium a dohány számára életfontosságú tápelem, mely a káliumhoz hasonlóan mindig a növény fiatalabb részeiben halmozódik fel, így a magnéziumhiány tünetei mindig az idősebb leveleken jelenik meg. Ugyan kis mennyiségben van szüksége rá a növénynek, jelentősége annál nagyobb. Pótlásra magnézium-szulfát tartalmú műtrágyát alkalmazhatunk, de a magnézium tartalmú talajjavító meszezések is kielégítőek (dolomit mészkőpor). Figyelnünk kell azonban arra, hogy ne legyen túlmeszezés, mivel ez kedvezőtlenül hat a magnézium felvételére.

Talajjavító meszezés:

Talajjavító meszezést kell alkalmazni abban az esetben, ha a talaj kémhatása (pH) alacsonyabb, mint 5,8. A talajsavanyodás a legkiterjedtebb degradációs folyamat hazánkban. A savanyodás alapvető oka minden esetben az, hogy a talajképződés során keletkező lúgos és semleges mállástermékek a talajszelvényből kilúgozódnak, így a talajban a savtermelő folyamatok kerülnek túlsúlyba. A befolyásoló tényezők a következők:

• Éghajlati tényezők. A fokozottabb csapadékosság mellett intenzívebbé válik a talajok kémiai mállása, a könnyen oldható mállástermékek kilúgozódása.
• A mezőgazdasági tevékenység befolyása jelentős. A talajok öntözése elősegíti a talajok kilúgozódását, a növények felvétele szegényíti a talajok Ca-tartalmát. Egyes műtrágyák savanyító hatása vagy az intenzív műtrágyázás hozzájárulhat a talajsavanyúság kifejlődéséhez.

A savanyú talajok meszezésének mértéke és szükségessége a talajvizsgálatok alapján határozható meg. Használható mészkőpor, mésziszap, lápi vagy tavi mész.

Cikksorozatunk következő, nyolcadik részében a palántanevelés és az ültetés gyakorlati kérdéseivel fogunk foglalkozni.