Termesztéstechnológiai fejlesztések a dohány ágazatban, 1972.
2021.12.01. 7:58:00
A nagyüzemi dohánytermesztés technológiai fejlesztése elengedhetetlenné vált a hetvenes évek elejére. A dohányipar akkori vezetői látva technológiai fejlesztés igényét, a gyakorlati dohánytermesztés számos területét új eszközök beszerzésével és azok termesztési rendszerbe állításával próbálták megoldani azt. Ekkor a szocialista nagyüzemi termelésbe integrált dohányágazat a legmodernebb eszközökkel ismerkedhetett meg.
A palántanevelésben elindult a hagyományos trágyatalpas melegágyas technológiai leváltása a hidegágyas fóliákra. A trágyatalp hiányában a sátor megfelelő belső hőmérsékletét kiegészítő fűtéssel, levegő befúvásos megoldással oldották meg. Megjelent a granulált vetőmag, melynek elterjedésére, majd további közel harminc évet kellett várni. A gépesítés fejlesztési program keretében behozatalra kerültek a Balthes, multifunkcionális önjáró hidastraktorok. Ez a nagyszerű és a mai napig is párját ritkító speciális dohányművelő gép a technológia szinte minden fázisában segítséget nyújtott a dohánytermelőnek. Az ültetés, bakhátművelés, tetejezés, növényvédelem, betakarítás univerzális eszköze volt. A természetes szárítású dohányoknál kísérleti jelleggel megjelent a töves betakarítás és szárítás, ami a kilencvenes évek elején újból visszatérve a technológia fejlesztés egyik prioritása lett. Végül megjelent a Sirokkó TDO szárítócsalád (60, 80, 100) melyek nagyrésze még a mai napig is üzemben van, közel 40-50 év szolgálat után.
Sajnálatos tény, hogy ezek a nagyszerű technológiai fejlesztések nem tudták elérni a céljaikat, mert az eszközök igényeinek megfelelően nem fejlődött az agrotechnika, másrészt abban az időben az ágazat támogatása a termelőket nem a jobb és több termés elérésére ösztönözte, hanem az az évenkénti terméskiesést kompenzálta. Így a nagyüzemek nem voltak megfelelőképpen motiváltak a komplex technológiai fejlesztésekben és azok megfelelő üzemeltetésében.
Forrás: Fekete Tibor
