„ Egykori tanítványaim érdemleges többségében él tovább az egykori pataki útravaló. Van kikre büszkének lennem! És tudnak tiszteletadók és hálásak is lenni. Ezt éreztem, mikor a sárospataki ünnepséget megelőző napon meghívtak volt tanítványaim a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárba, ahol baráti összejövetelen találkoztunk, öt szál piros szegfűvel köszöntöttek. Minden szál egy évtizedet jelképezett — mint mondták köszöntőjükben. Jól esett. „
