Magyar Dohányújság

Veszélyben az ország egyik legnagyobb munkaadója: fogyatkoznak a termelők

Egykoron hazánk európai szinten is meghatározó dohánytermesztő nagyhatalom volt, mára már csak árnyéka régi önmagának ez az ágazat. Az évszázadok során sok tényező okozta az, hogy lecsökkentek a magyar dohánytermőföldek, hiszen elég ha csak a trianoni békeszerződésre gondolunk. Ám az igazán nagy visszaesés az elmúlt évtizedre vezethető vissza, sőt nem csak az ültetvények tűnnek el, hanem az ezeket gondozó termelők is. Mindennek az oka árnyaltabb, mint gondolnánk.

Régen hagyománya volt Magyarországon a dohánytermesztésnek, mivel 1560-as években jelent meg először a kontinensen a növény, amit elsőként Erdélyben kezdtek el termeszteni. A kiegyezés idejére hazánk, Európa első számú dohánytermelőjévé vált, mára a hatodik helyen állunk az európai dohánytermesztő országok listáján.

Hogy állunk most?

Az országban jelenleg 3100 hektáron történik dohánytermesztés, ennek is a túlnyomó része, egészen pontosan a 80 százaléka, Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében található, de jelentős termesztés zajlik még Bács-Kiskun és Hajdu-Bihar vármegyékben is. Illetve elvétve még más megyékben is szembe találkozhatunk kisebb dohányültetvényekkel. Ezeken a földeken jellemzően két fajta dohányt ültetnek. Az egyik a Burley, ami természetes szárítású, vagyis nem használnak hozzá szárítógépet. A másik pedig a Virginia, amit mesterségesen, géppel szárítanak. Előbbi a hazai termelés 15 százalékát teszi ki, jellemzően kisebb gazdaságokban fordul inkább elő, amik 1,9-2,5 hektáron termesztenek. A Virginia ezzel ellentétben a maradék 85 százalékot teszi ki, ennek megfelelően ipari mennyiségben termesztik a földeken, tehát 9-10 hektáron történik a Virginia termesztése.

Jaj, de nagy a baj!

Első hallásra grandiózusnak hathatnak ezek a számok, mégis a termelők száma egyre csak csökken, ez abban is megmutatkozhat, hogy míg az uniós csatlakozás idején megközelítőleg 5000 gazda termesztett dohányt az országban, addig napjainkra számuk igencsak megtizedelődött, ugyanis 600 aktív vállalkozás és őstermelő tevékenykedik éppen dohánytermesztéssel. Ezen adatok ellenére is kimagasló foglalkoztatónak minősül az ágazat, hiszen a Burley esetében hektáronként egy évben 900-1000 munkaóra felhasználás a jellemző, a Virginia esetében pedig 700-750 munkaóráról beszélhetünk, továbbá megközelítőleg 10-12 ezer embernek ad időszakos munkát ez az elfoglaltság. Fontos még azt megemlíteni, hogy ez a terület nagy szakértelmet igényel, mégis talán erre van a leginkább szüksége az ágazatnak, mert az ebben dolgozók 90 százaléka nem szakképzett. Valamint társadalompolitikai jelentőséggel is bír a dohánytermesztés, ugyanis számos hátrányos helyzetűnek ad kenyeret.

A vidéki lakosságot foglalkoztatja, a vidéken való megtartást, illetve az ottani életkörülmények javításában nagy szerepet játszik. Nagyon sok a hátrányos helyzetű ember, aki ebben az ágazatban dolgozik, nagyon sok nő dolgozik, és hát meg kell említeni, hogy a dolgozók nagy része a kisebbséghez tartozik

– mondta Kenyeres Sándor, a Magyar Dohánytermelők Országos Szövetségének (MADOSZ) elnöke, a Nemzeti Agrárkamara podcastjében.

Mivel a termény nagy részét - pontosabban kétharmadát - külföldön, azon belül is leginkább Olaszországban és Lengyelországban dolgozzák fel, lehetősége van a termelőknek kijutni a nemzetközi piacra, amiből biztos bevételük származik, ezért is lehet meglepő az, hogy folyamatosan csökken a termelők száma, sőt a termés száma is. Ugyanis a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint, a rendszerváltás után, 1991-ben volt a csúcson a magyar dohánytermesztés, ekkor éves szinten 17509 tonnás hozamot produkált az ágazat. Ezt követően is voltak jobb évei a dohánytermesztésnek, bár igen változóak az egymást követő évek számai. Annyi biztosan szembe tűnő, hogy 2014-től kezdve látható volt az évről évre bekövetkező visszaesés, míg a 2014-es évben 9459 tonna dohányt arattak le, addig tavaly ez a szám már csak 3675 tonna volt. Az adatok szerint kétségtelen, hogy a 2010-es évek második fele és a 2020-as évek eleje a dohánytermesztési ipar legrosszabb időszaka.

És hogy mégis minek köszönhető ez a drasztikus visszaesés?

Ahhoz, hogy megértsük ezt a visszaesést vissza kell nyúlnunk oda, hogy csökken a termelők és vállalkozók száma. Az oka a létszámcsökkenésnek az, hogy ez egy elöregedő ágazat, vagyis nem következett be generáció váltás.

Alapjába véve azt kell látni, hogy maga a dohánytermesztés tevékenység, a dohánytermelők száma folyamatosan csökken. A fiatalok nem a mezőgazdaságban, és nem a dohánytermesztésben látják a jövőjüket. Ez azt eredményezi, hogy itt a termelői létszám folyamatosan csökken. Megszűnt az a hagyományozódás, ami jellemző volt, hogy apáról fiára szállt ez a tevékenység. Ez is azt okozza, hogy folyamatosan csökken, és ha visszamegyek, nem is kell messzire visszamenjek, az Uniós csatlakozásra, akkor Magyarországon 5000 dohánytermelő körül volt, ma, ha nézzük ezt a 600-at, ez irtózatosan kevés

– fogalmazott Kenyeres Sándor.

Továbbá adott egy olyan probléma is, hogy a dohánytermesztés önmagában elég költséges ugyanis, aki termeszteni szeretne, kvótát és szárítógépeket kell vásárolnia, majd azokat a gépeket fenn is kell tudnia tartani, mivel a szárítógépek energia felhasználása nem épp a legalacsonyabbak közé tartozik. Ez már csak a tavalyi energia árak emelkedése miatt is problémára adhat okot. Valamint ott vannak még a magas árú input anyagok és az élő munka költsége. De gyakran az időjárás sem áll a termelők oldalán. Példaként ott van a 2020-as év időjárási szélsőségei amikor is nyáron sok eső, jégeső volt ezáltal kevés napsütés érte a dohány csemetéket, ami a hazai dohánytermesztés történetének talán leggyengébb évét hozta.

Ott olyan mértékű elemi kár volt, ami azt eredményezte, hogy szerintem az elmúlt 30-40 év leggyengébb termési átlaga volt a dohánytermesztésnek

– emlékezett vissza a MADOSZ elnöke. Azzal folytatta, hogy: maga a dohánytermesztés egy nagyon beruházás igényes tevékenység. Ha valaki úgy kerül az ágazatba, hogy előtte semmi kapcsolata nem volt vele, akkor az, hogy belépjen ebbe az ágazatba, olyan költségekkel kell számolni, amelyeknek a megtérülési ideje nagyon hosszú idő, tehát 6-7 év.

Mi a helyzet a támogatásokkal?

Ugyanakkor nem csak Magyarországon gyengélkedik a dohánytermesztőipar. Európai szinten is évről évre csökken a termesztési hozam, ennek az is lehet az oka, hogy az öreg kontinens országinak versenyre kell kelnie a kínai, brazil és afrikai dohányokkal. Ezeken a helyeken jóval alacsonyabb költségekkel tudnak előállítani termékeket, az olcsó munkaerő miatt. Ha ezen még túl tesszük magunkat, akkor ott van az is, hogy az EU 2015-ben megszüntette a dohánytermesztés támogatását, a dohányzás elleni kampány keretein belül. Ennek a határozatnak az értelmében a tagországok nem fordíthatnak uniós pénzt a dohánytermesztés támogatására, így Magyarországon is a kormány, nemzeti költségvetésből biztosít forrást az ágazatnak.

2015 óta megszűnt az Európai Uniós támogatás, az Unióból az ágazat pénzt nem kap, de a magyar kormány látva ezt a foglalkoztatási szintet, amit az ágazat visz, honorálja azzal, hogy az állami költségvetésből biztosít forrást, és ez tartja életben az ágazatot. Európában a kézi-munkaigényes kultúrát kiegészítő támogatás nélkül, nem lehetne fenn tartani

– mondta Kenyeres Sándor.

Néhány jó dolog

Nőtt a dohány export-árbevétele. Ha a KSH oldalán elérhető 2017-2021 közti időszakot nézzük akkor azt láthatjuk, hogy 2021-es év dohány exportja 7158 tonnát jelentett, ennél magasabb ebben az intervallumban csak 2017-ben volt a dohány kivitel mennyisége, akkor 7380 tonna került a nemzetközi feldolgozóiparba. Mégis érdekesség lehet, hogy két éve az alacsonyabb export, több bevételt hozott a konyhára, mint 2017-ben. Ugyanis 6 éve 5,2 milliárd forint volt a bevétele az államnak ebből, 2021-ben – ami a MADOSZ elnök szerint, egy átlagos évnek számított dohánytermésügyileg – pedig megközelítőleg 7,4 milliárd forint volt az éves export bevétele az országnak. Ez a tendencia növekedni látszik, ugyanis az Agrárközgazdasági Intézet nyilatkozata szerint jelentősen nőtt tavaly a dohánytermékek export-árbevétele:

Legnagyobb értékben a dohánytermékek árbevétele nőtt, mivel a legnagyobb értékű termékei közül a dohánykivonat és a visszanyert dohány ára két-háromszor meghaladta az egy évvel korábbit