Magyar Dohányújság

     ITGA Conclusions of WHO FCTC COP10

Az átláthatóság hiánya, megfélemlítés és nyomásgyakorlás
megjelölte a WHO FCTC COP10-et

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezménye (FCTC) részes felei konferenciájának tizedik ülése (COP10) inflexiós pont volt számos olyan kérdésben, amelyet a Nemzetközi Dohánytermesztők Szövetsége (ITGA) már jó ideje komoly aggodalmának ad hangot.

Az ITGA különös figyelmet fordított Brazília álláspontjára a COP10-en részt vevő hivatalos küldöttségén keresztül. Először is, hiányzik a koherencia az ország álláspontjából. Brazília a második legnagyobb dohánytermelő és a dohányexport nemzetközi vezetője. Ennek eredményeként figyelembe kell venni a dohány társadalmi-gazdasági hatását, különösen azokban a régiókban, ahol az országban termesztik, és csak akkor lehet teljes mértékben megérteni a teljes érvet. Sajnos a brazil hivatalos küldöttség úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a tényeket, és egyoldalú álláspontot képviselt a COP10 során (fontos adatok és tények kizárása).

A fő dohánytermelő és -exportáló országok számára aggasztóbb annak megértése, hogy Brazília hivatalos küldöttsége a COP10-en a WHO FCTC iránymutatásainak végrehajtását szorgalmazza, amelyek közvetlenül a termesztést célozzák meg, ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyják azokat a tudományos adatokat, amelyek bizonyítják az ilyen intézkedések hatástalanságát és következésképpen kontraproduktív hatását.

Még nem értjük a Brazília által továbbított javaslat hatókörét, amelyet az utolsó pillanatban illesztettek be a COP10 hivatalos napirendjébe (az eljárások átláthatóságának hiánya). Függetlenül attól, hogy a brazil állami és regionális képviselőket is magában foglaló brazil bizottság megpróbálta teljes átláthatóságot kérni ezzel a konkrét ponttal kapcsolatban, a dokumentumot soha nem osztották meg (az információmegosztás átláthatóságának hiánya). Mindazonáltal megvitatták a brazil küldöttség vezetője és Brazília panamai nagykövete, Carlos Henrique Moojen de Abreu e Silva által szervezett tájékoztató üléseken. Dr. Vera Luiza da Costa e Silva, az FCTC titkárságának korábbi vezetője, aki úgy tűnt, hogy a COP10-en belül és kívül vezeti a párbeszédet, egyszerű szavakkal elmagyarázta, hogy a cél nem a termesztés közvetlen megzavarása, hanem inkább a COP10-en belüli környezetvédelmi párbeszéd előmozdítása.

Az ülés napirendjének ezt a plusz pontját gondosan időzítették. Nem szabad megfeledkeznünk azokról a történelmi erőfeszítésekről, amelyek arra irányulnak, hogy a szerződést erős magán- és állami nyomásgyakorlással összekapcsolják az Egyesült Nemzetek (ENSZ) más kezdeményezéseivel. Tíz évvel ezelőtt a szerződés elindította azt a megközelítést, hogy az érveket összekapcsolja az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival azáltal, hogy a dohánytermelést fő ellenségeként pozicionálja, vagy legalábbis megpróbálja megtenni. Ezúttal a napirend összhangban van az ENSZ műanyag-egyezménye mögötti tárgyalásokkal, amelyek 2024 decemberéig véglegesítődnek. Így működik a WHO FCTC titkársága és a dohányzásellenes civil szervezetek ezrei szerte a világon, hogy relevánsak maradjanak a globális kontextusban.

A 17. cikk megkerülése szintén stratégiai lépés. Tavaly októberben elindították a 17. cikk eszköztárát. Az ITGA alaposan tanulmányozta a dokumentumot, és nagyon értékes betekintést talált. A munkacsoport létrehozása után több mint tizenöt év után végre érezhető némi egyensúly az alkalmazott érvelésben. Az eszköztár azonban valahogy ellentétes a Dohányzásmentes Világnapon ünnepelt agresszív vonallal. A dohánytermesztés gazdaságilag életképes alternatívái továbbra is a legnagyobb szakadékot jelentik a Szerződésben, egyszerűen azért, mert ennyi év után egyet sem azonosítottak. Ezért ez kudarcnak tekinthető. Végső soron nem hoz finanszírozást a kísérleti projektek magas költségei miatt, ami ebben a konkrét esetben az egyetlen módja annak, hogy bizonyítsuk a mögöttes elméletet. Tehát több év telik el, és nem számíthatunk változásra a dohánytermesztés gazdaságilag életképes alternatíváinak megtalálásában. Ez azt jelenti, hogy a dohánytermesztők ismét magukra vannak hagyva, a kormányok, a vállalatok támogatása nélkül, és csak a WHO FCTC-től származó elmélet nélkül.

Amikor az egészséggel és a dohányzás környezeti hatásaival nem kapcsolatos vitákról van szó, a beszélgetés körkörös marad. Ez annak köszönhető, hogy nemcsak a mezőgazdasági szakértelem van kizárva, hanem azokból a tanulmányokból is, amelyek fényt deríthetnének a diverzifikációra irányuló erőfeszítésekre. Ezt a felelőtlen megközelítést, amely szándékosan kihagyja a rendkívül releváns információkat, az 5. cikk (3) bekezdése indokolja.

Az ITGA egyetért az országok és regionális blokkok megközelítéseivel a WHO FCTC irányelveinek végrehajtása érdekében, amikor a dohányfogyasztás közegészségügyre gyakorolt negatív hatásának csökkentéséről van szó, ami valójában világméretű kérdés. Amit nehéz felfogni, az az, amikor ez túlmutat és megpróbálja kezelni a dohánytermesztést, mint a hatás csökkentésének módját. Ez a megközelítés kontraproduktívnak bizonyult.

Az ilyen intézkedések megvitatásakor a dohánytermesztő országoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy kiálljanak és megvédjék azt a fontos társadalmi-gazdasági hozzájárulást, amelyet a dohánytermesztés nyújt országaiknak. A COP ülésein és megbeszélésein belüli nyomásgyakorlás és megfélemlítés azonban olyan mértékű, hogy odáig fajul, hogy a COP kormányzati delegációit úgynevezett "piszkos hamutartó" díjakkal jelölik meg. Még szórakoztatóbb megtudni, hogy nincsenek olyan nyilvános hangok, amelyek elítélik ezeket a bántalmazó viselkedéseket.

Az ITGA, mint a globális dohánytermelők képviselői, aggodalommal figyeli, hogy büntetlenül használják a dohánytermesztés elleni érveket megbízható adatok szolgáltatása nélkül. Friss példa erre a WHO FCTC állítása, miszerint évente 200 000 hektár földet irtanak ki dohánytermesztés céljából, miközben valójában a dohány betakarított területe folyamatosan csökkent az elmúlt évtizedben. Az ilyen hamis állításokat a COP ülésein folytatott megbeszélések során részt vevő országok többségének további részletek nélkül mutatják be. Ráadásul ez a dohánytermesztéssel kapcsolatos szakértelem közötti nagy különbségek összefüggésében történik, mivel a három vezető dohánytermelő piac a 183 aláíró globális dohánytermelésének körülbelül kétharmadát teszi ki.

Ha megnézzük a dohányzásellenes törekvés működtetésére szánt finanszírozás összegét, valamint az országok által tett komoly erőfeszítéseket, hogy küldöttségeket küldjenek a COP konferenciára, a hét végére szűrt következtetésekkel szemben, nagyon kiábrándító lehet azoknak az országoknak, amelyek dollármilliókat költenek egy olyan szervezet finanszírozására, amely "piszkos hamutartóval" jutalmazza őket. Hacsak ezeket az aggályokat nem kezelik megfelelően, mi az ITGA-nál nem tudjuk elképzelni, hogy az FCTC által eredetileg elérni kívánt fontos feladatok hogyan valósíthatók meg reálisan.