Magyar Dohányújság

Hatvan éve halt meg Juhász Árpád, a magyar dohánytermesztés és -nemesítés kiemelkedő alakja, akinek szakmai hagyatéka múzeumunk Személyi Emlékanyag-gyűjteményében található.

Juhász Árpád (1876-1964) a magyaróvári Gazdasági Akadémián szerzett képesítést, majd a Vetőmagvizsgáló Állomás vezetője lett. 1921-ben megszervezte az Alföldi Mezőgazdasági Intézetet, majd 1924-ben újjászervezte a debreceni Dohánytermelési Kísérleti Állomást, amelynek 1934-es nyugdíjba vonulásáig az irányítója is volt. Ezt követően is aktív maradt: 1946-ig a Dohányjövedéki Központi Igazgatóságnál dolgozott szakértőként. Aktív pályáját 1948-ban fejezte be.

Hosszú élete során Juhász Árpád viszonylag keveset publikált, így múzeumunkban található szakmai hagyatéka nagyrészt kéziratokból, előadásokból, jegyzetekből áll. Az irategyüttes 1966-ban került a múzeumba. A dokumentumok páratlan betekintést nyújtanak a Trianon utáni Magyarország dohánytermesztésének történetébe.

A magyar dohánytermelésről szóló első adatok 1701-ből származnak. Egészen az 1851-es dohánymonopólium bevezetéséig a dohányt szabadon termesztették főleg kertekben, így rendkívül sokféle helyi fajta alakult ki. A 19. század közepétől azonban a dohány minősége romlani kezdett: a magasabb hozam elérése céljából a különböző fajtákat keverni kezdték, sok területen a dohányt nem megfelelő minőségű talajba vetették (főleg a Duna és Tisza menti rosszabb minőségű talajba, hogy a vízi szállítás útvonalaihoz és a beváltás helyéhez közel folyjon a termelés). Ugyancsak erősen romlott a vetőmagok minősége is, mivel a nagyobb hozamú, de gyengébb minőségű fajtákat preferálták. Az első világháborút követő agrárválság szükségessé tette a dohánytermelés megújítását, hiszen a dohány egyike volt azoknak a kiviteli cikkeinknek, amelyeket a szomszédos országok korlátozó intézkedései nem érintettek.
Juhász Árpád szakmai tevékenysége elsősorban tehát a magyar dohánytermelés új alapokra helyezése és a termesztésben a mennyiségi helyett a minőségi szemlélet terjesztése volt. Ezen belül a fő célkitűzései: a régi magyar tájfajták újraélesztése és javítása, a külföldi és magyar fajták keresztezése, a vetőmag és a növény helyes kezelése (pl. mesterséges szárítás).

Juhász Árpád munkája a dohánytermesztéssel kapcsolatos összes területet felölelte, a vetőmagtól a kezelésen át a feldolgozásig. Fő érdeme a régi magyar fajták rekonstrukciója, a magyar dohánytermelés színvonalának jelentős emelése és a dohányiparban dolgozó szakembergárda új generációjának nevelése és képzése volt.