Mándy György
Születési hely: Budapest
Születés ideje: 1913.08.19.
Halál ideje : 1976.05.30
Mándy György 1913. augusztus 19. Budapest született. Agrobotanikus, ökológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora (1969) volt.
Mándy György születési anyakönyv 1913.
Műszaki értelmiségi családból származott. Középiskoláit Budapesten végezte, majd a budapesti tudományegyetemen 1935-ben bölcsészettudományi doktorátust, 1939-ben pedig természetrajz-földrajz szakon tanári oklevelet szerzett.
1935-től 1944-ig a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Növénytani Intézetében volt díjtalan gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1938 és 1940 között oktatott a közgazdaságtudományi karon is. 1944-ben nyilvános, rendkívüli tanárnak nevezték ki a Kertészeti és Szőlészeti Főiskolára. 1945-ben a főiskola beolvadt az újonnan létesített Agrártudományi Egyetembe, így egyetemi tanár lett a Kertészeti és Szőlészet Kar növénytani tanszékén, majd magántanári képesítésének elnyerése után, 1947-től ennek vezetője lett.
Dr Mándy György : Dohánybiológia Bp. 1953.
Dr. Mándy György - Kisfaludy Mihály: A dohánypalánta nevelése és ültetése Bp. 1952.
A sztalinizálódó egyetemi tanrendszer személycseréi miatt el kellett hagynia az oktatói pályát. 1950-52-ben az érdi Dohánybeváltó Vállalatnál (később Dohánykutató Intézet) kutató biológusi állásban dolgozott, 1952–1957-ben pedig az MTA vácrátóti Botanikai Kutató Intézetében vezető lett az élettani kísérleti és ökológiai osztályon.
Az Országos Növényfajta kísérleti Intézet 1954-es létrehozása után bekapcsolódott ennek munkájába is, mint szaktanácsadó. 1958-1961-ben a Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kísérleti Intézetnél Iregszemcsén tudományos munkatárs volt, 1961–1970-ben pedig az Országos Agrobotanikai Intézet (Tápiószele) munkatársa, később osztályvezetője. Ilyen minőségében részt vett a Magyar Mezőgazdasági Múzeum agrobotanikai gyűjteménytárának kialakításában is.
1970-ben került vissza a katedrára, s haláláig a debreceni Agrártudományi Egyetem növénytani és növényélettani tanszékén tanszékvezető egyetemi tanárként működött.
Szerkesztette az Agrobotanikai című folyóiratot és a Magyarország kultúrflórája sorozat 6. mintafüzetét.
Súlyos betegség után, 63 éves 1976 május 30-án halt meg Debrecenben
Dr Mándy György halotti anyakönyve 1976.
Az agrobotanika és a kísérleti ökológia területén ért el kiemelkedő eredményeket. Hazánkban a kultúrnövények fajtaalaktant és fajtarendszertant vizsgáló kutatásainak megalapítója és irányító művelője volt. Fiatal oktatóként írt jegyzetei és tankönyvei máig értékes segédanyagai a szakoktatásnak. Közreműködött Soó Rezső - Jávorka Sándor: Magyar Növényvilág kézikönyve I-II. Kötetében a haszonnövények leírásában.
Munkájának egyik érdekes felfedezése az ún. „kis maximum jelenség”, melyet a növények csírázásélettana, vízforgalma, a levelek vízmegtartó képességének vizsgálata közben észlelt.
Kidolgozta a termesztett növények feno-ökológiai kísérletének módszerét, mely lehetővé teszi a táji gazdálkodás számára a legmegfelelőbb fajták kiválasztását. 1969-ben akadémiai doktori értekezését e témában védte meg.
Dr Mándy György sírja
1990-ben posztumusz Széchenyi-díjjal tüntették ki a növénytan területén végzett kimagasló tankönyvírói tevékenységéért, és a növényi rendszertan területén bevezetett új szemléletéért, amellyel nagyban hozzájárult a sikeres hazai növénynemesítés megalapozásához.
Mintegy 550 publikációja, 24 egyetemi tankönyve, ill. jegyzete jelent meg.
Ezek közül dohánytermesztés szempontjából kiemelkedik
- Növény nemesítéstan (Bp., 1939)
- Dohánybiológia (Bp., 1953)
- A dohánypalánta nevelése és ültetése (Bp.1952)
- Kertészeti növények nemesítése táblázatokban (Bp., 1964)
- Szántóföldi növények nemesítése táblázatokban (Bp., 1963)
Forrás: Dohányújság
