Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Paszternák József

1936.02.07. - 2015.08.23.




Születési hely: Máriapócs
Születés ideje: 1936.02.07.
Halál ideje : 2015.08.23.

 

Paszternák József ősei a Nyírségben éltek, édesanyja családja Máriapócsiak, édesapja családja Nyírcsaholyiak. Az öt gyermekes család első, élő fiúgyermekként 1936. február 7.-én Máriapócson született. A nyolc általános iskolát Máriapócson végezte el. A Nagykállói Gimnázium évei után felkerült Budapestre, a Vörös Csillag Traktorgyárban marósként dolgozott. Az 1955-57-ben a Balatonfüredi Szőlész-Borász Szakiskola elvégzése után Aranykalászos mezőgazdász lett. Később a mindennapi munka mellett agrármérnöki végzettséget a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán szerzett. Mindig vonzódott szülőhazájához, a Nyírséghez, a Pócs környéki dombokhoz, életét ezen a vidéken élte le. Dolgozott Gyulaji szövetkezetben kertészként, Nyírbátori Gépállomáson brigádvezetőként, Földműves Szövetkezetnél felvásárlási üzemág vezetőjeként. A Pócspetri „Béke” Termelőszövetkezetben 1963-tól kertészként kezdett dolgozni. A közös vadászatok, határszemlék alkalmával szívesen emlékezett vissza a kertészetben nevelt növényekre, az elért eredményekre. A munkája alapján a szövetkezet tagsága 1966-ban elnöknek választotta, amit kilenc évig töltött be. A Máriapócs, Pócspetri, Kisléta községben működő termelőszövetkezetek 1975 évi egyesülése után a Máriapócsi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet közös néven működő gazdaságnak 15 évig elnöki munkakörét látta el. A három községből álló szövetkezetnek 1400 fő tagja, 980 fő foglalkoztatott tag és alkalmazottja volt. A termelőszövetkezet gyenge minőségű, 10,7 Aranykoronás 5658 hektár földen gazdálkodott.

A kezdeti nehézségek után a termelőszövetkezet egyre jobban, eredményesebben gazdálkodott. A létrehozott ipari üzemek: építőrészleg, papírzsák készítő, varroda, lakatosüzem, cipőfelsőrész-készítő, fűrészüzem, folyékony műtrágya üzem jól kiegészítették az alaptevékenységet, a termelési érték egy harmadát, 32-36 % állította elő.

A szövetkezet gesztorságával, Kisléta központtal működő „Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer” országos szinten is elismert munkát végzett. A gazdasági társaság, „Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer” néven, Kislétai székhellyel az 1978 évi 4. számú törvényerejű rendelet alapján négy megyére kiterjedően 60 taggal 5594 hektár/ ebből 3973 ha Hevesi, 1656 ha Nagylevelű / dohányterületen 1979–ben alakult meg. A tagok megyénkénti elhelyezkedése: Szabolcs-Szatmár megye 45 tag 4326 hektárral, Hajdu-Bihar megye 12 tag 1078 hektárral, Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2 tag 160 hektárral, Heves megye a Füzesabonyi Állami Gazdaság 30 hektárral. A vállalatok, intézmények közül tagok a Dohányipari Vállalatok Trösztje, a Debreceni Dohánykutató Intézet, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat. A gazdasági társaság közös képviselője és székhelye „Rákóczi” Mg. Termelőszövetkezet, Máriapócs, Bátori út 27. Ezt megelőzően 1975. március 25.-től egyszerű gazdasági együttműködés keretében 335 ha Hevesi dohánytermő területen „Nyírségi Dohánytermelési Társulás” működött 9 termelőszövetkezet együttműködésével.
 

Magyar Dohányújság Szerkesztő Bizottságának ülése, Debrecen, 1988.
Balról jobbra a második Paszternák József.

 

A taggazdaságokban a dohánytermelés speciális gépei 1979-ben: szárítók /TDO-60-as, TDO-80-as, TDO-100-as/ 580 darab, Balthes alapgép munkagépeivel 164 darab, POWEL géprendszer és szárító 3 darab. Szakmai tanfolyamok 1979-be: ágazatvezetői 40 fő, Balthes gépkezelői 23 fő, dohánytermelői 74 fő, TDO szárító-kezelői 58 fő, összesen 195 fő. A „Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer” hatvan gazdaságának 1979-ben az átlag dohánytermő terület 93,8 ha, a termésátlaga hevesi dohányok esetében 7,7 q/ha, nagylevelű dohányok esetében 15,8 q/ha, az 1 ha-ra jutó 10 órás műszaknap 96, 1q-ra jutó 10 órás műszaknap 9,5, a teljes önköltség 6.106 Ft/q, az összbevétel 6.729 Ft/q.

A Kisléta székhellyel működő „Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer” tevékenységi köre volt: A korszerű dohánytermesztési technológiák kimunkálása, alkalmazásának bevezetése. A rendszerszerű dohánytermeléshez szükséges feltételek biztosítása. A tevékenységgel összefüggő gépjavítás, szervizszolgáltatás, technológiai szaktanácsadás. A dohánytermelést végző szellemi és fizikai dolgozók képzése, továbbképzése. A dohánytermeléssel kapcsolatos elemző, értékelő munka végzése. Közreműködés az ágazat fejlesztésébe.
 

Dohányszárító szigetelése. 1979.                      Javított Balthes gép. 1982.

 

Ültető fejlesztés 1982.
 

A tagok vagyoni hozzájárulása a termesztett dohányterület szerint: 30-100 hektárig 50.000 forint, 101-150 hektárig 70.000 forint, 150 hektár felett 90.000 forint, az agronómiai szolgáltatási díj 700 Ft/ha, a műszaki szolgáltatási díj fizetése megrendelés, számlázás formájában történt. A „Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer” szervezeti felépítése: Ügyvezető Igazgató, Technológiai Osztály, Műszaki Szolgáltató Osztály, Műszaki Ellátó Osztály, Közgazdasági Osztály. A szellemi foglalkoztatottak száma meghaladta a 15 főt, a fizikai dolgozók 20 fő körül alakult. A szakmai tanfolyamok megtartásának feltételeit kialakították. A képzésen, továbbképzésen 1979-ben 195 fő vett részt. A szolgáltató tevékenység keretében 1979-ben 28 darab dohánykombájnt és munkagépeit, 237 darab szárítót javítottak meg, 96 db. szárító építésében, beüzemelésében vettek részt. A javítási és a belkereskedelmi tevékenységgel a megjelölt évben 5.198 millió forint árbevételt értek el.

A Kislétai székhellyel működő „Nyírségi Dohánytermesztési Rendszer” 1979-től a Máriapócsi „Rákóczi” Mg. Termelőszövetkezet szétválásáig 1990-ig működött. Az anyag összeállításában segítségemre volt Paszternák László a rendszer volt dolgozója, aki a régi anyagokból bocsátott rendelkezésemre, ezúton is hálás köszönet érte.
 

Küldöttgyűlés elnöksége
 

Kormány elnökét váró szövetkezeti dolgozók
 

A közös termelőszövetkezet az 1980-as években 230-300 milliós termelési érték mellett 32-42 millió nyereséget állított elő. A gabona /kalászosok, kukorica/ termesztését világszínvonalú gépekkel, termesztési technológiával, magas genetikai értékű növényekkel világszínvonalon végezték. Az egyesüléskori hozamok a többszörösére emelkedtek, például a búza 2,46 t/ha-ról 6 t/ha fölé, a kukorica 3,8 t/ha-ról 10 t/ha fölé. A háztáji ágazat meghatározó szerepet töltött be a szövetkezet életében, az évi termelési értéke 28-32 millió forint volt. Az alma termesztése jól szolgálta a szövetkezett eredményes gazdálkodását. Az állattenyésztésben előállított hozamok fokozatosan növekedtek.

A termelőszövetkezetben a dohánytermelés része volt a háztáji gazdálkodást folytató szervezetnek. Kisléta, Pócspetri, Máriapócs községekben hagyománya volt a dohánykertész szakmának. A Kislétai földbirtokos Gencsy Albert gazdaságában, az 1900-as évek elején 90 holdon, később Gencsy Károly hasonló nagyságrendben termelt dohányt. A Barkóczi-majorban Jármi Sándor, Bakó András, Bencsik András, Kocsis György családja, a Pócsi utca keleti oldalán lévő dohánypajtákban a Hajnal utcán lakó Pénzes családja, a Fábián-hegyen /most Kistanya/ Pénzes, Pankotai, Dékmár, Bencsik, Szemán, Tóth, Toldi, Esztári család dolgozott dohánykertészként. Az 1980-as években Kisléta, Pócspetri, Máriapócs községek közös szövetkezetében 150-200 hektár területen termeltek dohányt, 1976-ban 177 hektáron 15,85 q/ha átlaghozamot takarítottak be.

    Dohányültetvény
 

          
          Dohányszemle a rendszer dolgozóival. 
         Előtérben Paszternák József.

 

A közös termelőszövetkezet Kislétai, Máriapócsi, Pócspetri emberek sokaságának- 1000 fő körül mozgott a foglalkoztatottak éves átlag létszáma- biztosított megélhetést, munkaalkalmat. A dolgozók szociális ellátása mintaszerű, magas színvonalú volt. A szorgalmas, tisztességes fizikai dolgozók mellett megfelelő végzettségű irányító szakemberek álltak rendelkezésre. Nagyon sok fiatallal kötöttek társadalmi ösztöndíjat, anyagilag is támogatták a tanulásukat. A munkába járást több autóbusz biztosította, a szociális létesítmények, öltöző fürdő mindenütt rendelkezésre állat. A rászoruló tagok részére évente több millió forint támogatást biztosítottak.

A Máriapócsi „Rákóczi” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet országos szinten is kiemelkedő munkájáért, elért eredményeiért kilencszer, 1979, 1980, 1981, 1982, 1983, 1984, 1986, 1997, 1998 „Kiváló Termelőszövetkezet” elismerést kapott, a MÉM Termelési Nagydíjat 1983-ban vehetett át, 1986-ban a Minisztertanács magas kitüntetésben részesítette. A Termelőszövetkezetbe tett látogatások a miniszterelnök, a MÉM miniszter, a MÉM miniszterhelyettesek részéről az erkölcsi elismeréseket gyarapították. Paszternák József elnök a gyenge adottságú termelőszövetkezetben megvalósított eredményes, kiváló gazdálkodásért, munkásságáért 1985-ben Állami Díjban részesült.

 

Váncsa Jenő MÉM miniszter díjátadón, 1986.

 

Lázár György miniszterelnök látogatása, 1984.

 

Paszternák József gyerekkorában megkedvelte a lovat. Édesapja pár hold földen lóval gazdálkodott, legidősebb fiú gyerekként legtöbbet ő segített neki. A háború alatt egy orosz katona elvitte az egyik lovukat és itt hagyta helyette a megsérült kisméretű, szívós „muszka” lovat. A „muszka” lovon sokat lovagolt. A sportot mindég szerette, sokat futballozott, a Vadászmajálison idősebb korában is szívesen beállt egy-egy csapatba. A kezdeményezésére 1979-ben megalakult a Termelőszövetkezet Sportegyesülete Labdarugó-, és Lovas szakosztállyal. A Termelőszövetkezet Sportegyesületének Lovas Szakosztálya tette lehetővé, hogy Máriapócs területi és országos fogathajtó versenyeket szervezzen, ahol a Máriapócsiak is egyre több eredményt értek el. Máriapócson 1981 és 1989 között három Területi Fogathajtó Bajnokságot, öt Országos Fogathajtó Bajnokságot tartottak. Miklósi András a szövetkezet fogathajtója szinte minden alkalommal helyezést ért el. A Máriapócsi „Rákóczi” Mg. Tsz. négyes fogathajtás lovai 1986-ban 1. Kertelő-nyerges, 2. Keszkenő-rudas, 3. Derengő-gyeplős, 4. Dárius-ostorhegyes, mind a négy lónak az apa Furiosó volt.

A fogathajtások révén lettek híresek a Máriapócsi Petróczi Ferenc munkája alapján készült szíjgyártó termékek, a Juhász Mihály díszítő asztalos, fafaragó által készített „Máriapócsi Kocsi”. Váci Ernő a magyar fogatható válogatott szövetségi kapitánya utólag is elismerő szavakkal illette Paszternák József elnök és a szövetkezet Lovas Szakosztályának munkáját, mint a Máriapócsi Országos Fogathajtó Bajnokságok állandó részvevője. „A lótartás és fogathajtás Máriapócsi története /1979-2004/” című anyagban a következőket írta: ”Léta, Petri, Pócs…a helybeliek félszavas értelmezése, – nekik- teljes értelmű faluképet jelent. Az egykori Gencsy birtok „Kislétai” rekord őztrófeája, a „Pócspetri” ügy, a világhírű, pápalátogatást is eredményező „Máriapócsi” könnyező Mária kép megismerése közben, egykor fogatverseny sorozatokkal is tisztelegtünk e jó lelkű lakóközösségek előtt.”/3/ Paszternák József nyugdíjba vonulása után, az új elnök a soron lévő Országos Fogathajtó Bajnokságot visszamondta. A szövetkezet újból három szövetkezetre vált szét. A Lovas Szakosztály meglévő tárgyi és személyi feltételei két év alatt megszűntek. A híres faragott „Máriapócsi Kocsi” megmentése, Máriapócson történő tartása is Paszternák József közreműködésével, az Erdőbirtokosok Szövetkezet visszavásárlása névén valósult meg. Nagyon szeretném megérni, hogy a helyi hagyományőrző múzeum részeként, Máriapócs történeteként viszont láthassák.

 

A győztes négyes fogat, Kisléta-Kistanya, 1988.

 

„Máriapócsi Kocsi”.
 

Paszternák József kitartó-, következetes munkáját, törekvéseit, elért eredményeit mindég a közösség, a Kislétai Máriapócsi, Pócspetri emberek, a dolgozók érdekei motiválták. A Bábolnai IKR országos rendszernek sok éven keresztül az igazgatósági tagjaként, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Szövetkezetek Területi Szövetségének Elnökségi tagjaként, Kisléta, Máriapócsi, Pócspetri közös szövetkezet érdekeinek képviselete mellett a környék gazdaságainak, dolgozóinak érdekeit is képviselte. Paszternák József részére az Állami Díj odaítélése alkalmából a Kelet-Magyarország 1985. áprilisi 4.-i számában Balogh Béla újságíró a következőket írja róla: „Olyan az egész ember, mint a homoki akác: szívós, konok, kemény, szereti a napfényt, a környezetét, erős gyökerekkel kapaszkodik a sívó homokban, virággal, világítással, meleggel, szívós faalapanyaggal szolgálja az embereket. A Nyíri tájon, a sívó homokon csak az ilyen fa, az ilyen ember él meg, erős gyökerekkel kapaszkodva a földbe, a környezetébe.”
 

Nyírségi, út menti akác virágzáskor. 2015.
 

„Az adottkor jelentős személyeként, Pócspetri szövetkezet kilenc évig, Kisléta, Máriapócs, Pócspetri közös termelőszövetkezet tizenöt évig tartó vezetőjeként, megyei, országos szintű szervezetek tagjaként sem gyűjtött vagyonokat, nem lett birtoka, nem élt vissza, és nem használta ki a kapcsolati tőkéjét, egyetlen, ma már egyre kevesebb jelentéssel bíró szó jellemezte az egész életét: a TISZTESSÉG!” hangzott el a búcsúbeszédben

A nyugdíjba vonulása után is sokat tudott tenni az Erdőbirtokosok Szövetkezet, a „MOHOS” menti Vadásztársaság élén, a Vadászdalárdában-i szereplése felüdülést jelentett számára. A vadgazdálkodásért aktívan munkálkodott. Gyakran végeztünk közös vadgazdálkodással kapcsolatos munkát. A csicsókát először vödörbe vittük a vadföldre, felszaporítottuk és két 100 m2-es területet telepítettünk be. Vadföldet közösen műveltük a Kovászsziget mellett. A vadak etetését rendszeres végeztük. Persze izgalmas vadászataink is voltak. A Kovászsziget melletti vadföldön elejtett vaddisznót kerestük a szigeten. A bokros, sűrű területen az előrehaladás, majd a tájékozódás is nehéz volt, a vége felé távolabb kerültünk egymástól, kölcsönösen nem tudtuk, hogy hol vagyunk, bizony nehezen találtuk meg egymást.

Paszternák József súlyosbodó betegsége, az Alzheimer-kór fokozatos előretörése következtében 2015. augusztus 23.-án Csütörtökön 14 óra környékén a Nyíregyházi Kórházban, beteg ágyában két lánya Klárika, Ildikó egy-egy kezét fogva, Piroska mellett haláltusa nélkül csöndesen, a lélegzetvételének halkulás, lassulása után, szerettei jelenlétében a földi életét békésen, megnyugvással fejezte be. NYUGODJON BÉKÉBE!

„ A föld, a növények, az állatok, a ló, a vadgazdálkodás, vadászat, a közösségért való tenni akarás, a rend és a család, rokonság szeretete, a vezetői-, szervezői készsége, szakmai igényessége, következetessége, munkabírása, kitartása, precizitása, segítőkészsége, becsületessége, tisztessége, szűkebb hazájának történelmet formáló munkája követendő példaképként szolgálhat.”
 

Felhasznált irodalom:

            1. Paszternák búcsúztatásához írottak.

            2. Kelet-Magyarország, 1985. április 4., Balogh Géza.

3. Kovács J., Paszternák J., Pénzes L.: A lótartás és a fogathajtás Máriapócsi története /1979-2004/.

            4. Paszternák László által nyújtott anyagok.


Forrás: Pénzes László

Képgaléria :

Paszternák József







Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket