Magyar Dohányújság

Keglevich Gábor

Keglevich Gábor gróf 1848-ban született Budapesten Katolikus családból származott, apja Keglevich Gyula gróf, anyja báró Orczy Georgina volt. Iskoláit Budapesten járta, a Kegyes-tanítórendi Gimnáziumba végzett.

Tanulmányainak befejezése után nagyobb külföldi útra indult, amely során bejárta Olaszországot, Görögországot és a görög szigeteket, majd Egyiptomba is elutazott.

Budapesti Kegyes-tanítórendi Gimnázium bejárata.
Zempléni Múzeum, Szerencs
 

Visszaérkezése után 24 évesen bejutott az országgyűlésbe, miután 1872-ben a pétervásári választókerület egyhangúan megválasztotta Őt képviselővé, az alakult országgyűlés pedig korjegyzővé.

Mint országgyűlési képviselő a mezőgazdaságot érintő kérdésekben számos alkalommal felszólalt a képviselőházban s nem egyszer érvényt szerzett a mezőgazdaság jogos kívánságainak.

Közben átvette a nagykátai gazdaságuknak az irányítását és mellette társadalmi munkát is vállalt elsősorban gazdasági területen. Környezete hamar felismerte képességeit Pestvármegye Gazdasági Egyesületében. Igazgató választmányi taggá, majd 1894-ben elnökké választották, s ez utóbbi tisztséget több mint 30 éven át egész haláláig viselte is.

Számtalan cikket írt a gazdasági egyesület működésének jobbá tétele témában.

1894 tavaszán Tisza Kálmán gróf, a volt miniszterelnök Tisza Kálmán fia Nagykátán eljegyezte Keglevich Erzsébet grófkisasszonyt, Keglevich Gábor gróf lányát, az esküvőt 1897-ben tartották.

Keglevich Gábor gróf 1900-tól elnöke volt a Gazdasági Munkás és Cselédsegélyző pénztárnak, amire szociális érzéke predesztinálta őt és ugyancsak elnöke volt az Országos Központi Hitelszövetkezetnek is, amely 1898-ban alakult meg.

Részt vesz az V. országos gazdakongresszuson, amelyet Szegeden tartottak, majd 1908-ban hosszabb cikket ír a Mezőgazdasági Érdekképviseletről:

„Mindig ama szempontok vezéreltek eddigi eljárásaimban is, hogy a nagy gazdaközönség igaz érdeke ne csak teljesen megfeleljen és beleillesztődjék a magyar nemzeti érdek szolgálatába, hanem azt előbbre is vigye ; ha ezen a szemüvegen keresztül nézem a mezőgazdasági kamara ma csak a keretét, még inkább feltűnik előttem a törvényjavaslatba idő, a gazdatársadalom gyakorlati elemeinek amaz óhaja, hogy nemcsak a felhangzott és törvényben lefektetett elvek a mérvadók, hanem azon elvek kivitelének módozatai, részletei, gyakorlati érvényesüléseit biztosító szervek kiépítése elodázhatatlan.”

Számos mezőgazdasági intézménynél töltött be igazgatósági tisztet, az őt jellemző ügyszeretettel és lelkiismeretességgel.

1914-ben bekapcsolódik a dohány témába is, ugyanis pestvidéki dohánytermelők eddig terményeiket a budapesti dohánybeváltó hivatalhoz szállították beváltás végett, 1914-ben pedig változtatni akartak ezen a jövedéknél. A Jövedéki igazgatóság 1914-től  a szolnoki beváltó hivatalhoz helyezett át a felvásárlást. A termelők ezt sérelmesnek tartották, azért február hó 25-én Förster Aurél dr. elnöklete alatt tartott értekezletükön elhatározták, hogy a pestmegyei gazdasági egyesület útján levelet intéznek a pénzügyi és földművelésügyi miniszter úrhoz és a dohányjövedékhez is, amelyben a rendelkezés visszavonását kérik. A kérvényt Keglevich Gábor gróf egyesületi elnök vezetése alatt a termelők küldöttsége adta át a minisztereknek és a jövedéknek.

1917-ben részt vesz a Gazdák Hadsegélyező Bizottságának megalakításában.

1918-ban díszközgyűlést tartott a Pestvámegyei Gazdasági Egyesület, amelyen már negyed százada elnöklő Keglevich Gábor grófot ünnepelték, mint a pestmegyei gazdák közszeretetben álló vezérét és a magyar gazdatársadalom egyik országos oszlopát.

1919-ben részt vesz a Burgonyatermelők Országos Szövetségének alakuló ülésén. Az ország nagyobb burgonyatermelő gazdái már régóta foglalkoztak azzal a tervvel, hogy valami külön szervezetet létesítsenek, amely az Ő speciális érdekeiket képviseli. Az ülésen Keglevich Gábor grófot a szövetség elnökének választották meg.

Ez idő tájt egyébként egyre több Szövetség vagy egyesület alakult, mert a gazdák szerettek volna egy olyan fórumot, ahol elmondhatják problémáikat, megbeszélhetik a teendőket.

Keglevich annak a gazdatársadalmi csoportnak volt szószólója, amely a vármegyei gazdasági egyesületeket óhajtotta kamarai jelleggel felruházni, rámutatván, hogy sajátos viszonyaink között csak a megyei kerületi beosztás hozhatja meg a kívánt eredményt.

1921-ben mozgalom indult azzal a céllal, hogy egy országos dohánytermelő egyesület alakítsanak a termelők. Az alakuló értekezletet 1921.11.23-ra hívták össze nem túl nagy érdeklődés közepette – jellemzően a dohánytermelőkre - amelyen Fabricius Endre, az OMGE titkára az értekezlet kiindulási alapját elhibázottnak tartotta. A kedvét szegő termelők már-már feladták az eredeti céljukat, amikor Keglevich Gábor gróf érkezett a terembe.

Keglevich Gábor gróf
Tolnai Vilaglapja 1926.01.p551
 

Keglevich rövid tájékozódás után felszólalt és közölte, hogy neki nem volt tudomása erről a rendezvényről, nem is volt meghívva, de csatlakozik azokhoz a termelőkhöz, akik a dohánytermelő egyesület megalakítását akarják. Percek alatt megfordult a rendezvény kimenetele és Keglevich Gábor grófot egyhangúan megválasztották az egyesület elnökének, amelyet aztán haláláig irányított.

Közvetlen halála előtt is behatóan foglalkozott a vármegyei egyesületek megszilárdításának kérdésével és ebben a tárgyban „A vármegyei gazdasági egyesületek kapcsolódása a mezőgazdasági kamarákhoz" címen röpiratot is adott ki.

1925. őszén már nagyon gyengélkedett, szívós szervezete sokáig küzdött a kórral, míg végül 1926. március 4-én 78 éves korában elhunyt.

Budapesten a Kerepesi temetőben ravatalozták fel, ahonnan Nagykátára szállították és helyezték örök nyugalomra az ottani családi sírboltba.

A gyászszertartáson a közéletünk és a gazdatársadalom vezetői nagy számban vettek részt és rótták le a kegyeletüket. Jelen volt többek között nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója, családjával, ott volt továbbá Preszly Elemér, Pest vármegye főispánja, az OMGE képviseletében Székács Elemér.