Magyar Dohányújság

Farkas Géza

Alsóeőri Farkas Géza 1870.01.16-án született katolikusként, Mocsa községben, amely Komárom-Esztergom megyében, a Komáromi járásban található. Szülei Farkas József uradalmi tiszttartó és Vargha Rozina nemesek voltak. Dédapja 1751-ben nyert nemesi bizonyítványt Somogy Vármegyében.
 

Farkas Géza a magyaróvári M. Kir. Gazdasági Akadémia elvégzése után a hercegprímási uradalom szolgálatába lépett, ahol a gyakorlati gazdálkodás terén érvényesítette tehetségét.

1897-ben Drégelypalánkon telepedett le, ahol a gyakorlatban is foglalkozott a dohány termesztésével.

1900. január 10-én feleségül vette Tárczay Erzsébetet Miskolcon.

Kora ifjúságától kezdve állandóan részt vett az agrártársadalmi mozgalmakban, vármegyéje közéletében és az országos gazdaérdekű kezdeményezésekben is mindig komoly értéket képviselt. Csaknem 50 éven át tagja volt az OMGE-nek, amely 1923. évi közgyűlésén az egyesület igazgatóválasztmányi tagjává választotta és ezt a tisztséget haláláig betöltötte.

Számtalan cikket írt az OMGE lapjába a gazdatársadalom szervezkedésének témájától, a földreform kérdésén át a cigánykérdés rendezéséig.

Az első világháború után az Amerikai Egyesült Államokban gazdasági tanulmány úton vett  részt és az ott szerzett tapasztalatairól ugyancsak a lapban számolt be.

Mint bérlő tevékeny szerepet játszott az első világháború idején létesült Földbérlők Országos Egyesületében.

Javaslatára alakult meg a Dohánytermelők Országos Egyesülete miután az Országos Magyar Földbérlő Egyesület szervezésében kezdeményezésére mozgalom indult azzal a céllal, hogy egy országos dohánytermelő egyesületet és ezzel kapcsolatos részvénytársaságot alakítsanak.

Az alakuló értekezletet Farkas Géza 1921. november 23-ára hívta össze a Pest vármegye székháza Nagytermébe. Az értekezleten javarészben az Országos Magyar Földbérlők Egyesülete tagjai sorából mintegy huszonötén jelentek meg. Dohánytermelő alig-alig volt köztük.

Fabricius Endre, az OMGE titkára, napirend előtti felszólalásában sajnálatosan állapította meg, hogy az értekezlet kiindulási alapja mennyire elhibázott, feleslegesés és káros. Hosszasan elemezte álláspontját és már maguk a jelenlévő gazdák sem hittek az elképzelésükben amikor Keglevich Gábor gróf, a Pest-megyei Gazda Egyesület elnöke véletlenül az értekezleten megjelent – mint felszólalásában jelezte – annak összehívásáról nem volt tudomása, nem volt meghívva erre a rendezvényre, de kijelentette, hogy csatlakozik azokhoz, akik egy dohánytermelő egyesület megalakítását kívánják.

Keglevich Gábor gróf, a Pest-megyei Gazda Egyesület elnöke felszólalása nyomán, az értekezleten jelen lévők szótöbbséggel kimondták az Országos Dohánytermelő Egyesület megalakulását, melynek elnökéül Floch-Reichersberg Alfréd javaslatára Keglevich Gábor grófot, alelnökévé pedig Farkas Gézát választották meg, majd 1922 tavaszára alakuló ülést hívtak össze.

A dohánytermelők tömörülésüknek a célja elsősorban nem a termelésfejlesztés, hanem érdekeiknek a dohány monopóliummal szembeni képviselete volt.

Kezdeményezője volt a Daróczi Vilmos által szerkesztett Dohányújság a Szövetséghez történő átvételének, az alapító halálát követően.

1928-ban lemondott, mint alelnök, miután megszűnt, mint bérlő dohánytermelő lenni. Bár a közgyűlés elfogadta a lemondását, de abban reménykedve, hogy Farkas Géza még lesz dohánytermelő, nem töltötték be az alelnöki pozíciót.

1931-ben aztán ismét alelnökké választotta a közgyűlés miután, megint dohánytermesztésbe kezdett.

1936-ban a megromlott egészségi állapotára való hivatkozással végleg lemondott az alelnöki pozíciójáról, bár egészen haláláig foglalkoztatta és figyelemmel kísérte a dohány kérdését.

Örömmel üdvözölte a Bethlen Pál dr. által vezetett Dohánytermelők Országos Szövetségének megalakulását, miután a dohányos gazdák érdekképviseletének megerősödését látta a megalakult illetve egyesült új szervezetben.

Farkas Géza elnöke volt a Hont-Nógrádvár megyei, majd Bars-Hontvár megyei Gazdasági Egyesületnek. Bars-Hont vármegyék törvényhatósága értékes közéleti munkásságának elismeréséül a vármegye képviseletében küldte a magyar országgyűlés felsőházába, a Nógrád megyei Gazdasági Egyesület pedig tiszteletbeli társelnökévé választotta, majd, mint kerületvezető intéző ment nyugállományba.

1944. július 27-én halt meg Drégelypalánkon. A családi sírboltba helyezték örök nyugalomra lakhelyén.

Farkas Gézát a gazdatársadalom általános megbecsülésben, tiszteletben és szeretetben részesítette, különösen értékelve egyenes nyíltságát és őszinteségét, valamint azt a törhetetlen szívósságát, amellyel minden szavával és tettével a magyar gazdatársadalom egységének megteremtésén fáradozott.