Magyar Dohányújság

Grasselli Miklós

Grasselli Miklós 1909. február 27-én születet Kecskeméten. Szülei Grasselli Miklós iskolaigazgató és Rády Margit háztartásbeli voltak.

1928. július 23-tól 1949. augusztus 29-ig megszakítás nélkül teljesített szolgálatot a dohányiparban, közben Magyar Királyi Gazdasági Akadémiát végezte, ahol jeles diplomáját 1936-ban kapta meg.

1944-ben nikotin dús dohányok szállítása és biztosítása érdekében Ukrajnába rendelte a pénzügyminisztérium, ahol feladata volt a helyszínen történő ellenőrzése a németekkel való megállapodás teljesülésének.

1945 évben a legnagyobb nehézséget leküzdve a dohány gépi fermentáló üzem megindításában dolgozott, hogy a dohánygyárakat nyersanyaggal azonnal elláthassák.

Majd 1946-ban tevékenyen vett részt ugyanezen üzem bővítésében, amelynek eredménye képen az évi termelést 3000 tonnáról 7000 tonnára bővítették.
 
Ebben az időben továbbá tevékenyen vett részt a dohány nemesítési és vetőmag termesztési munkákban is.

A magyar pénzügyminisztertől mélynyomású papíron 1946. november 28-án, az egész Magyar Dohányjövedék újjáépítése terén végzett buzgó és fáradhatatlan munkásságáért” elismerésben részesült.

Grasselli Miklós munkáját, megpróbáltatásait méltósággal viselte, és mint ahogyan azt környezete tapasztalta és leírta, mindenkori feladatát a legjobb tudása szerint látta el, függetlenül attól, hogy milyen munkát kellett végeznie.

Megpróbáltatásokból Grasselli Miklósnak bőven kijutott élete során.

1949. július 30-án kelt dohányipari vezérigazgató által jegyzet levél szerint a Dohányipari Igazgatóság 5o32/1949.VII.d.sz.rendelete alapján a 97oo/1945.M.E.sz.rendelet vonatkozó §-a alapján azonnali hatállyal 6 hónapi felmondási idővel, 195o. január hó végére felmondott neki, majd 1949 augusztus 15-én kelt levéllel a Dohánytermelési Ipari Központhoz rendelték.

Néhány nap múlva ismét levelet kapott -1949. augusztus 29-én kelt - melyben értesítették, hogy a Könnyűipari miniszter titkárság vezetője, a minisztérium főfelügyelete alatt álló Tiszántúli Dohánybeváltó Nemzeti Vállalatnál lévő szolgálati jogviszonyát a 666o/1948. Kormány számú rendelet alapján - illetményeinek kifizetésének beszüntetése mellett – megszüntette.

A 6660/1948. Korm. sz. rendelet gyakorlatilag a demokrácia ellen irányuló magatartást tanúsító munkavállalók munkaviszonyának azonnali hatályú felbontásáról szólt. 

Több hónapi fellebbezések után 1950.03.31-től a Betonútépítő Nemzeti Vállalatnál tudott csak elhelyezkedni, mint segédmunkás, majd rövid időn belül – képességeinek felismerése miatt - raktárvezető beosztásba került.

1951.december 20. fordulatot hozott az életében, mert az Élelmezési Minisztérium XIX. Dohányipari Főosztály kérésére a miniszter fenti hatállyal áthelyezte a Nyíregyházi dohányfermentálóba, főmérnöknek. Bár elégtételt kapott a kinevezésével, de ezek az események még nyugdíjba vonulásakor is fájdalmat, keserűséget okozott és küzdelmet követelt meg tőle.

A Dohányipar Műszaki Taná­csának 1957-től volt tagja, tevékeny emberként jelentős részt vállalt a fermentálás korszerűsítésében.

Részt vett az új dohányfajták elterjesztésében Tiszántúlon, s kiváló munkáját számos kitüntetéssel ismerték el.

1974-ben bár nyugdíjba vonult, de mint szaktanácsadó 1980-ig dolgozott vállalatánál. Nyugdíjba vonulásakor ismét meg kellett küzdenie az 1949. évi események következményeivel, hiszen a hivatkozott rendelet szerint az érintett időszakra nyugdíj jogosultságát is elvesztette, amit az 1952. évi rehabilitációja során elfelejtettek korrigálni.

Szakmai tevékenységé­nek társadalmi kihatását 1978-ban a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület emléklappal jutalmazták.

1986-ban aranydiplomát kapott a Debreceni Agrártudományi Egyetemen:

Gyakorlati munkája mellett elméleti ismereteit állandóan gyarapította és közreadta, a Dohányipari szaklapban számos cikke jelent meg. Oktatott a Debreceni Dohányipari Technikumban és társszerzője volt az akkor használatos középiskolai szakkönyveknek is.

1989. november 17-én 81. életévében halt meg.