Magyar Dohányújság

Füleky Kázmér

1891. október 24-én született Füleken, Fellner Kázmér néven. Apja Fellner Árpád római katolikus fűszerkereskedő, anyja pedig Liszka Rozália evangélikus vallású volt. Fülek egy magyar többségű város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Losonci járásában található.
 

Keresztelési bejegyzés
 

1913-ban bevonult /mint egyéves önkéntes / a hadseregbe, majd 1914. szeptember 30-án hadapródjelölt őrmester, néhány hónap múlva december 1-én pedig hadapród lett.  1915. augusztus 1-én hadnagy, 1917. november 1-én pedig főhadnagy rangot kapott. Katonai szolgálatát állandóan a 34. gyalog ezrednél teljesítette, ahol magába szívta az ezredre jellemző ragaszkodást és lelkesedést.
 

Fülek
 

1910. október 18-án került a dohányiparhoz, mint hetibéres irodai alkalmazott, és megszakítás nélkül egyhuzamban a dohányiparnál dolgozott egy életen át. Hosszú és eredményekben gazdag pálya volt az Övé.

1923-ban nősült felesége Benke Lujza volt.

A kassai, majd az erzsébetvárosi és kőbányai úti dohánygyárak e pályafutás határkövei, majd a kiváló munka elismeréseként felettesei Füleky Kázmért 1932-ben az egész ipart irányító központba: az akkori dohányjövedéki központi igazgatósághoz rendelték be.
 

Füleky Kázmér
 

1933-ban vitéz Füleky Kázmért dohánygyári gyártási tisztet dohánygyári gyártási osztályvezetővé nevezték ki, majd 1940-ben a magyar királyi dohánygyár igazgatói címét kapta.

1943-ban a bolgár Polgári Érdemrend tiszti keresztjét adományozták neki.

1947-ben a Dohányjövedéki központi igazgatóság gyártási ügyosztály igazgatójának nevezték ki

Még ugyan ebben az évben Füleky Kázmért dohánygyári igazgatót kiküldetésbe rendelte a pénzügyminiszter Hollandiába, Belgiumba, majd pedig Franciaországba dohány értékesítés tárgyában, dr. Antos István pénzügyi államtitkár javaslatára. A kiküldetés eredményesen zárult, mert 155 vagon magyar dohányt adott el olyan időben és körülmények közölt, amikor a dohány világpiaci ára esett és az amerikai dohányban pedig erős kínálat volt.

A kiküldetése alkalmával sikerült olyan üzleteket is kötnie, amely segítségével devizát takaríthatott meg az ország. Többek között 1 vagon Havanna szivarborító dohányt sikerült szabolcsi magyar dohány ellentételezésért kapnia.

1948-ban az elért eredményei személyes sikerrel párosultak, ugyanis márciusában az egész dohányipar irányításával bízták meg. A legnehezebb időkben kellett átvegye a parancsnoki helyet akkor, amikor romokból, a semmiből kellett újat teremteni. A háború pusztításai ugyanis a dohányipart sem kímélték, és különösen az ipar raktárkapacitásának helyreállításában és gépparkja felújításában állt az új vezető előtt nagy feladat.

Füleky Kázmér sikeresen birkózott meg a rá váró nagy feladatokkal. Tehetsége, hosszú évtizedek alatt szerzett szaktudására volt ahhoz szükség, hogy mindez simán, zökkenő mentesen bekövetkezhessék.
 

Nagygyűlésen
 

1949-es tervévben a dohány mennyiség növelését, új gyártmányfajták bevezetését, a minőség javítását tűzte ki célul. Javaslatára döntött a kormányzat a Dohányjövedék átszervezésében is. A dohánygyárak önálló Nemzeti Vállalatokká alakultak át, a dohány fölvásárlására Dohánybeváltó Nemzeti Vállalatot alapítottak, az értékesítést pedig a Dohányértékesítő Nemzeti Vállalat látta el.

1955-ben Füleky Kázmérnak a Dohányipari Igazgatóság vezetőjének a Munka Érdemrendet adta át, az Elnöki Tanács elnöke.

Bár 1955-ben betöltötte 45. szolgálati évét és 64. életévét dolgozott tovább.

1956-ban Füleky Kázmér, a dohányipari igazgatóság vezetője a tízmázsás mozgalom eredményeiről számolt be egy nagygyűlésen, amit korábban eredménnyel indított a dohánytermelés fellendítése érdekében

Füleky Kázmér nemcsak becsülettel és szorgalommal végezte el a rábízott feladatokat, hanem tehetségével, szervezőképességével, kitűnő memóriájával és éleslátásával is kitűnt pályatársai között. Határtalanul nagy volt benne a hivatása iránti elkötelezettség. A dohányipar szívéhez nőtt, úgy, ahogyan az kevés emberrel szokott megtörténni, neve egybeforrott az iparral.
 

Gyászjelentés
 

1964. december 1-én 74. életévében rövid szenvedés után halt meg. Temetése római katolikus szertartás szerint 1964. december 5-én volt a Kispesti Új Temetőben.