Magyar Dohányújság

Malkin Ferenc Péter

Malkin Ferenc Péter kisebb kalandos kitérővel közel negyven éven keresztül termelésfejlesztőként kiemelkedő gyakorlati szaktudásával szolgálta a magyar dohányipart.

1936. május16.-án született Budapesten. Édesapja péksegéd volt, édesanyja pedig az építőiparban dolgozott. Általános iskolai tanulmányait Budapesten végezte. A középiskola első és második évében élelmiszeripari technikumba járt, majd szakosítás után a harmadik és a negyedik évet a Dohányipari Technikumban végezte, ahol 1954-ben dohányipari technikusi oklevelet szerzett.

Ezt követően a kötelező üzemi gyakorlatból három hónapot a nyíregyházi dohányfermentálónál töltött, majd egy áthelyezés következtében a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárba került. A gyárban az előkészítő vonalon segéd művezetőként dolgozott, majd 1956. decemberében elhagyta az országot, korabeli szóhasználat szerint disszidált.

Az akkori zűrzavaros körülmények között a katonakorú fiatalokkal kapcsolatban rémhírek terjedtek el, ezen kívül egyeseket a külföldre távozáshoz a szabadabb és jobb élet reménye, míg másokat egyszerűen a kalandvágy vonzott.

Sem Malkin Ferencnek, sem családtagjainak nem volt szerepe az 1956-os eseményekben, ezért nem is volt különös oka a félelemre, egyszerűen kalandvágyból távozott külföldre, és saját szóhasználatával élve a Dél-Afrikai Unióba sodródott, ahova a kb.197 000 külföldre távozott magyarból mindössze 1325 érkezett.

Dél-Afrikai Unióban Johannesburg Hillbrow nevű városnegyedében élt. Sikerült a dohányiparban elhelyezkednie, és több mint két évig a The United Tobacco Co.-nál dolgozott. Kezdetben a kocsányozó vonalon karbantartóként, később a gyártósoron gépmesterként tevékenykedett. Időközben átképezték a füstszűrős szivarkákat gyártó gépek kezelésére is.
 

  Saját motorkerékpárján Dél-Afrikában 1957-ben.

Dél-Afrikai Unió köszönhetően természeti adottságainak, a búr telepeseknek és az angol gyarmatosítóknak, a bennszülött lakosság elnyomásával járó terjeszkedésének, az arany- és gyémántbányáknak, az afrikai kontinens leggazdagabb országa lett. Az ország lakosságának mintegy 20%-a volt fehér, akik kiváltságaiknak köszönhetően jómódú, gondtalan életet élhettek, míg a bennszülött fekete népesség faji megkülönböztetésben, alapvető jogaitól megfosztva nyomorban élt.

Malkin Ferenc ebben az időszakban nyelvet tanult, művelődött, bejárta a Krüger Nemzeti Parkot és több szafarin is rész vett.

Az ötvenes évek végén az országban gazdasági pangás alakult. Emiatt a dohányiparban is rövidítették a munkaidőt. Malkin Ferenc keresete annyira lecsökkent, hogy kilépett a dohánygyárból és más munka után nézett. Szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért a legkülönbözőbb területeken próbált saját megélhetéséért dolgozni. Többek között volt köszörűs, szegecselő, kovács, kőfaragó, időnként munkanélküli is. 1960 januárjában egy liftszerelő cégnél kapott munkát, ahol anyagbeszerző, raktáros, adminisztrátor volt egy személyben.

1960.március 21-én Sharpeville-ben (Johannesburg térségében) a bennszülött lakosság az őket hátrányosan megkülönböztető övezetátlépési engedély ellen tüntetett. A rendőrség a tiltakozók közül 69 személyt megölt. A válság fokozódása miatt rendkívüli állapotot hirdettek ki, mintegy 20000 embert- köztük a későbbi Nobel-békedíjas Nelson Mandela apartheidellenes aktivistát- letartóztattak. 1961.január 31.-én a Dél-Afrikai Unió kilépett a Nemzetközösségből és felvette a Dél-Afrikai Köztársaság nevet, de az apartheid rendszer kiépítése tovább fokozódott, melyet sok ország és ENSZ határozat is elítélt. Ezzel az ország egyre inkább elszigetelődött, gazdasági helyzete, romlott.

Malkin Ferencet ezek a politikai és társadalmi változások úgy érintették, hogy megélhetése nehezebbé vált, jövőjét illetően elbizonytalanodott. Visszaemlékezésében említette, hogy megrémítette a hatalom brutalitása, a közbiztonság rohamos romlása, miközben honvágya egyre jobban nőtt, így 1961.szeptember hónapban visszatért Magyarországra.

1961-ben egy hónapig a Lágymányosi Dohánygyárban kőműves segédmunkás volt, egy hónapig pedig a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban vágógép kezelő, majd bálabontási csoportvezető.

Személyi igazolvány és erkölcsi bizonyítvány hiányában saját szakmájában nem tudott elhelyezkedni, ezért 1962.február 8.-1963.május 15. között a NEON Ktsz-nél segédmunkás, ahol lakatos szakmunkás képzésben való részvételét tervezte.

A magyar kormány vonzó ígéretekkel próbálta ugyan hazacsábítani az 1956 után külföldre távozottakat, de csupán kevesebb, mint 1,7%-uk döntött a hazatérés mellett. Az 1963.március 21.-én bejelentett amnesztia után enyhültek az 1956-os eseményekben érintetteket sújtó megkülönböztetések, így Malkin Ferenc ismét jelentkezett a Lágymányosi Dohánygyárnál, hogy iskolai végzettségének megfelelő munkát végezhessen. 1963.május 20.-án felvették és újítási előadóként alkalmazták, majd 1963.augusztus 31.-én megkapta munkavégzésekhez szükséges erkölcsi bizonyítványát. Munkaköréhez szükséges, Kormányrendeletben előírt újítási előadói szakvizsgáját 1964.április 15.-én eredményesen letette.
 

                                                                         Képesítési elismerés átvétele
 

A Lágymányosi Dohánygyár működtetését a Magyar Dohányipar 1965.december 31.-vel megszüntette, ezért Malkin Ferencet 1966.január 1.-vel a Magyar Dohányipari Központ Műszaki Osztályára helyezték át technikusi munkakörbe, ahol a korábbiakhoz hasonlóan újítási ügyekkel kellett foglalkoznia. Az újítások nyilvántartásba vétele, adminisztrációja, statisztikai feldolgozása helyett igényelte, hogy képzettségének jobban megfelelő munkakörbe kerülhessen, ezért kérte áthelyezését az iparág Duna-Tiszaközi Dohánybeváltó és Dohányfermentáló Gyárába (DDT). Kérését elfogadták és 1968.március 15.-től a Gyár termelői szakelőadója lett, ahol előírták, hogy 1974.június 30.-ig szakmai felsőfokú végzettséget kell szereznie.

Munkája során nem csak mások újítási javaslatainak ügyeivel foglalkozott, hanem a nemzetközi szakirodalom rendszeres tanulmányozásával, személyes kapcsolatai alapján szerzett információival maga is számtalan javaslatot tett újszerű termesztéstechnikai megoldásokra. Ezekről a dohányipari szaklapokban több cikket is írt.

A 60-as évek második felében készült minősítési iratokban olyan megállapítások vannak, melyek alapján Malkin Ferencet - függetlenül kalandos kitérőjétől- minden szempontból teljes értékű munkavállalónak lehetett tekinteni, ez is hozzájárulhatott képzettségének jobban megfelelő foglalkoztatásához.

1972.szeptember 1.-től a Dohányipari Vállalatok Trösztjéhez (DOVÁT) került szakelőadónak, ahonnan 1977 augusztus 1.-i hatályú áthelyezéssel a Dunántúli-és Duna-Tiszaközi Dohányfermentáló Vállalthoz került változatlanul szakelőadói munkakörbe. Ebben az időszakban jelentette meg a Dohányipar 1973/3 számában az „Új lehetőségek a Burley dohány betakarításának és szárításának korszerűsítésében.” című írását a Burley típusú dohányok töves szárításáról, a tőkivágási műveletekről, a szárítás folyamatáról. A töves szárítás üzemszerű kipróbálására és szűkebb körű alkalmazására Magyarországon több, mint 25 évvel később került sor, ez is igazolja, hogy korát megelőző ismeretekkel rendelkezett. Szakelőadói munkakörében rálátása volt termelési és felhasználási adatokra, erre alapozva írta meg a Dohányipar 1975.nov.-dec.-i számában „A nemzetközi dohányipar fő problémája a dohányhiány” című cikkét. Ebben a terméshozamok növelésére, a veszteségek csökkentésére, valamint a dohányfólia gyártására és felhasználására irányítja a figyelmet.

1978.május 31.-én munkaköréhez tartozó képesítési előírás teljesítésének felülvizsgálatával kapcsolatban készült írásbeli igazgatói értesítés így fogalmaz: „.. a tapasztalt szakmai hozzáértés és az elért munkaeredmények alapján szakmai gyakorlati idejét elfogadom úgy, hogy meglévő végzettségét magasabb szintnek tekintem. Ezért csak a munkakörre előírt politikai végzettség megszerzésére kötelezem.”. Utóbbi teljesítése határidőre megtörtént.

1980.november 25.-én munkáját, nyelvtudását, a nemzetközi szakirodalom tanulmányozásával továbbfejlesztett szakmai ismereteit, kutató munkákban gyűjtött tapasztalatait, a Tiszafüredi dohánytermesztési társulás megalakításában szerzett érdemeit, emberi magatartását elismerve a Termelésfejlesztési Osztály vezetőjének javasolják, és a javaslatot el is fogadják. Ebben a munkakörben nyugdíjazásáig tartó éveit lehet szakmai munkássága legprogresszívabb időszakának tekinteni.

1982-ben tanulmányutat tett az USA-ban és Kanadában. Az ott látottakról 12 oldalas úti jelentést készített „Beszámoló az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában tett tanulmányútról” címmel.  (Dohányipar 1982/2). A beszámoló a sok értékes adatot, és a szakemberek számára fontos új ismeretet tartalmazott.
 

Tanulmányút USA, Kanada 1982

Kiemelkedő fontosságúnak tartotta a Virgínia típusú dohányok betakarításának és mesterséges szárításának korszerűsítésére vonatkozó ismeretek bővítését, a meglévő eszközök hatékonyabb kihasználását. Ehhez maga is tevékenyen hozzájárult. 1983-ban az Állami Fejlesztési Bank által meghirdetett „Abszolút (közvetlen) energia megtakarítást eredményező eljárások, vállalkozások, ötletek „című pályázatra beküldött dolgozata 153 pályázat közül harmadik díjat nyert.

Power szárító előtt

1981-ben az ULT-vel kötött együttműködési szerződés keretében, váltakozó intenzitással számos szakmai témában került sor kapcsolatfelvételre, melynek Malkin Ferenc fontos résztvevője volt.
 

Ültetvényszemle szakemberekkel 1980- s évek

Ezek közül kiemelést érdemel az 1988.-ban Szolnokon külföldi szakemberek részvételével megtartott országos dohánytermesztési konferencia, a fermentáló üzemi rekonstrukció első ütemének előkészítése.1988.szeptember hónapban a szolnoki Gépi fermentáló üzemvezetőivel Jugoszláviában, Podravka Slatinán megtekintette az ott kifejlesztett kisüzemi dohányszárítókat. Javaslata alapján ezek thermogenerátoraiból a vállalat néhány tucatot vásárolt melyek az itthoni gyártású KF-48-as típusú szárítókamrák fő szerkezeti elemét képezték.
 

Eszmecsere kiskunfélegyházi kollégával fehér asztal mellett

Malkin Ferenc nemzetközi ismertségére jellemző, hogy az akkor Viroviticán, az ottani fermentálóban tartózkodó Cardwell dohányipari gépeket gyártó cég képviselői tudomást szereztek közeli tartózkodásáról, azonnal egyeztetést kezdeményeztek, hogy felajánlják kapacitásukat a szolnoki üzem rekonstrukciós fejlesztéséhez. A szolnoki gépsor rekonstrukcióját végül is az olasz Godioli&Bellanti cég végezte, az átépítési munkálatok és a beüzemelés során számos alkalommal segítette a helyiek munkáját.

Vezérlőpanel a szolnoki üzemben a megvalósult rekonstrukció után.1990.

1989-ben vállalti szakemberek és dohánytermelők csoportos utaztatásának szervezésében és lebonyolításában fontos szerepet töltött be. A résztvevők Verona környékén dohánytermő területeket, a gépi betakarítást, szárítást, központi átvételt és a Bovolone-i fermentálót tekinthették meg.

Csoportos szakmai úton, Verona környékén

Dohánybeváltó csarnokban a veronai dohánytermelő szövetkezetben.

199o.-ben az előző év súlyos víruskártétele aktualizálta a Víruskonferencia megrendezését Szolnokon, nemzetközi részvétellel. Ebben az időszakban került sor az amerikai Bulk-Tabac típusú, korszerű mesterséges szárító licencszerződésének megkötésére és honosítására is, melyekben aktívan közreműködött.

Víruskonferencián, Szolnokon 1990-ben

A külföldi szakemberek rendszeresen részt vettek a területi dohányszemléken, és Malkin Ferenc közvetítésével véleményt mondtak és javaslatokat tettek a termelőknek.

1991-ben Kiskunfélegyházán Hungarotab Dohánytermesztési Napok címmel tartott bemutatót sok meghívott számára a vállalat. A felsoroltak megszervezésében, lebonyolításában – nyelv tudásának, személyes kapcsolatainak köszönhetően Malin Ferenc elévülhetetlen érdemeket szerzett.

Az 1990-es évek elején még sor került néhány kisebb volumenű termelésfejlesztésre. Ezek közül említést érdemel a Bulk-Tabac típusú thermogenerátor régebbi, eltérő kapacitású szárítókamrákba történő beépítési terveinek elkészítése, mely kipróbálás szintjéig eljutott, de a további átalakítási elképzelések nem valósulhattak meg, ugyanis a licenc lejárt. Kifejlesztésre kerültek Botond elnevezésű hidas traktorok, de elterjedésüket gátolta bonyolult hidraulika rendszerük és magas áruk. Koncepciók készültek részbeni közreműködésével termelői szárítópajta építésére az áramszolgáltatóktól kedvező feltételekkel beszerzett villanyoszlopok hasznosításával, de az iparágban zajló változások miatt már ez sem hozott érdemi áttörést.

                                            Bp. Vajdahunyad-vára, Mezőgazdasági kiállítás 1991.                                            

A rendszerváltás után a dohányipar feldolgozó vállalatainak többségét rövid időn belül privatizálták. A Budapesti Dohányfermentáló Vállalat (1993-tól Rt.) ebből a folyamatból kimaradt. Az ágazati struktúraváltás, a gazdasági és személyi változások a Vállalatot felkészületlenül és hátrányosan érintették. Piaci lehetőségei a fokozódó minőségi követelmények miatt szűkültek, jövője elbizonytalanodott, megalapozott termelési, termelésfejlesztési tervei nem voltak.

Malkin Ferenc - akinek lételeme volt a szakmai aktivitás, az ismeretek állandó bővítése és gyakorlati alkalmazása- számára ilyen méltatlan körülmények közötti időszakban, 1994-ben vonult nyugdíjba.

Malkin Ferenc 1965.március 6.-án kötött házasságot, felesége: Magyar Erzsébet. Két gyermekük született, Krisztina (1966) és Ferenc (1983.)

Felesége megható és bensőséges szavakkal így emlékezett meg férjéről, Malkin Ferencről:”.. Életében a munka és a hobbi összefonódott, nem volt szétválasztható. Minden érdekelte, ami a dohány termeltetésével, feldolgozásával, gépesítésével volt kapcsolatos. Szeretetre méltó ember volt, jószívű, segítőkész, kitűnő humorérzékkel megáldva. Az ártó szándékot, rosszindulatot egyszerűen figyelmen kívül hagyta. Az emberekkel könnyedén tudott kapcsolatba lépni, odafigyelt arra, amit mondtak, ez volt a titka.”

Dohánytövek az otthoni kertben is

Életének viszontagságos időszakai nem kímélték egészségét. Sokat dohányzott, a fárasztó szellemi terhelések, tárgyalások, tolmácsolások közben az ajánlottnál nagyobb mennyiségű kávéval frissítette magát.

Malkin Ferenc Péter 1999.december 28.-án otthonukban hunyt el Budapesten.

Egyszerű, önzetlen, szerény, de mégis színes egyéniségű, kitűnő munkatárs volt. Változatos és gazdag munkásságának emlékét az iparágnak feltétlenül meg kell őriznie.