Magyar Dohányújság

Szabó Lajos

Szabó Lajos 1935 augusztus 18-án született Nyírbátorban. Édesapja Szabó Lajos könyvelő, édesanyja Papp Julianna segédmunkás volt. A három fiútestvér közül Szabó Lajos volt a legidősebb.

Iskoláit Nyírbátorban kezdte, majd 1947 és 1955. között a Debreceni Református Gimnáziumot végezte el. 1956-tól katonai szolgálatát töltötte.

1958-ban a Dohányipari Technikum levelező tagozatára iratkozott be, ahol 1962-ben végzett dohányipari technikusként.

Közben 1959.07.18-án megnősült, felesége Keresztes Mária Magdolna, akit egy edző tábor alkalmával ismert meg Balaton déli partján. Szabó Lajos fiatalon elkezdett futballozni és egészen 25 éves koráig folytatta is azt. Mérkőzések, edzőtáborok tarkították életét és egy ilyen edzőtáborozás alkalmával ismerte meg feleségét. Egy sérülés aztán 1960-ban ketté törte a középpályás karrierjét, maradt viszont a futball szeretete és az a rengeteg ismerős, barát, akiket a futballnak köszönhetett. Ezek az ismeretségek, barátságok aztán végig elkísérték az életében.
 

            Szabó Lajos és felesége Keresztes Mária Magdolna       Szabó Lajos és felesége 25 évvel később
                                                             

Házasságukban két gyermek született 1960-ban Lajos és 1964-ben Zoltán.

1960-ban, mint a dohányipari iskola másodéves levelező hallgatója a Debreceni Dohánygyár anyag osztályára került. Itt kezdett el dolgozni először az iparban és itt ismerte meg a termelés kiszolgálás fontosságát. Később a termelési osztályra került, ahol rövid időn belül osztályvezető, majd főosztályvezető lett.

1968-ban kollegáival együtt kiemelt fontosságú feladatot kaptak, mégpedig a folyamatos üzemelés zavartalanságának a biztosítását kellett kidolgozzák és a kidolgozott elméletet gyakorlatba kellett átültetni.

A meleg technológiai eljárás bevezetése a gyártó ágazatban, majd ezen belül a pácolás alkalmazása teremtette meg a folytonos gyártás megvalósításá­nak alapvető előfeltételeit. A gyártástechnológia fokozatos korszerűsítése szükségessé tette a szét­tagolt üzemrészek szervezetének célszerű megvál­toztatását is, új ellenőrző pontok kialakításával együtt.

A keverékpácolás alkalmazása pedig lehetővé tette a folytonos cigarettagyártás bevezetését. A pácolt keverékből készült vágat leszárítása 15,5%-os nedvességtartalomra lehetőséget adott a le­gyártott cigaretták azonnali csomagolására is.
A kor­szerű gyártástechnológia alkalmazásával együtt járt a gyártó- és a csomagológépek közötti anyag­ mozgatás gépesítésének megoldása is, amelyre egy szállítópálya megvalósítása látszott a legalkalmasabbnak, ami mechanikus kapcsolatot teremtett a gyártási és a csomagolási üzemrészek között.

Az átalakítás sikerrel járt, de a költséghatékonyabb megoldások, kapacitások összehangolása és jobb kihasználása folyamatos munkát adott számára és munkatársai számára is ezen a területen.
 

1970. NDK, Szabó Lajos, Huszti Ferenc és Majoros Tibor
 

Agilis személyisége tovább növelte a barátok ismerősök számát, állandó tenni akarását, szervezkedését pedig igényelte a környezete. A foci is megmaradt számára, de már, mint sportvezető, esetleg baráti mérkőzések sportolás formájában.

Először a Dohánygyár által fenntartott Kinizsi futball csapatánál vállalt vezetői feladatot, majd 1970-ben a frissen alakult DMVSC városi csapatnál egészen elnökségig jutatta a lelkesedése. A cél nem lehetett más számára, mint az NB1-be juttatni a városi csapatot.

Szakmai feladatait, munkáját sem hanyagolta el. 1976-ban a kocsányozott dohányok gyártásban történő felhasználásával kapcsolatban kellett vizsgálatokat végezniük és a tapasztalatokról Szabó Lajos a Dohányipar lapjában számolt be.

 

1976.03.13. Dohánygyári ünnepségen
 

A termelékenység javulását a kocsányozott do­hányok felhasználásával elsősorban az élő munkaerő ráfordítás csökkentésében a bálabontás technológiai fázisában látták. Véleménye szerint a kocsányozottan fermentált dohányok felhasználási tapasztalatai döntő vonatkozásokban kedvezőeknek mutatkoztak.
Megfogalmazta viszont azon véleményünket is írásában, mely szerint a szükséges technológiai és műszaki fejlesztés csak akkor éreztetheti hatékonyságát, ha teljes egészében megvalósul.

• a termelő gazdaságok és felhasználó dohány­ipar alapanyag miatti konfliktusának az eddi­ginél egészségesebb kompromisszum, amely kedvezőbb melléktermék és hulladék képző­dési arányt viseltet el a dohányiparral.
• továbbiakban megtörténik a gyártási ágazat előkészítési üzem részeinek rekonstrukciója az új alapanyaghoz igazodva.
• a gyártás ágazatba alkalmazott magas szintű technikát teljes egészében ilyen alapanyagból készült vágattal látják el.

1977-ben a Debreceni Dohánygyárban főosztályvezetői beosztásban dolgozott, amikor úgy gondolta váltania kell és hozott egy döntést, amely meghozatalakor az érzelmi kötödések el lettek fojtva.
 

Márkus Béla, Héjas Ferenc, Szabó Lajos vendéggel
 

Felkérésre elvállalta a Debreceni Ruhagyár Igazgatói feladatát. Nem a feladat volt megoldhatatlan számára, nem a felső vezetői képességeivel volt a probléma, hanem Ő egyszerűen dohányosnak született. Szerette a szakmáját, szerette a kollegáit és határtalan vágyat, alázatot érzett az iparága iránt.

Nem véletlen tehát, hogy egy év elteltével 1978-tól ismét a dohányipar következett számára, amikor a Dohányipari Tröszt Debrecenbe költözött főosztályvezetői beosztásba került vissza az iparba. 1982-ben, amikor a Dohányipari Tröszt megszűnt, Budapestre került a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalthoz, ahol osztályvezetői feladatokat látott el.

 

Dr. Borsos János és Szabó Lajos német vendéglátójuknál
 

1995-ben nyugállományba vonult.

A dohányipar iránti szeretetét kötődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1998-ban Schrer Ádám kollegájával összeállították a Hová tűnt a magyar nép kincse a magyar dohány című könyvüket.

Az összeállításban sze­mélyes megemlékezésekben gazdag tiszta szándékú, e korszaknak méltó és emberi emléket állítani akaró alkotással lepték meg, az iparban dolgozó, vagy dolgozott kollegákat.

Az iparon kívül lévő kortársaknak pedig próbálták bizonyítani és a figyelmét felhívni a Magyar Dohányipar akkori meglévő, de a változások során kihasználatlan potenciális erejére, amely mind gazdasági, mind innovatív értelem­ben megmutatkozott, és egyben az értetlenségnek hangot adni, a gyárbezárások és a szélnek eresztett innovatív képességekkel felruházott szakember gárda iránt.

Összeállításukban a magyar dohány gyökereitől indulva az ipar 100 évét átölelve, a lebontás és a kiárusítás bírálatán túl, a szakoktatás tündöklésének és bukásának bemutatásán keresztül, az emlékezésre összpontosítottak elsősorban.

Bár egyértelműen sok energiát áldozott Szabó Lajos a dohányipar fejlesztésének, az új technológiák adaptálásának, a meggyőzésnek, az oktatásnak, a szakembergárda tudásának fejlesztésében, lehet, ha megkérdezhetnénk legfőbb munkájának mégis a Hová tűnt a magyar nép kincse a magyar dohány című összeállítást emelné ki.

Szabó Lajos, Dr. Borsos János és Dr. Kövári Viktor szakmai úton az USA-ban
 

Szabó Lajos legfőbb erényei feltétlen tisztelet, a segíteni szándék, és a minden áron való tenni akarás voltak. E három tulajdonsága szeretetet, barátságot, tiszteletet eredményezet. számára. Kiváló kapcsolatteremtő képessége folytán rendkívül jó viszonyt tudott kialakítani a munkásemberekkel épp úgy, mint a feletteseivel, vagy a főhatóságok vezetőivel.

A 70-es években kezdett el vadászni. az egyik helyi vadásztársaságnál volt tag, de rengeteget eljárt Magyarország legkülönbözőbb helyeire is.

A 80-as években vadásztársulati elnökévé választották a Nimród vadásztársaságban, amelynek területe a Hortobágy szélére esett. Itt is lelkes volt, aktívan szervezte a felelős vadgazdálkodást (fácán nevelés, vadetetés), a jobb gazdálkodás érdekében külföldi vadászokat hívott. Sokáig sikeresen is üzemeltek, a rendszerváltást követő időszak azonban kedvezőtlenül hatott akkoriban a társaságok életére, ezért a 90-es évek közepére kivonult ebből a közegből.

Családja 1980 tájékán egy tanyát vásárolt  Létavértes határában. Itt 1-2 évig pulykatenyésztést majd dohánytermesztést vállaltak. A 90-es években kárpótlási jegyekkel a földterületet szerzett (majd cserélt, összevont), végül 4,5 hektárban összeállt egy egységes terület, amelynek nagy részét erdősítette.

Imádott ide járni, a jó levegőt, a természetet magába szívni.  Legtöbbször 4 kislány unokájával tartózkodott kint, de imádott vendégeket is fogadni. Rengeteg barátja, jó ismerőse megfordult itt, jókat beszélgettek, néha vigadtak. A nyugdíjba vonulása után a tanyája lett a legfőbb szenvedélye.

2010. augusztus 11-én érte a halál Debrecenben. A folytonos küzdelem kikezdte egészségét és több súlyos betegséget cipelt magával, már évek óta, amelyek végül győzedelmeskedtek a hatalmas erőt sugárzó Szabó Lajoson.

Temetése Budapest XXI kerület Csepeli temetőben volt, miután feleségével úgy döntöttek, hogy felesége szülei sírjába fognak temetkezni. A földi maradványait a 22 /0/0/10 sírhelybe nyugszanak.