Magyar Dohányújság

MAGYAR DOHÁNYTERMELŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE

HUNGARIAN TOBACCO GROWERS ASSOCIATION

Mikita István

1913.10.23. - 2000.07.30.




Születési hely: Gáva
Születés ideje: 1913.10.23.
Halál ideje : 2000.07.30.

 

Gáva, 1913. november 23. – Berettyóújfalu, 2000. július 30.

Apja Mikita Mihály volt, aki 20 kat. holdon gazdálkodott az I. világháború kezdetéig, ekkor ugyanis bevonult katonának. Nem sokkal később tisztázatlan körülmények között a Kárpátokban meghalt. Édesanyja Bacskai Erzsébet, aki férje katonai szolgálata alatt, és halála után a gazdaságot vezette. A görög katolikus családnak hat gyermeke volt, István volt a legfiatalabb.

Szülőfalujában jár elemi iskolába, majd a két ismétlő osztályt is elvégezte, ami alatt megkedvelte a kerti munkát.

Ahogy nőtt, egyre nagyobb mértékben kivette a részét - az apjuk halála után – a családi birtok megműveléséből. Szívesen látogatta a földműves- és gazdakört, megszervezte az ifjúsági tagozatot. Gyakran megfordult a református dalárdában, és a katolikus körben is az összes fellelhető könyvet elolvasta a könyvtáraikból.

1931-től érdeklődése a népi irodalom felé fordult, rendszeresen olvasta a mozgalom folyóiratait, a Magyar Élet Könyvkiadó Baráti Köre könyvterjesztője lett. Kétszáz kötetes magánkönyvtárat gyűjtött össze.

1937-ben behívták a nyírbátori laktanyába. Három hónapos tisztesiskolára Nyíregyházára vezényelték, majd másfél éven keresztül a Ludovika tiszti étkezdéjében szolgált, előbb beszerző, majd raktáros, végül irányító beosztásban dolgozott. 1938 és 1940 között mindhárom területi visszacsatolás alkalmával a bevonuló csapatok tagja, később a szovjet frontot is megjárta. A Don-kanyarból szakaszparancsnok-helyettesként, sebesülten tért haza. 1941-ben találkozott Veres Péterrel, levelezni kezdtek, attól fogva a népiek táborához tartozónak tekintették.

 

Tizenhárman az NPP. Nemzetgyűlési Képviselői Közül. ülnek Bal szélen Jócsik Lajos, az asztalfőnél Gém Ferenc, Erdei Ferenc, Veres Péter és Buzás Márton, Jobb szélen Nánási László, Czéh József és Papp János.  állnak balról Hegyesi János és Mikita István

 

1941-ben belépett a Magyar Parasztszövetségbe. Meghívták az 1943. évi szárszói találkozóra, de nem volt pénze az útiköltségre. 1943 szeptemberében újra kivitték a frontra, ezúttal Lengyelországba vezényelték. 1944 decemberében visszavonuló alakulatával Zólyom környékén csatlakozott a szlovák partizánokhoz. Szovjet előőrsök segítségével Miskolcig vonultak előre, de bevetésükre már nem került sor. 1945 tavaszán ért haza a falujába.

A Nemzeti Parasztpárt képviseletében bekapcsolódott a földosztásba.
1945. november 4-én a párt Szabolcs és Szatmár–Bereg vármegyei listájáról beválasztották a Nemzetgyűlésbe; 1947. augusztus 31-én ugyanott megőrizte mandátumát. A törvényhozásban a parasztképviselőket pártállás nélkül összefogó csoport titkára. Az 1946. március 13-án tartott parasztpárti nagyválasztmányon a politikai bizottság, 1947-ben az országos vezetőség tagjává választották. Egy ideig ő irányította az NPP hadifogolyosztályát.

A Dohánytermelők Országos Szövetsége elnöke, bekerült a szövetkezeti tanácsba, és a Parasztújság szerkesztőbizottságában is helyet kapott. 1947. júliustól a Magyar Országos Szövetkezeti Központ igazgatósági tagja.

1947. augusztus 31-én a nyíregyházi pártközpontból jelentést küldött a kékcédulás választási visszaélésekről, de jelzésével Budapesten nem foglalkoztak. 1947-1948 fordulóján alaptalanul megvádolták azzal, hogy köze volt egy Darvas- és Erdei-ellenes körlevél megfogalmazásához és terjesztéséhez, ezért 1948. február 28-án pártszerűtlen magatartás címén kizárták az NPP-ből.

A pártelnökség határozatára lemondott a parlamenti mandátumáról.

Tudomására jutott, hogy az Államvédelmi Osztály hamis vádakon alapuló tanúvallomást csikart ki ellene a titkárnőjétől, ezért külföldre menekült. 1948. március 3-án érkezett Bécsbe. Idehaza 5 kat. hold örökölt földjét államosították, és megfosztották az állampolgárságától.

 

Mikita István 1948 március Zell am See

 

Az amerikai menekülttáborból Zell am See-be került, egy építkezésen dolgozott, majd szeptember 16-án továbbment Svájcba. Előbb egy csokoládégyárban talált munkát, majd egy kertészetben helyezkedett el.

Bekapcsolódott a magyar emigráció munkájába, bekerült a Magyar Nemzeti Bizottmányba. 1949-ben felkérték, hogy legyen a tervezett Magyar Parasztpárt elnöke, de elutasította a tisztséget, mert egységes paraszti összefogásban gondolkodott.

1950 decemberében áttelepült Kanadába, mezőgazdasági munkát végzett egy farmon, majd vagonrakodásból élt. 1953-ban részt vett a Nemzetközi Parasztunió tanácskozásán. 1956 novemberében segédkezett a forradalom leverése után Kanadába érkezett magyar menekültek segélyezésében.

1961-ben hazatért az emigrációból. Szigorú kihallgatások után Erdei Ferenc segítségével a nyíregyházi dohánybeváltó körzeti megbízottja lett, majd 1962-ben Budapestre költözött, a Rozmaring Termelőszövetkezetben kapott munkát.

Még ebben az évben feleségül vette Szabó Pál népi író-politikus lányát Szabó Erzsébetet. 1973-ban nyugdíjba ment és a feleségével együtt létrehozták a Szabó Pál Irodalmi Emlékházat.

 

Mikita István

 

1990-ben indult az országgyűlési választásokon, de a párt – Magyar Néppárt – nem jutott be a parlamentbe.

Életének 86. évében 2000. augusztusában halt meg Berettyóújfaluban. Földi maradványait Biharugrán helyezték el 2000. augusztus 5-én.


Forrás: Mikita család, Országgyülési jelentések





Időjárás




Máshol vagyok:



Kövessen minket