Magyar Dohányújság

Riskó Péter

Riskó Péter 1923. szeptember 27-én született Debrecenben 3 gyermekes iparos családban, szülei első gyermekeként. Öccse 1927-ben, húga 1929-ben született. Apja Riskó György szabómester, édesanyja Gáti Margit háztartásbeli volt. Tanulmányait Debrecenben végezte. Itt tett gimnáziumi érettségit, de nem tudott tovább tanulni szülei nehéz anyagi helyzete miatt.

1941 telén Debrecenben a dohánybeváltóhoz került egyszerű munkásnak. 1943-ban gyakornok lett, majd a II. Világháború után Pécsre helyezték az ottani Dohánybeváltóba, ahol üzemvezető helyettes beosztásban dolgozott. Pécs környékén, többek között Kozármisleny határában akkor még sok dohányt termeltek.
 

Dohánybeváltás Pécsen 1948 napfényes decemberében
 

1947-ben házasságot kötött, felesége Gubacsi Eszter volt  Két gyermekük született, Péter (1959) és Eszter (1960).
 

1949-ben a pécsi beváltói kollektíva körében
 

1950-ben  művezetői tanfolyamra küldték, melynek eredményes elvégzése után 1950. szeptember 1.- én a Kápolnai dohánybeváltó üzem vezetőjének nevezték ki. Itt munkájának elismeréseként előbb Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója(1954), majd a Munka Érdemérem(1956) kitüntetést kapott.
 

Kitüntetés átvétele 1954-ben

Mivel 1956-ban vélhetően hírbe hozták a rövid  időre újjáalakult Szociáldemokrata Párt tagságával,    munkaviszonyát – feltételezések szerint koncepciós eljárás keretében - néhány hónapra felfüggesztették.
 

A Kápolnai Üzem dolgozói között 1956.szeptemberében
 

1957. október 1. én  áthelyezték a Kiskunfélegyházi dohánybeváltó üzembe belső termelési irányítónak, ami üzemvezető helyettesi munkakörnek felelt meg.

Nagy Imre üzemvezető és irodai dolgozók társaságában, a Kiskunfélegyházi Üzemben
 

1961- ben beiratkozott a Kiskunfélegyházi Mezőgazdasági Technikumba. 1962-ben a Kiskunhalasi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumba vették fel, melyet 1965-ben sikeresen elvégzett. Szerette munkáját, gyakorlottan  felügyelte és kezelte  mindkét üzemben a termelők által leadott zöld dohányok   szárítását végző tízes kamrasorokat

Huszonkét évet töltött a dohányiparban, ezért váratlanul érte, hogy még felsőfokú tanulmányainak végzése közben a helyi hatóságok kirendelték elnöknek a Kiskunfélegyházi Zöld Mező Termelőszövetkezetbe. A szövetkezet termőhelyi adottságai nem tették lehetővé a dohány nagyüzemi termesztését, így szeretett munkáját nem tudta a korábbi módon folytatni.  A mezőgazdasági nagyüzemek összevonása keretében a Zöld Mező Termelőszövetkezettel további négy szövetkezet egyesült, és vezetésével Lenin Mg.Tsz néven működtek tovább. Riskó Péter  tagja volt a városi tanácsnak, társadalmi tevékenységét és elnöki munkáját is több kitüntetéssel ismerték el. 1966-ban Kiváló Termelőszövetkezeti tag, 1972-ben Tűzrendészeti Érem ezüst fokozata, 1978-ban TOT Kiváló Munkahelyért, 1981-ben Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést kapott.

1984-ben Tsz elnökként ment nyugdíjba. Ezt követően kapta még meg a Szocialista Kultúráért elismerést. A dohányipart folyamatosan figyelemmel kísérte, mert fiú testvére György szintén a Debreceni Dohánybeváltóban kezdett dolgozni, és nyugdíjba vonulásáig a dohányipar területén dolgozott. A Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó szolgálati lakásában lakott, ahol rendszeresen találkozott régi kollégáival és mindig szeretettel tárgyalt velük a dohányról.

1958-ban a Kiskunfélegyházi irodaépület előtt
 

Örömmel segítette és támogatta  fia kibontakozó érdeklődését a dohány szakma iránt, aki megszakítás nélkül 1977-től szintén a dohányiparban dolgozik,  közben 1988-ban lehetőséget kapott öt hónapig egy amerikai farmon  dohányipari elméleti és szakmai ismereteinek bővítésére.

A családnak 1989-ben ki kellett költöznie a szolgálati lakásból. Kaptak ugyan cserelakást, de  családja és ismerősei szerint Riskó Pétert a költözés testileg-lelkileg igen megviselte.

1991. április12-én hunyt el Kiskunfélegyházán.