Magyar Dohányújság

Bányász László

1876. december 23-án született az Eperjes kerületben lévő Szinyeújfalúban, amely Sáros vármegyében található. Szülei Bányász János és Vargha Josefa. Édesanyja néptanító volt.

Bányász László, bár katolikus vallású volt a tanulmányait Eperjesen végezte az Evangélikus kollégiumban.

Egyetemi tanulmányainak elvégzése - amely jog- és államtudományok voltak – és a külföldi tanulmányútja után 1900-ben az állam szolgálatba lépett, mint pénzügyi fogalmazó gyakornok.

1901-ben Budapest vidéki pénzügyigazgatósághoz került át Bányász László dr. mint pénzügyi fogalmazó gyakornok, majd 1902-ben véglegesítették.

1904-ben fogalmazó beosztást kapott a dohányjövedéki központi igazgatóságon, majd 1909-ben a dohányjövedéki központ igazgatója segéd titkárrá nevezték ki.

Közben 1906-ban a Közgazdasági szemle című kiadványban terjedelmes tanulmányt jelentet meg „Munkásviszonyok és munkásjóléti intézmények a magyar királyi dohánygyárakban” címmel, amely több olyan dologra világított rá, amelyek változást igényeltek.

Mindezek mellett volt képzőművészeti kritikus és újságíró 1905-1913 között, női kereskedelmi tanár 1905-1915 között, majd 1909-1917 között kereskedelmi akadémiai tanár.

1913-ban vette át a Magyar Dohányújságot és 10 éven keresztül, mint felelős szerkesztő és laptulajdonos volt jelen a dohányipar életében, amellett, hogy pénzügyi tanácsos és termelési osztályvezető helyettes is volt, a dohányjövedéki igazgatóságon.

Az Ország - Világ című szépirodalmi és művészeti képeslap műkritikusából és rovatvezetőjéből, regényíróból lett felelős szerkesztő és laptulajdonos, aki igen nagy stábot szervezett maga mellé, hogy minden olyan elképzelését megtudja valósítani, amellyel a dohánytermesztés felemelkedését segítheti.

1914. november 17-én Vecsésen 38 éves korában feleségül vette a tőle 18 évvel fiatalabb Szlovicsák Margitot. A házassági anyakönyv szerint 1924. szeptember 15-én a házasság felbontatott.

Házasságukban 1915. szeptember 1-én Ildikó nevű lányuk született.

1918-ban a magyar pénzügyminiszter a magyar dohányjövedéki központi igazgatóság létszámában való meghagyása mellett dr. Bányász Lászlót pénzügyi tanácsossá nevezte ki.

1921-ben a kormányzó Bányász Lászlót a pénzügyminisztérium dohány főosztályának pénzügyi tanácsosát, a Magyar Dohányújság szerkesztőjét pénzügyi főtanácsossá nevezte ki.

Bányász László a dohány szakirodalom terén széles körben elismert nevet szerzett magának mind a lapszerkesztői, mind a gazdasági szakírói munkásságával.

1923-ban a kormányzó, a földművelésügyi miniszter előterjesztésére az Országos Földbirtokrendező Bíróság póttagjává nevezte ki.

1931-ben Bányász László dr. pénzügyi főtanácsost, a székesfővárosi l/a. kerületi magyar királyi adófelügyelőség ideiglenes vezetőjének nevezték ki.

Pénzintézeti Tisztviselők Országos Egyesületének titkára is volt, majd 1937 és 1944 között az egyesület igazgatója lett, mint nyugalmazott pénzügyminisztériumi tanácsos.

Bányász László mindezek mellett írt könnyebb olvasmányokat, elbeszéléseket, képzőművészeti kritikákat, közgazdasági cikkeket, egy egykötetes regényt „Pálma Panna” címen, mint társszerző egy vaskos művészeti kötetet a „Nemzeti Szalon Almanach Lexikon” címen, egy gazdasági szociálpolitikai könyvet „A dohánygyári munkásviszonyok Magyarországon” címen.

Bányász László jól ismerte azokat az ellentéteket, amelyek a dohánytermelők és a jövedék között fennálltak, de azt is nagyon jól tudta, meddig lehet elmenni és hol kell meghúzni a határt, a vitában annak érdekében, hogy eredményt lehessen elérni. A dohányújság szerkesztésében is ezt a szerepet tűzte maga elé, amit sikerült is megvalósítania.

Ennek a jegyében nagyszabású propagandát indított a termesztés területén, műtrágyázási kísérleteket szervezett, termelői rovatot indított, ahol ingyen lehetett anyagokat, palántákat stb. felkínálni más termelőknek. Tevékenységével igyekezett a dohánytermelést felkarolni, ébren tartania a termelési kedvet. A háború kitörésével a körülményekhez igazodó termelési tanácsokkal látta el a termelőket. Segített a jövedéken keresztül a petróleum, a zsineg beszerzésében, a katonai mentesség bevezetése érdekében, stb.

Meglehetősen sokszor nehezményezték a termelők, hogy miért nem áll fenntartás nélkül a Magyar Dohányújság és annak a szerkesztője a termelők mellé. A konfliktusok elültével aztán, teljes elismerésben részesült az újság és annak szerkesztője Bányász László is, szinte minden alkalommal.

Bányász László 1956. szeptember 11-én Budapest II. kerület Török utca 6 szám alatti lakásában érte a halál 80 éves korában.