Magyar Dohányújság

Fattinger Sándor

Fattinger Sándor 1886. november 2-án született Pozsonyban, egy ötgyermekes család első szülött gyermekeként. Apja Fattinger Sándor édesanyja pedig Ilona Brunnhuber volt.

A középiskolai tanulmányok után a pozsonyi Jogakadémián és a budapesti Tudomány Egyetemen jog- és államtudományi tanulmányokat folytatott, majd doktori oklevelet szerzett. Állami szolgálatát Fattinger Sándor 1910. szeptember 10-én kezdte, amikor is a pénzügyminiszter a székesfővárosi m. kir. Pénzügy igazgatósághoz pénzügyi fogalmazó-gyakornokká, majd négy évvel később 1914-ben ugyancsak a Pénzügy igazgatóságnál fogalmazóvá nevezték ki.

Nyolc évi szolgálat után 1918-ban már a Pénzügyminisztérium valutaosztályán dolgozott, onnan 1922-ben az áru külforgalommal kapcsolatos összes valutaügyek előadójává nevezték ki a pénzügyminisztérium III/b. ügyosztályán, ezt követően a vámosztályra került és fokozatos előléptetés után, miniszteri osztályfőnöki rangot kapott 1931-ben.

Közben nemzetközileg elismert vámszakemberé vált ugyanis 1932-ben, mint a Nemzetek Szövetségének szakértője közreműködött a Lengyelország és Gdansk szabad város között felmerült vámkonfliktus elrendezésében.

Az 1932-ben Benkó Ferenc helyettes államtitkár megvált a jövedék vezetésétől és helyét Fattinger Sándor miniszteri tanácsos foglalta el 1933-ban, miután a m. kir dohányjövedéki központ igazgatójának nevezték ki. Nevéhez fűződik a dohányjövedék gyártmányainak jelentős feljavítása és külföldi exportjának hatalmas fellendülése.

Rendkívüli érzékkel intézte a dohányjövedelem propagandáját, amit részben a bp.-i és külföldi nemzetközi vásárokon külön dohányos pavilonok felállításával, részben pedig a propaganda modern írásos módszerének igénybevételével és a dohánytermékek ízléses csomagolásával ért el.

Az új igazgató őszintén feltárta a termesztés problémáit is és előre bocsájtotta, hogy további terület csökkenésre fog sor kerülni.

1937-ben, mint a magyar királyi dohányjövedéki központi igazgatója a görög  Phönix Rend nagytiszti keresztjét, 1938-ban az osztrák Érdemrend középkeresztjét csillaggal, majd 1939-ben az olasz Korona-rend nagytiszti keresztjét kapta. 1939-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét adományozták számára kiváló szolgálata elismeréséül.

1941 július 18-án a magyar királyi pénzügyminiszter előterjesztésére a miniszterelnök, dr. Fattinger Sándor miniszteri osztályfőnököt, magyar királyi dohányjövedéki központi igazgatóját, az állami szolgálat alól saját kérésére történt felmentése alkalmából, több mint három évtizeden át kifejtett igen értékes és eredményes működése elismeréséül az államtitkári címet adományozta. Dr. Fattinger Sándort a magyar királyi dohányjövedéki központi igazgatójaként dr. Denk Arnold követte.

1941. szeptember 13-án Dr. Fattinger Sándor államtitkárt, a Futura Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. kormánybiztosává nevezték ki.

A dohányos társadalomi meghökkenve értesült - és bármily furcsa - egyáltalán nem örült a dohányjövedék vezérigazgatója, dr. Fattinger Sándor miniszteri osztályfőnök államtitkári kinevezésének s ezzel kapcsolatos Futura-kormánybiztosi megbízatásának.

A dohányosok és a dohánytermelők társadalma kedvelte személyét és megelégedéssel töltötte el, hogy ezekben az esztendőkben olyan ember állt a „Dohány birodalmának” élén, aki a dohányosok mindennapi füstölnivalójáról, annak belbecséről és külcsínéről egyaránt, szeretetével és buzgalmával gondoskodott.

Két évvel később dr. Fattinger Sándor 1943. június 6-án lemondott pozíciójáról. Majd 1943 júliusában ellentmondásos információk, újságcikkek szerint több igazgatósági tagot függesztettek fel Futura Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt.-nél.

A magyar királyi miniszterelnök előterjesztésére dr. Fattinger Sándornak az államtitkári címmel felruházott nyugalmazott miniszteri osztályfőnöknek, aki a Futura Magyar Szövetkezeti Áruforgalmi Részvénytársaság alelnöke és kormánybiztosa is volt egyben, a kormánybiztosi megbízatásától saját kérelmére történt felmentése alkalmából az e minőségében kifejtett kiválóan értékes és eredményes munkássága elismerésére a Magyar Érdemrend középkeresztjét csillagot adományozta Horthy Miklós.

1943. decemberében a nyugalmazott Dr. Fattinger Sándor a bolgár Szent Sándor-rend Nagy tiszti keresztjének viselésére kapott engedélyt.

1947-ben az Egyesült Magyar Malomipari Részvénytársaság Budapest cégnél betöltött igazgatósági tagságának illetve a cégjegyzés megszűnésének tényét, tették közre a Cégközlöny 1946/8 számában.  

1948. augusztus 31-én a Margithíd budai hídfőjénél egy motorkerékpár elgázolta Fattinger Sándort és súlyos sérüléseket szenvedett. A mentők Fattinger Sándort a Szent János Korházba szállították be, a Hírlap 1948. szeptember 1-i száma szerint. Az újsághír beszámolt arról is, hogy a motorkerékpáros a gázolás után továbbrobogott, azonban egy rendőr az éppen ott elhaladó taxiba ugrott és izgalmas üldözés után a Széli Kálmán tér közelében utolérte a cserbenhagyót. A volt dohányjövedéki központ igazgató felépült a balesetből.

Hét évvel később 1955. március 28-án Dr. Fattinger Sándor agyvérzés következtében halt meg. A temetése 1955. április 6-án a Farkasréti temetőben volt.