Magyar Dohányújság

Gábor Józsefné

Dr. Gábor Józsefné lánykori nevén Tóth Teréz (munkatársainak, rokonainak, ismerőseinek Terike) 32 éven keresztül dolgozott a dohányiparban. Törékeny nőként számtalan elismerést és komoly szakmai sikert ért el a hagyományosan férfiak által uralt vezetői munkakörökben.

A Tolnai-Hegyháton található honfoglalás-kori településen Diósberényben született. A helyiség történelmének legfontosabb eseménye az volt, hogy Koppány vezér a falú határában egyesítette seregét 998-ban István elleni támadáshoz.Ősei ottlétének – mivel már akkor adót fizettek – 1728-tól írásos nyoma van. Felmenői közül minden nemzedék- így szülei is - gazdálkodást folytatott. Két bátyja közül az egyik építész, a másik kereskedelemmel foglalkozik.

Általános iskolai tanulmányait helyben végezte, azt követően Gyönkön az ottani gimnázium reál tagozatának tanulójaként érettségizett. 1969-ben a Budapesti Élelmiszeripari felsőfokú technikumban szerzett Élelmiszeripai szaktechnikusi oklevelet.

Szaktechnikusi képesítésének megszerzése után a Pécsi Dohánygyárban helyezkedett el, mint Termeléselemző. Az évek során eredményesen végezte el az egyre összetettebb feladatokat, ennek elismeréseként fokozatosan emelkedett a vezetői rangsorban. Időközben megszerezte az Élelmiszeripari mérnöki diplomát, így alkalma nyílt gyártmány- és gyártásfejlesztéssel is foglalkoznia. Termelési osztályvezető-helyettesként a cigaretta termelés szervezése és programozása volt elsődleges feladata. 1992-től termelési főosztály-vezetőként öt üzem (Előkészítés, Gyártás-csomagolás, Filtergyártás, Szerviz, Gyártás- és gyártmányfejlesztés) irányításáért, összehangolásáért felelt.

Nőként felelősségteljes, széleskörű szakmai ismereteket igénylő, magas vezetői beosztást betölteni egy tradicionálisan férficentrikus közegben általában nem egyszerű feladat. Számára azonban ez az állapot nem jelentett hátrányt sem az előmenetel, sem az anyagi-erkölcsi elismerés terén, néhány alkalommal azonban érdekes helyzetet teremtett. A rendszerváltás előtt -még termelési osztályvezető korában- a Párt KB osztályvezetője tett látogatást a Dohánygyárban. Tekintettel arra, hogy soha nem volt sem párt, sem egyéb mozgalom tagja, főnöke azt kérte, hogy a hivatalos üzemlátogatás során maradjon háttérben, tartózkodjon az irodájában. A látogatás közben derült ki, hogy a politikai munkatárs a Nőpolitikai Határozat végrehajtásának ellenőrzése céljából érkezett a gyárba, így pontosan rá, mint női vezetőre volt szükség annak igazolásához, hogy a Gyárban a párthatározatokat teljesítik.

1992-március 6.-án került sor a Pécsi Dohánygyár privatizációjának bejegyzésére BAT Pécsi Dohánygyár Kft néven, mivel a kiírt pályázat győztese British American Tobacco lett. Dr. Gábor Józsefné, Terike ekkor közös megegyezéssel távozott a cégtől, ugyanis a BAT vezérigazgatója azzal indokolta felmentésének kezdeményezését, hogy a multinacionális cég „vaskalapos angol” vezetőinek nem tudja megmagyarázni miért nő irányítja a termelést Magyarország-i gyáregységükben. Ez egy olyan eset volt, amikor a férfiakkal szemben mégis hátrányba került.

A dohányipari pálya elhagyása után 1993-ban egy Pécs közeli településen családi vállalkozásba kezdtek, „Pompos Pékség” néven egy sütőipari kisüzemet hoztak létre, és azt működtették.

Dohányszakmai tapasztalatainak hasznosítása céljából 1995-ben néhány befektető kereste meg. Volt, aki Ukrajnába tervezett dohánygyártás beindításához kérte közreműködését, ezt azonban a kiszámíthatatlan politikai viszonyok miatt nem vállalta, utólag kiderült, hogy ezt helyesen tette. Ebben az időszakban ismerkedett meg Veszelovszky László hódmezővásárhelyi üzletemberrel, akiben egy szerény, de alkotásvágytól fűtött, előrelátó, erős akaratú és szorgalmas vállalkozót ismert meg. A tettre kész üzletember vendéglátóipari tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy kedvező áron értékesíthető, versenyképes minőségű cigaretta gyártása jó üzlet lehet. Olyan szakembert keresett ezért, aki segít neki felépíteni egy dohánygyárat. Dr. Gábor Józsefnének korábbi munkahelyén az 1912 óta működő és jól bejáratott Dohánygyárban is naponta kellett megbirkóznia embert próbáló feladatokkal, ezt a "barnamezős" beruházást viszont akkor egy olyan komoly szakmai kihívásnak tekintette, amit vétek lett volna kihagynia. Döntésében férje támogatta, a munkálatokhoz szükséges hazai és külföldi anyagok gyártóival történő kapcsolatfelvételt is magára vállalta.

A privatizáció előtt a dohányipar cégek között kifejezetten jó szakmai kapcsolat volt. A vezetők rendszeresen megvitatták az iparágat érintő kérdéseket, együttműködtek alap-és segédanyagok, alkatrészek beszerzésében, a piaci viszonyok, kooperációs kapcsolatok kiértékelésében.

Ez a bensőségesnek is nevezhető kapcsolat a cégek privatizációját követően alapvetően megváltozott. A gyárak lezárták kapuikat, megszűntek a szakmai találkozók, tilos volt a cégen kívüli kapcsolattartás.   Mind a négy nagy dohánygyár célul tűzte ki ugyanis hazai piaci részesdésének növelését, ezért számukra semmiképpen sem volt kívánatos egy új piaci szereplő belépése. Az új gyár létesítéséről szóló híreket először kétkedve fogadták, sőt megmosolyogták, később azonban már a várható beindítást igyekeztek megnehezíteni. Ez érezhető volt az alap-. és segédanyagok beszerzésében, mert az iparág zárt világában a nagy gyárak régi beszállítói féltek korábbi vevőik esetleges retorzióitól.

A V.Tabac Kft néven induló új vállalkozás indítása elé gördülő akadályok azonban nem tántorították vissza Veszelovszky Lászlót eredeti szándékának megvalósításától. Használt dohányipari gépeket vásárolt, amiket Pécsen és Hódmezővásárhelyen bérelt üzemcsarnokokban újítottak fel a Dohánygyárból korkedvezménnyel nyugdíjba vonult, vagy a létszámleépítés által érintett gépmesterek, kiegészülve helyi szakemberekkel.

A gépek működtetését betanító középvezetők is zömmel a privatizáció során kikerült szakemberek voltak, akiket Dr. Gábor Józsefné termelési főosztályvezetői munkaköréből eredően ismert és ajánlott. A gyártmányokhoz szükséges hazai dohányanyagokat a Budapesti Dohányfermentáló Rt (későbbi rövid nevén Dofer) biztosította Molnár Jenő kereskedelmi osztályvezető segítő közreműködésével. Ugyanő bérmunkában egyik gyárral kocsány expandálást is végeztetett a V.Tabac Kft részére, mert az új gyártól közvetlen megbízást még nem fogadtak volna be. A keleti dohányok beszerzésében Szabó Lajos, a DOHÉSZK osztályvezetője nyújtott segítséget. A hely- és energiaigényes vágatkészítést az akkor válságos helyzetbe került Dofer Szolnoki Üzeme vállalta, mert gépsora kihasználatlanul állt, ugyanis díjfizetés elmaradása miatt a gázszolgáltató szüneteltette az ellátást. A nagyobb léptékű feladatra készített szolnoki kocsányozó és fermentáló gépsort finomabb műveletre, vágatkészítésre kellett átalakítani olyan formában, hogy minél kevesebb beavatkozást igénylő művelettel az átalakítás visszafordítható legyen, és szükség esetén ismét eredeti céljára lehessen használni. Az átalakítást a szolnoki üzem karbantartói végezték.. A minőség-ellenőrzési ismereteket a Debreceni Dohánykutató Intézet munkatársai adták át, akik számos fontos laborvizsgálatot is elvégeztek. Hódmezővásárhelyen a Szolnokról érkező vágatból készülő cigaretta termelésének szervezését és a helyi dolgozók kiképzését is a volt debreceni és pécsi középvezetők végezték. Dr. Gábor Józsefné   - aki a tevékenységeket gondosan összehangolta -sok év után is jó szívvel emlékezik vissza annak a sokoldalú együttműködésnek a résztvevőire, akiknek önzetlen és odaadó munkája eredményeként 1996.április 30.-án kereskedelmi forgalomba került az új magyar tulajdonú dohánygyár - akkor már V.Tabac Rt - főként hazai anyagokból, hazai hozzáadott értékkel előállított első versenyképes terméke. Az új cigaretta nagyon hamar népszerű lett a fogyasztók körében, köszönhetően a Társaság érdekkörébe tartozó és a forgalmazást végző Tabán Trafik Kft lelkes fiatal terítő munkatársainak, akik rövid idő alatt az egész országot lefedő értékesítési hálózatot alakítottak ki. Az értékesítés megindulását követő néhány hónapon belül már mérhető, 5% körüli piaci részesedést sikerült elérni.

A Dofer Rt a V.Tabac Kft-vel történt kapcsolatfelvétel időszakában már túl volt két sikertelen privatizációs pályázaton és egy kedvezőtlen végkifejlet felé sodródott. Ekkor helyeztek oda egy új vezérigazgatót, akinek dohányos múltja nem volt. Korábban két válságba került tejipari cégnél volt vezető, de nem sok sikerrel, mert az egyik átalakulással, a másik jogutód nélküli végelszámolással megszűnt. Dofer Rt-nél először a létszám leépítésével és a kiterjedt dohánybeváltó hálózat telephelyei értékes ingatlanjainak eladásaival volt elfoglalva, és intézkedései alapján arra lehetett következtetni, hogy itt is végelszámolásban gondolkodik. Akkor figyelt fel jobban az üzemben folyó dohányfeldolgozási tevékenységre, amikor tudomására jutottak annak sikerei. Az új információk birtokában megváltoztatta korábbi szándékát, és lépéseket tett a dohány termeltetésének újra indítása érdekében. Úgy tűnt személyesen is szeretett volna haszonélvezője lenni a dohánygyártmány termelés biztató eredményeinek, ezért elkezdte szigorítani, és általa ellenőrzött korlátok közé szorítani az együttműködés feltételeit, próbálta feljebb srófolni az alapanyag árakat, bérleti díjakat. Ez nehezítette a termelési folyamatok (anyagok ki- be tárolása, raktározása, műszakok beosztása) tervszerű végzését, ezért a függőségi viszony megszüntetése érdekében a V.Tabac Rt vezetése a Dofer Rt ismételten, de módosított formában kiírt privatizációs pályázatának megismerését követően vételi ajánlatot tett az elsődleges feldolgozó megvásárlására.

A pályázat elbírálásának idején Dr. Gábor Józsefné egy szomorú eseménynek is érintettje volt. A V.Tabac RT-nek ugyanis az értékesítés „berobbanása” miatt hitelre volt szüksége. Az induló vállalkozással szemben a bankok többsége bizalmatlan volt, csupán egy mutatott hajlandóságot hitelnyújtásra. A szerződés aláírására március 13.-án pénteken került sor, ahol az érintettek kedélyes hangulatban azt javasolták, hogy az ügyintéző dátumozza 14.-re, mert ez egy szerencsétlen nap. És valóban az is lett, mert az aláírást követően Veszelovszky László Szegedről Hódmezővásárhelyre tartva közlekedési balesetben meghalt. Dr. Gábor Józsefné őszinte és tiszteletteljes meghatottsággal emlékezik ma is arra a rendkívüli kreatív emberre, aki megálmodott, és létrehozott egy új hazai dohánygyárat. Sajnos már nem tudhatta meg azt sem, hogy megnyerték a Dofer Rt privatizációjára kiírt pályázatot, amivel teljessé vált ez az új dohányvertikum. Rövidre szabott élete során a jelenleg is működő cégcsoport alapjait rakta le, amit tulajdonos társa és családjaik fejlesztenek tovább.

A piaci igények növekedése miatt a termelés bővítése kapacitáshiányba ütközött, ezért több fejlesztési elképzelés mellett a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárral bérmunka végzésére vonatkozó megállapodást kezdeményeztek. A tárgyalás során a gyár vezérigazgatója vételi ajánlatot tett a V.Tabac Rt-re. A tulajdonosok (Veszelovszky Lászlóné, Sánta János) azonban ragaszkodtak cégükhöz és ellenjavaslatot tettek, amiben viszont sikerült egyezségre jutni, így a Sátoraljaújhelyi gyár 1998.január 1.-vel a V.Tabac csoport tagja lett.

Dr. Gábor Józsefné termelési igazgatóként kezdetektől aktív résztvevője volt a fogyasztási igényekhez jobban igazodó termékskála bővítéséhez szükséges újabb cigarettamárkák kifejlesztésének. Az ehhez szükséges anyagok beszerzéséhez sokat utazott belföldön és külföldön, főként Görögországba. Időnként ugyan meglepődtek, amikor egy nő érkezett dohányt vásárolni, de mindig kitüntették kedvességükkel elismerésükkel, sőt volt amikor még szakértőnek is felkérték. Ezzel ellentétes tapasztalatai Indiában voltak. Ottani szokás szerint a vendégek nyakába köszöntésül virágfüzért akasztanak. Egy idő után feltűnt, hogy azt az indiai férfit, aki az Ö nyakába akasztaná a  virágfüzért, társai úgy lökdösték elé, mert nem akarta azt megtenni. Kiderült, hogy a helyiek hite szerint az a férfi, aki idegen nőt érint, elkárhozik, így a szokatlan és kivételes megkülönböztetés érthetővé vált.

Az 1990-es évek végén az értékesítés és a termelés bővítése külföldre is irányult, ezzel is adódtak számára további szakmai feladatok. A Társaság Aradon egy új építésű üzemcsarnokba telepített cigaretta töltő- és csomagoló gépsort. Ott a cél az erdélyi magyar nemzetiségű lakosok hazai ízekkel való ellátása volt, azonban a szabályozók és adók gyakori változása miatt ennek az üzemnek a gazdaságos működtetése indulásától kezdve nehézségekkel járt.

A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár teljes vertikuma (Hódmezővásárhelyen nem volt dohány-előkészítés), kapacitása, korszerűbb gépsora, képzett szakember állománya kérdésessé tette a hódmezővásárhelyi üzem fenntartását. A termelés, a gyártmány- és gyártásfejlesztés súlypontja fokozatosan Sátoraljaújhelyre helyeződött át. Dr. Gábor Józsefné úgy érezte, hogy küldetése befejeződött. A szervezeti egységek öntevékenyen, de csoport szinten egyre jobban összehangolt módon kezdetek dolgozni. Ebben az időszakban már nem számíthatott a Társaságnál a kezdetekhez hasonló tudást és szakmai tapasztalatot igénylő nagy-formátumú feladatra, így 2004-ben nyugdíjba vonult. Nyugdíjas éveiben jogosan emlékezhet büszkén arra, hogy egy olyan csapat vezéregyénisége volt, ami a dohányiparban példa nélkül álló művet alkotott. Nem túl barátságos szakmai közegben szinte a semmiből hoztak létre egy új hazai dohánygyárat, ami a ma is sikeresen működő és a dohány termeltetésétől az elsődleges feldolgozáson, dohánygyártmányok előállításán át az értékesítésig a teljes vertikumot magába foglaló magyar tulajdonban lévő Continental Dohányipari Cégcsoport alapját képezhette.

1969-ben munkahelyén ismerkedett meg a szintén ott dolgozó Dr. Gábor Józseffel, és 1970-ben kötöttek házasságot.  Két lányuk született, egyik fogorvos, a másik (pedagógus diplomával is rendelkező) külkereskedő. Két nagykorú fiú unokájuk van. Megérdemelt pihenését kertészkedéssel, természetjárással (nordic walking), olvasással teszi teljessé.