Magyar Dohányújság

Denk Arnold

Dr. Denk Arnold a II. világháború éveiben, nehéz körülmények közepette, 1941. augusztus 1. és 1944 vége között volt a Magyar Királyi Dohányjövedéki Központi Igazgatóság vezetője, utolsó igazgatója.

 1889. július 8-án született Nagyszeben (Hermannstadt) városában, római katolikus vallású polgári családban. Édesapja Dr. Denk Oswald Karl (szül. 1839. aug. 17.-én Hermannstadtban) pénzügyi igazgató, édesanyja Hirling Ludvina Josefina (szül. 1855. nov. 17.-én Hermannstadtban), testvére Denk Gusztáv hivatásos katona, lovassági tábornok.

  Nagyszebent 1150 körül II. Géza magyar király alapította és szászokat telepített oda. A város (neve németül Hermannstadt, latinul Cibinium, románul Sibiu) évszázadokon keresztül az erdélyi szászok kulturális, vallási és kereskedelmi központja volt. A településen a német nemzetiségű lakosok aránya Dr. Denk Arnold születésekor még meghaladta a 60%-ot. Azóta ezek az arányok lényegesen megváltoztak, jelenleg a 150 ezer főre növekedett lakosság kevesebb mint 2–2%-a vallja magát német, illetve magyar nemzetiségűnek.

  Denk Arnold az elemi iskola elvégzése után a Nagyszebeni Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban (később Gheorghe Lazar Kollégium) szerzett érettségi bizonyítványt 1907-ben.

A Nagyszebeni Magyar Királyi főgimnázium 1907-ben végzett tanulóinak tablója. 

Denk Arnold tablóképe.

További tanulmányait Kolozsváron, az 1872-ben alapított, 1881-től a Magyar Királyi Ferenc József  Tudományegyetem nevet viselő intézmény Jog- és Államtudományi Karán folytatta, amit akkor az ország legjobb vidéki felsőfokú intézményének tartottak. Az I. világháború után Szeged város fogadta be az egyetem magyar oktatóit és hallgatóit. Az intézmény napjainkban Babes-Bolyai Egyetem néven működik.

 Denk Arnold a diploma megszerzése után folyamatosan egyre feljebb haladt a pénzügyi-jogi pályán. Először – 1912-ben – az ökörmezői adóhivatalhoz rendelték ki gyakornoknak. 1914-ben Kolozsváron a M. Kir. Pénzügyi Igazgatóságnál fogalmazó.

Az I. világháborúban, mint önkéntes teljesített katonai szolgálatot az olasz fronton (Piave, Isonzó térségében). A Budapest Közlöny 1916. január 8-i száma az ellenséggel szembeni vitézi és eredményes magatartásért a király által kitüntetettek között (főhadnagyként) említi.

Munkaköre 1918-ban Beszterce-Naszód vármegye területére terjed ki, ahol pénzügyi segédtitkárként dolgozott.

Dr. Denk Arnold katonaként szolgált az I. világháborúban.

   A trianoni békeszerződés után a család Miskolcra költözött, Dr. Denk Arnold a helyi pénzügyi igazgatóságánál kezdett dolgozni. 1920 december 22-én Miskolcon Tiszti Igazoló Bizottság előtt kellett megjelennie. 1921. június 1-én a miskolci pénzügyigazgatóságtól szolgálattételre a Pénzügyminisztériumba helyezték át.  1925. június 4-én miniszteri titkári címet adományoztak részére. A M. Kir. Pénzügyminisztérium megbízásából több jelentős hatósági ügyben képviselte az állami érdekeket. 1933-tól miniszteri osztálytanácsos. 1937-től az OTBA (Országos Tisztviselői és Betegbiztosítási Alap) és Nyugdíjjárulék Alap ügyei (Pénzügyminisztérium III/b ügyosztály) osztályvezetője lett. 1938-tól tagja volt a RICO Kötszerművek igazgatótanácsának.

  1941 augusztus 1-jén bízták meg a Magyar Királyi Dohányjövedék Központi Igazgatóság igazgatói teendőinek ideiglenes ellátásával, mint miniszteri tanácsost. Elődjét, Dr. Fattinger Sándort a Futura Rt kormánybiztosává nevezték ki. A dohánytermesztő gazdatársadalom bizakodással tekintett az új igazgató működésére. Kiemelt elvárásként fogalmazódott meg, hogy a Dohányjövedék és a dohánytermesztői érdekeltség között a kívánatos együttműködés minél jobban elmélyüljön.

  A Dohányjövedéki Központ ekkor Budapesten, II. ker. Iskola u. 13. alatt működött. Ez az épület az 1700-as években Császári és Királyi Harmincadhivatal részére készült, 1894-ben nyerte el jelenlegi formáját. Itt kapott helyet a Pénzügyminisztérium több hivatala, felügyelősége és igazgatósága. 1948 és 1954 között a Dohányértékesítő Nemzeti Vállalat is az épület üzemeltetői közé tartozott, jelenleg is állami tulajdonban van.  A Miskolci Magyar Élet című lap  1941. augusztus 17-i számában tájékoztatta olvasóit a korábban ott élt és ismert köztisztviselőnek az előléptetéséről. Azt írták, hogy a kitűnő organizációs szakember bizonyára szép eredményeket ér majd el új állásában, az egyik legfontosabb állami intézmény élén.

  Dr. Denk Arnoldnak nagy szüksége volt a korábban megszerzett tudásra, szervezőkészségre és a megelőlegezett bizalomra, ugyanis hivatalba lépése előtt és közben is hatalmas változások történtek az ország életében, gazdasági helyzetében, így a dohányágazatban is. A bécsi döntések következményeként 1938. november 2. és 1941. április 11. között az ország területe 79 065 km²-el gyarapodott. A dohánytermesztés viszont nem növekedett ugyanilyen arányban, a területek egy része alkalmatlan volt erre a célra, vagy a dohánytermesztés hagyományai hiányoztak. Az ún. trianoni határokon belül az 1930-as években hozzávetőleg 500 településen mintegy 3100 termelő foglalkozott dohánytermesztéssel. A ’30-as évek végén még túltermelés is mutatkozott, emiatt átmeneti korlátozásokat kellet alkalmazni. Az úgynevezett zsidótörvények bevezetése, illetve ezzel összefüggésben a dohánytermeléssel foglalkozó zsidó származású személyek ellehetetlenítése azonban átmeneti termeléscsökkenéshez vezetett. Az ország területi gyarapodásával nőtt a fogyasztás, az államnak pedig szüksége volt a növekvő jövedéki bevételekre, ezért a kincstárnak érdeke volt, hogy minél több dohányt termesszenek.

Ekkor a termelésirányítás közvetlen feladatait 24 helyett már 36 dohánybeváltó hivatal látta el, és 10 helyett 12 dohánygyár termelt dohányárut. Az északi és a keleti területek visszacsatolásának nemzetközi elfogadtatása érdekében a politika lépéseket tett háborús felkészülésre, ami jelentős mértékű gazdaságfejlesztéssel járt, de lényeges változásokat követelt a közteherviselésben is. Ekkorra beállt a hadiállapot Magyarország és a Szovjetunió között. A hadi szükségletek kielégítése előnyt élvezett. A mezőgazdasági termények zárolásáról és forgalmazásáról szóló 1940. évi jogszabályt 1941-ben kiterjesztették a dohányra is.

  1941. október 26.-án a Dohánytermelők Országos Nagygyűlésén a termelők a felvásárlási ár emelését sürgették a növekvő költségek (fuvardíjak, munkabérek, a Virginia dohány termesztésével járó többletmunkák) ellensúlyozására, mivel szerintük a felvásárlási árak színvonala 14, az előállítás munkaköltsége pedig 34%-l nőtt.

 

  A dohánytermelők nagygyűlésének elnöksége Debrecenben, 1941.október 26.-án.
 

Szóvá tették, hogy a visszacsatolt területeken az árakat és a minősítési feltételeket összhangba kell hozni az anyaországiakkal. A Jövedék részéről részletes, egyértelmű üzleti elszámolást vártak. Dr. Denk Arnold biztosította a nagygyűlés résztvevőit, hogy a felmerült panaszokat és kívánságokat a legnagyobb tárgyilagossággal és jóakarattal fogja az illetékes döntéshozók elé terjeszteni.

  1942 január 1-jével Dr. Denk Arnold megbízatását véglegesítették, és miniszteri osztályfőnökként a Dohányjövedéki Központi Igazgatóság igazgatójává nevezték ki.  Munkaköre később sójövedéki ügyekkel is bővült.

  1942-ben a szántóterületre vetített tiszta jövedelem alapján beszolgáltatási kötelezettséget vezettek be, majd termelési kötelezettséget írtak elő meghatározott arányban való vetésre az alapvető mezőgazdasági termények esetében (cukorrépa, kukorica, napraforgó, len, kender stb.), így a dohányra is. A kötelező beszolgáltatás mellett korlátozásokat vezettek be, ennek eszköze a jegyrendszer volt.

  1943 februárjában a dohányjövedéki munkásság javarészét tömörítő Hivatásszervezet kereste fel az Igazgatóságot a gyári munkások „nyugbérügyének” egységes rendezése, az egyes szakcsoportok -tűzőrök, gőzöldések, átvevők stb.- javadalmazásának rendezése céljából. 1943. március elején a Keresztényszocialista Dohánygyári Alkalmazottak Országos Szövetségének küldöttsége kérte az Igazgatóságtól a minimálbér és gyermeknevelési pótlék növelését, a munkaruha-, cipő-, élelmiszer- és tüzelőanyag-ellátás javítását. 1938-hoz képest ugyanis az árak háromszorosukra emelkedtek, míg a bérek átlagosan csak 60%-kal növekedtek.  Dr. Denk Arnold a kérelmeket támogatólag a Pénzügyminisztériumba továbbította.

1943.szeptemberében a jegyrendszer kiszélesítése során elterjedt híresztelésekkel kapcsolatban Dr. Denk Arnold egyértelmű nyilatkozatot adott ki arról, hogy se dohányjegy, se dohánykönyv nem lesz. Ekkor már 14, folyamatosan korszerűsített dohánygyár termelt, és 241 dohánynagyárus, 32 dohányelosztó és 26 ezer kis dohányáruda működött az országban, ami kielégítő ellátást biztosított, ezért mindenkit óvtak a dohánytermékek halmozásától, mert az minőségromláshoz vezet, és a termelés sem képes felesleges felhalmozásokra, készletezésekre berendezkedni. Megnyugtatónak ítélték viszont az alapanyag-ellátást, ugyanis a Dohányjövedék a dohánygyártmányok 83 %-át belföldi termésű dohányokból tudta legyártatni.

A Magyar Királyi Honvédség az ország szuverenitásának és területének védelmére kb. 550 000 főt mozgósított 1941-ben. A hadsereg létszáma 1944-ben elérte az 1 millió főt. Felszerelésük, napi szükségleteik biztosítása komoly feladatot igényelt. A 2. magyar hadsereg – főként a nagy távolságok miatt – gyakran küszködött ellátási gondokkal. A dohánygyárak teljes kapacitással termelték a dohányárukat, ennek ellenére a fronton nehezen jutottak cigarettához a katonák. Pedig a cigaretta, vagy a szivarka egyidejűleg volt a jutalmazás eszköze, valutahelyettesítő, vagy cserealap, kiélezett helyzetben békepipa.
 

   A Jövedék által a Magyar Királyi Honvédség részére gyártatott dohánytermékek.   

Az 1943-as év értékelésekor a felvásárlási árak emelését, illetve az OMGE dohánytermelési bizottsága és a Dohánytermelők Országos Egyesülete egybeolvadásával a Dohánytermelők Országos Szövetségének létrejöttét lehet kiemelni. A szövetség 1943.december 14-én tartott II. választmányi ülésén Dr. Denk Arnold vett részt a Jövedék képviseletében, ahol egyre több szó esett a háború okozta kedvezőtlen hatásokról.  Észrevételezték, hogy a katonai behívások, a kötelező munkaszolgálat miatt csökkent a munkáskéz, a termeléshez szükséges alap- és segédanyagok nagy nehézségek árán szerezhetők be. Kérésekkel ostromolták a Jövedék és a Pénzügyminisztérium képviselőit az átvételi árak, a fuvarpótlék emelése miatt, kenyérgabona, gázolaj, szén, petróleum, zsineg, lámpaüveg kiutalásért, munkaruházati akciókért, jégkár, szélverés okozta terméskiesés elismeréséért, térítéséért stb. Az illetékesek jóindulatú támogatási szándékukat fejezték ki a kérések teljesítésére vonatkozóan, de egyre több akadályba ütköztek, és a politika is beavatkozott az ágazat szakmai életébe. A Pénzügyminisztérium rendelete alapján a zsidóknak 1944 május 4-e előtt kiadott dohánytermelési engedélyt vissza kellett vonni.  A Dohánytermelők Országos Szövetsége 1944. június 25-i jelentkezési határidővel dohánytermelési versenyt hirdetett, miközben az ország háborús részvétele miatt érzékelhetően baljós végkifejlet felé sodródott. A növekvő igények kielégítése érdekében kísérleteket kezdtek egyes dohányfajták leveleinek szárított komlólevéllel való pótlásával Ez nem kapott nagy nyilvánosságot, és később. feledésbe is merült. A Szövetség a dohánytermelési versenyt 1944. szeptember 30-i rendes közgyűlésén értékelte ki, és hároméves szakmai és pénzügyi tervet fogalmazott meg.

A tervek megvalósítását és a termelési év eredményeinek kiértékelését azonban elsodorta az 1944. augusztus 23-tól az ország teljes területére fokozatosan kiterjedő háború. 1944 negyedik negyedévétől az ágazat és a Jövedék munkájáról hivatalos, érdemi információk már nem jelentek meg. 1944. december 11-én a kormány elhagyta az ostromlott fővárost, az államigazgatás alapjaiban megrendült, a Magyar Királyi Dohányjövedéki Központi Igazgatóságának működése ellehetetlenült.

Dr. Denk Arnold 1944 második felében, megfelelő időtartamú állami szolgálata után (katonaként eltöltött háborús éveit magasabb szorzószámmal vették figyelembe) nyugdíjaztatását kérte. 1945-ben a Nyugdíjintézet átszervezése miatt nyugdíját határozatlan időre szüneteltették. 1945-től 1962-ig különböző állami vállalatoknál csak fizikai és irodai (pl. műszaki rajzolói) munkát vállalhatott. Dolgozott olyan állami vállalat éjszakai portásaként is, ahol éjszakánként a párttitkárt korrepetálta történelemből és magyar irodalomból.

   Házasságkötése után Budapesten a Belgrád rkp. 25. sz. házban laktak. A többszintes polgári házat Chmel Gusztáv zongoragyáros és -kereskedő építtette 1899-ben. A házat leányának szánta, aki nászútján egy bécsi szállodatűzben meghalt. Az özvegyen maradt férj – Walla Géza – két unokahúgának, Walla Editnek és Walla Klárának – aki később Dr. Denk Arnold felesége lett –ajándékozta. 1944-ben az épület Duna felőli szárnya - a főlépcsőház - az Erzsébet híd felrobbantásakor találatot kapott. A főváros ostroma alatt a lakókat kitelepítették, a szovjet katonák néhány lakás kifosztása után távoztak. A háború után a hatóságok a háztulajdonosokat, így a Denk családot is kötelezték az épület helyreállítására, amit végül 1952-ben államosítottak. A család annyi kárpótlást kapott a nagy bérházért, amiből meg tudták venni saját lakrészüket. Dr. Denk Arnoldot az 1950-es évek elején politikai múltjának kivizsgálására háromhónapos vizsgálati fogságba (az Andrássy út 60.-ba) vitték, de nem indítottak eljárást ellene. Kitelepítve nem volt. Az 1956-os forradalom időszaka alatt beteghordozóként folyamatos szolgálatot látott el a Szabolcs utcai kórházban. Házukban a lakások megosztása, társbérletek kialakítása miatt megszaporodott számú lakók 1956 őszén megcsillanni láttak egy új reményt. Sok éves élettapasztalata alapján Denk Arnold viszont azt mondta, hogy nem olyan egyszerű megváltoztatni a világot.

   Dr. Denk Arnoldnak minden emberi adottsága, elméleti felkészültsége, szervezőkészsége megvolt ahhoz, hogy békeidőszakban, nyugodt, kiegyensúlyozott környezetben maradandót alkosson a rábízott intézmény élén. Jól képzett szakemberként a tőle függetlenül gyakran módosított jogszabályoknak, a változó értékrend szerinti elvárásoknak mindenben igyekezett megfelelni, a rendkívüli eseményeket követve a közjót szolgálni. A háború utolsó évében óriási nyomás nehezedett rá, egyrészt a termelőktől a jövedelmezőséghez szükséges felvásárlási árak és a termeléshez szükséges feltételek biztosítása miatt, másrészt a termelés, a gyártás és a jövedéki bevételek kikényszerített növelése miatt.

  A napi intézkedéseket igénylő, egyre gyarapodó és nehezedő operatív ügyek intézése mellett eredménynek kell értékelni, hogy a nehéz körülmények ellenére is sikerült a korábban elért minőséget megtartani, a mennyiséget és a kincstár bevételeit gyarapítani, a fogyasztást dohányjegy bevezetése nélkül fenntartani. Attól függetlenül, hogy a háború utáni számonkérések során semmiféle kifogásolható tevékenységet nem tudtak rábizonyítani, életének hátralévő része során mellőzésben, mostoha elbánásban, és hátrányos megkülönböztetésben volt része.

  Dr. Denk Arnold rendszeresen sportolt. Neve több alkalommal is felbukkant az újságok sportrovataiban. 1906-ban a vízaknai 50 yardos ifjúsági úszóverseny 2, helyezettje volt. 1908-ban a kolozsvári Handicap Vívóverseny döntőjébe jutott. 1911-ben Kolozsváron országos főiskolai vívóversenyt szervezésében vett részt, miután 1909-ben beválasztották a Kolozsvári Egyetemi Athletikai Club vezetőségébe. 1922-ben 33 évesen is döntőbe jutott a III. ker. TVE vívóversenyén a BBTE (Budapesti ((Budai)) Torna Egylet) színeiben. Budapestre költözése után a Hunnia Evezős Egylet megszállott túra evezőse volt. Az evezés szeretetét gyermekei is örökölték.

   Kiemelkedő tevékenységét több kitüntetéssel is elismerték, azok közül jelentősebbek a következők voltak:

-1937. augusztus 10. Osztrák Érdemrend középkeresztje,

-1938. június 1. Koronás Bronzérem,

-1944. március 1.  Magyar Érdemrend középkeresztje

  1936. október 29-én polgári, november 4.-én a Belvárosi Főplébánia templomban egyházi szertartás szerint kötött házasságot. Felesége: Walla Klára (1908–1995) volt. Öt gyermekük született: Magdolna 1937, Márta 1939, András 1940, Mária 1945, Margit 1950.

  Dr. Denk Arnold úgy él környezete és hozzátartozói emlékezetében, hogy magatartásában, viselkedésében – nem anyagi értelemben, hanem pozitív emberi értékek tekintetében –, életének sikeres szakaszában éppen úgy, mint nehezebb időszakában mindig igazi hazaszerető magyar úriember volt. Rövid dohányipari munkásságáról is ilyen emléket őriz az utókor.

1962-ben (73 éves korában) kérhette ismét nyugdíjazását.

Dr. Denk Arnold soha nem dohányzott, de felesége igen, aki 1945-ben, terhessége idején abba hagyta a dohányzást, és azt mondta, hogy akkor gyújt rá legközelebb, amikor az országból kivonulnak az oroszok. Erre 1991 júnus 16. után nyílt lehetősége, akkor fia felbontott egy csomag eldugott cigarettát a szimbolikus „rágyújtásra”.

  Dr. Denk Arnold ezt az időpontot sajnos nem érte meg. 1972.május 28-án, életének 83. évében, Budapesten hunyt el. 1972. június 6-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.

Dr. Denk Arnold és felesége sírja Budapesten a Farkasréti temetőben

Az életrajz összeállítását Benedek János készítette,