Magyar Dohányújság

Bajnóczi József

Bajnóczi József 1963-2012 között, közel ötven át dolgozott a dohányiparban, ebből 36 évig a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó üzem vezetője volt.

Egy kis, Pest megyei faluban Zsámbokon (Gödöllői járás) született. Édesanyja (leánykori nevén: Balogh Mária) várandós volt vele, már a kilencedik hónapban járt, amikor édesapját – néhai Bajnóczi Józsefet – behívták katonának, majd elvitték a II. világháborúba, ahonnan soha többé nem tért haza. Édesanyja a mezőgazdaságban dolgozott, nehéz körülmények között, özvegyen nevelte fiát, aki félárván, testvér nélkül nőtt fel. Óvodai évei után 1951-59 között a helyi általános iskola tanulója volt. A jó képességű fiú tanárai ajánlására 1959-ben továbbtanulásra jelentkezett és felvételt nyert a Debreceni Dohányipari Technikumba, ami akkoriban hatalmas dolognak számított a kis településen. Középiskolai tanulmányait jó eredménnyel végezte és 1963. június 18-án Dohányipari technikusi oklevelet szerzett.

Szakképesítésének megszerzése után, 1963. július 15-től a Magyar Dohányipar Lágymányosi Dohánygyár Pápai Dohánybeváltó Üzemében technikusként kezdett dolgozni. A gyáregység vezetősége 1965. január 1-jén gyakorló körzeti felügyelőnek, majd 1965. szeptember 1-jén körzeti felügyelőnek nevezte ki. Ebben a feladatkörében Győr-Sopron megyében és a komáromi járásban szervezte, irányította és ellenőrizte a dohánytermesztés agrotechnikai munkáit. A gyakorlat nélküli, pályakezdő fiatalember rövid idő alatt beilleszkedett az üzem életébe. Tárgyaló-, szervező készségét és kapcsolatteremtő képességét jónak ítélték, gyakorlati tapasztalatainak bővítésére pedig az 1966-os szezonban telepvezető-helyettesnek nevezték ki az erdőtelki szárítótelepre.

1968. november 1-től áthelyezték a Magyar Dohányipar (új nevén) Dunántúli és Duna–Tisza Közi Fermentáló Gyára központjába (Budapest, V. ker. Váci u.40.) rendészeti és tűzrendészeti előadónak. A szakszervezeti tagság 1969. februárjában a Szakszervezeti Bizottság titkárává választotta, ugyanis a gyáregység vállalattá alakulásával aktívabban kellett foglalkozni a dolgozók érdekvédelmével. Funkciójában élvezte a dolgozók bizalmát, tisztelték segítőkész közösségi munkáját, ezért 1971-ben újraválasztották. Időközben három hetes vezetői továbbképzésen vett részt, majd hosszabb tűzrendészeti tanfolyamot végzett. Munkaköri feladatait tisztességesen elvégezte, de szakmai végzettségéből eredően érdeklődése mindinkább a dohány termeltetése felé irányult. Ennek eredményeként 1971. február 1-től, kérésére – áthelyezéssel – a Termelésfejlesztési Osztályra került szakelőadónak. Új beosztásában a gépesítés lehetőségeinek kihasználása érdekében szorgalmazta és szervezte a korszerűbb gépeknek a mennyiségi és minőségi igényeket jobban kielégítő alapanyagellátás szolgálatába állítását. Kezdeményezésére a dohánytermelő gazdaságok gépeket üzemeltető szakemberei részére dohánykombájn kezelő tanfolyam indult. Munkájáért 1972-ben „Kiváló Dolgozó”, 1974-ben pedig az „Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója” kitüntetést kapott. Vezetői ekkor kiemelték, hogy őszinte, segítőkész munkatárs, akinek vitakészsége, tárgyalási stílusa jó, ugyanakkor kritikus, és egyénisége hatást gyakorol környezetére.

Iparági rendezvényen (1970-ben) Bajnóczi József SZB titkár és
Morvai Ferenc igazgató a Vállalat képviseletében.

1975 végén a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem igazgatója, Nagy Imre, nyugdíjba vonult, és a vállalat központja Bajnóczi Józsefet javasolta új üzemvezetőnek. Kiválasztását alátámasztották megfelelő felkészültségével, továbbá azzal, hogy a megelőző két termelési évben a kiskunfélegyházi szárítótelep munkáját irányította, így mind az üzemet, mind az ott dolgozókat megismerte. 1976. február 1-vel nevezték ki a Magyar Királyi Dohányjövedék által 1875-76-ban építtetett Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem vezetőjének.

A Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem főbejárata, irodaépülete és a „Tízes Szárító”.

Bajnóczi József neve a 80-as évek közepén összeforrott a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem nevével. 1983-ban „A Vállalat Kiváló Dolgozója”, 1986-ban pedig „Kiváló Munkáért” kitüntetésben részesült. Rendszeresen részt vett szakmai továbbképzéseken. 1987-ben az üzemek vezetőinek munkaszerződésben szereplő munkaköri megnevezését egységesen módosították a Vállalatnál, ennek keretében Bajnóczi Józsefet  üzemigazgatónak nevezték ki.

A Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem az 1990-es évek elején KF48 néven kisüzemi
dohányszárítókat gyártott. Hat darab egy sorba áttelepített kamra a Kápolnai Üzem
területén ma is működőképes állapotban van.

A vállalat 1991. augusztus 13-15 között az olaszországi Agritab mintájára Kiskunfélegyházán Hungarotab'91 elnevezéssel dohánytermesztési napokat rendezett elismert nemzetközi szakemberek mellett (akik az USA-ból és Európa több országából érkeztek, ezért a helyiek világkiállítás jellegűnek tekintették az eseményt) az ágazat hazai képviselői, a társüzemek dolgozói, dohánytermelők és más érdeklődők részére. A kiskunfélegyházi üzem területén szabadtéri kiállításon, illetve zárt területen mutatták be a dohánytermesztés új kutatási, műszaki-technológiai fejlesztéseinek eszközeit, az ajánlott műtrágyákat, növényvédő- és kacsgátló szereket, az ültetvényszemléken pedig a gondos területi munka eredményeit. Bajnóczi József és munkatársai a résztvevők utaztatásával, ellátásával, szállásuk és étkezésük biztosításával, tolmácsok, kísérők bevonásával, útmutatók, kiadványok, kitűzők stb. készíttetésével hatalmas munkát végeztek a kiállítás előkészítése és lebonyolítása során. Igényesen felújították a régi épületeket, szép környezetűvé varázsolták az üzem egész területét. Minden résztvevő elismeréssel beszélt a látottakról. Bajnóczi Józsefnek üzemigazgatói tevékenysége alatt ez volt a legnagyobb horderejű és a legsikeresebb munkája.

Ültetvényszemle 2000-ben a Kiskunmajsa-i határban Molnár Jenő kereskedelmi igazgatóval.

A rendszerváltást követő években a dohányipar jelentős változásokon ment keresztül. Az 1993-ban Részvénytásasággá alakult Budapesti Dohányfermentáló Vállalat azonban változatlan struktúrában, konkrét távlati elképzelések nélkül folytatta munkáját, és egyre kevésbé tudott megfelelni a privatizált dohánygyárak mennyiségi-minőségi elvárásainak. A termeltető és feldolgozó üzemek dolgozóinak, vezetőinek elkötelezett és szorgalmas munkája ellenére az Rt. válságközeli helyzetbe került. 1995-ben 120 éves működése során első alkalommal a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem sem tudta felvásárolni a termelőktől a leszerződött dohányt. 1996-ban V. Tabac Kft néven alapított új hazai dohánygyár hosszú távú együttműködési szándékot jelentett be az Rt által termeltetendő dohányok megvásárlására. Ekkor nehéz körülmények között, az értékes vagyonának és képzett szakembereinek jelentős részét elveszített Társaság megmaradt részei, így Bajnóczi József irányításával a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem is megkezdte a dohánytermeltetés ismételt megszervezését. Az újrakezdési tevékenység a cég privatizációját követően 1997.június 10. után vett nagyobb lendületet, amikor a Társaság gazdasági helyzete stabilabbá vált. A megváltozott feltételek mellett azonban a Kiskunfélegyházi Dohánybeváltó Üzem korábbi kiemelkedő eredményeit sajnos nem tudta megismételni, és a megelőző időszakban az üzemre jellemző bensőséges munkahelyi légkör sem tudott újból kialakulni.

Az üzem termést adó területeinek bejárása Kolozsvári Pállal és Szanyi Károllyal 2001.

Bajnóczi József 2003. június 30-án, negyven évi folyamatos munkavégzés után, nyugdíjazását kérte, de 2003. július 31 és 2012. március 1. között a kiskunfélegyházi székhellyel megalakult DÉDOSZ Dél-Alföldi Dohánytermesztő Közösség és Értékesítő Szövetkezet elnökeként folytatta a munkát. Felügyelte az üzemben lévő szárítók működését, a szárítóból kiszedett dohány válogatását, szervezte a dohányátvételt, majd igazolta az uniós támogatás kifizetésére szóló jogosultságot. Az ezt követő néhány év dohánybetakarítási kampány időszakában már csak megbízás alapján, de még több alkalommal végezte az üzembe érkező dohányok szárítását.

Fajta és termesztéstechnológiai bemutató, Szelevény 2002.

Rendszeresen részt vett szakmai fórumokon, bemutatókon, továbbképzéseken. 2002-ben amerikai szakemberek tartottak elméleti és gyakorlati oktatást Virgínia dohányok USA standardok szerinti minősítéséről a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban. Bajnóczi József a cégcsoport több szakemberével együtt bizonyítványt kapott a tanfolyam eredményes elvégzéséről. Aktívan közreműködött fajta- és termesztéstechnológiai bemutatókon, az Agroport-D Kft. vetőmagszemléin, valamint az Európai Dohánytermesztők Szövetsége (UNITAB) több rendezvényén, így többek között 2004-ben Görögországban, 2006-ban Németországban, 2008-ban Spanyolországban, 2010-ben Lengyelországban.

Vetőmagszemle és fajtabemutató az Agroport-D Kft.-nél 2oo7-ben.

A sorozatos átalakulások lelkileg nagyon megviselték, nehezen tudta feldolgozni, hogy a sokéves odaadó és fáradtságos munkájával megvalósított létesítmények fénye elhalványult, az elért eredmények emléke megkopott, annak ellenére, hogy a dohányiparban végzett munkája egész életét kitöltötte. Megszerette a várost, az ott élő embereket, munkáját, munkahelyét. Az üzem vezetőjévé történt kinevezésekor vállalt 5-6 éves ott tartózkodásból így 46 év lett. Nyugdíjba vonulása és az eseti megbízások lejárta után már csak másik hobbija, a sport érdekelte, főleg a foci és a kézilabda, és már csak a családjának élt. Megpróbálta pótolni a munkahelyi elfoglaltsága miatt kiesett időket. Egészségi állapota súlyosbodó cukorbetegsége és annak nem kívánatos mellékhatásai miatt egyre romlott. A szolgálati lakásból történt kiköltözése után már nem szeretett régi munkahelye felé járni, és azt mondta „úgy ment tönkre életem munkája, ahogy az én szervezetem a betegségemmel”.

Spanyolország, Cáceres 2008. A magyar delegáció az UNITAB 31. Kongresszusán.

Családszerető férj és gondos apa volt, aki imádta lányait és nagyon büszke volt sikereikre. Egyre zárkózottabb természetűvé vált, és mindinkább kerülte a nyilvánosságot. Kérte, hogy halála ne legyen újsághír, temetésével kapcsolatban pedig azt mondta: „Nem a sokaság kell nekem, hanem az, hogy aki ott lesz, az azt a kis időt nekem és értem szentelje.”

Pusztaszentgyörgy egykori dohányszárító telepének
bejárásán az ingatlan értékesítése előtt. 2006.

Bajnóczi József 2022. május 31-én hunyt el. Búcsúztatására 2022. június 24-én került sor a Kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony templomban szűk körben, amin családja mellett közvetlen munkatársai és ismerősei voltak jelen.

Emlékét megőrizzük, nyugodjon békében!