Magyar Dohányújság

Új irányok az UNIÓS növényvédelmi szabályozásban

A növényvédő szerek uniós szabályozásának szigorítása jelentős gazdasági és termelési következményekkel járhat, miközben az Európai Unió a biológiai és fenntarthatóbb növényvédelmi megoldások alkalmazását is ösztönözné. Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának tanulmánya szerint az uniós szabályoknak nem megfelelő, veszélyes növényvédő szerek maradékanyag-határértékeinek jelentős csökkentése az import, az uniós mezőgazdasági termelés és a fogyasztói árak alakulására is hatással lehet. Ezzel párhuzamosan az Európai Parlamentben vita zajlik arról, hogy a nehézfémeket, köztük a rezet tartalmazó készítmények bekerülhessenek-e a biológiai növényvédő szerek uniós fogalmi körébe. A két ügy egyaránt rámutat arra, hogy a növényvédelmi szabályok változásának gazdasági hatásai mellett az is kulcsfontosságú, hogy a gazdálkodók számára milyen alternatív növényvédelmi megoldások állnak rendelkezésre.

Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja előzetes tanulmányban vizsgálta annak lehetséges gazdasági következményeit, ha az Európai Unióban egészségügyi vagy környezetvédelmi okokból nem engedélyezett, legveszélyesebb növényvédő szerek valamennyi vonatkozó maximális maradékanyag-határértékét a kimutatási határra csökkentenék. A 2026. augusztus 11-én közzétett tanulmány 18 hatóanyagot azonosított, amelyek 86 országból érkező 235 mezőgazdasági terméket érintenek.

A Közös Kutatóközpont három forgatókönyvet modellezett annak alapján, hogy a harmadik országok termelői milyen mértékben tudnak alkalmazkodni az új uniós követelményekhez. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az eredmények nem előrejelzések, hanem a lehetséges hatások tartományát mutatják. A becsült következmények az uniós mezőgazdasági import 41 százalékos visszaesésétől mindössze 0,4 százalékos csökkenésig terjednek.

Valamennyi forgatókönyvben azonos irányú hatásként jelenik meg az import mérséklődése, az uniós mezőgazdasági termelés növekedése és a fogyasztói árak emelkedése. A legszélsőségesebb, alkalmazkodást nem feltételező forgatókönyvben az uniós mezőgazdasági import 41 százalékkal csökkenne, miközben az uniós termelés 1,1 százalékkal, a mezőgazdasági terület pedig 1,9 millió hektárral bővülne. A citrusfélék és a szója importja akár 92, illetve 90 százalékkal is visszaeshetne.

Az importkorlátozások az állattenyésztést is érinthetnék a takarmányköltségek emelkedésén keresztül. A legszélsőségesebb forgatókönyvben az olajosmag-darák ára 87 százalékkal növekedne, ami a sertéshús- és baromfihús-termelés 5,8, illetve 5,4 százalékos visszaesését eredményezhetné. Az alkalmazkodást feltételező forgatókönyvekben ugyanakkor jóval mérsékeltebb hatásokkal számolnak.

 A tanulmány szerint ezért a maradékanyag-határértékek csökkentésének következményeit hatóanyag-, termék- és országspecifikusan szükséges vizsgálni, mivel az egységes feltételezések nem tükrözik megfelelően a harmadik országok eltérő termelési és alkalmazkodási lehetőségeit. A Közös Kutatóközpont külön kiemeli, hogy a tanulmány nem hatásvizsgálat, és nem tekinthető a jövőbeli jogszabályok hatásainak előrejelzésének. Az eredmények ugyanakkor hozzájárulnak az Európai Bizottság folyamatban lévő hatásvizsgálatához, amely az Európai Unióban tiltott legveszélyesebb növényvédő szerek importon keresztüli „visszakerülésének” megakadályozását vizsgálja.

A növényvédelmi szabályozás másik fontos kérdése, hogy milyen alternatív megoldások állhatnak az uniós gazdálkodók rendelkezésére. Az Európai Bizottság új élelmiszer-biztonsági csomagja egyszerűsítené a biológiai eredetű növényvédő szerek piacra jutását a fenntarthatóbb mezőgazdasági termelés támogatása érdekében. A bizottsági javaslat ugyanakkor kizárná a nehézfémeket, köztük a rezet a biológiai növényvédő szerek meghatározásából.

A kérdésről 2026. szeptember 2-án tárgyalt az Európai Parlament mezőgazdasági és környezetvédelmi szakbizottsága. A képviselők a jogszabálytervezethez benyújtott közel 1500 módosító indítványt vitatták meg, amelyek többek között a biológiai növényvédelem meghatározására, a növényvédő szerek engedélyezésére és a maximális maradékanyag-határértékekre vonatkoztak. Herbert Dorfmann társelőadó a biológiai növényvédő szerek gyorsabb piacra jutását szolgáló „zöld sáv” kialakítását támogatta, ugyanakkor az importált termékekre vonatkozó maradékanyag-határértékek szigorításának takarmányárakra és az európai termelőkre gyakorolt hatásait is hangsúlyozta. Michele Picaro társelőadó a szabályok kölcsönösségének és az európai gazdaságok versenyképességének fontosságát emelte ki.

A vita középpontjában a réz is áll, amelyet széles körben alkalmaznak az ökológiai gazdálkodásban, különösen a szőlőtermesztésben a gombabetegségek elleni védekezésben. Bár a réz természetes eredetű anyag, talajban való felhalmozódása és a vízi szervezetekre gyakorolt toxicitása miatt helyettesítésre jelölt anyagnak minősül. Uniós engedélyét jelenleg 2029 júniusáig meghosszabbították a kockázatértékelés lezárásáig.

A szeptember 2-i vita alapján a két társelőadó megkezdi a kompromisszumos módosítások kidolgozását a szakbizottságok többi képviselőjével. Az Európai Parlament mezőgazdasági és környezetvédelmi szakbizottságaiban a szavazást október 5-re tervezik, a plenáris szavazás pedig várhatóan október második ülésén lesz.

Miközben az Európai Unió az egészségügyi és környezetvédelmi kockázatok csökkentésére törekszik, biztosítani kell azt is, hogy a gazdálkodók számára elegendő és gazdaságilag elérhető növényvédelmi alternatíva álljon rendelkezésre. A szabályozás változásai ezért nemcsak az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem, hanem az uniós mezőgazdasági termelés versenyképessége, az importfüggőség és a termelési költségek szempontjából is jelentősek