Magyar Dohányújság

KAP-reform pro és kontra: Túlél-e a hazai mezőgazdaság a brüsszeli változtatás után?

Sok gazda szerint a támogatások megvonásával „lekapcsolnák a lélegeztetőgépről” az agráriumot.

Az Európai Bizottság nemrégiben olyan agrárreform-javaslatot tett, amely gyökeresen átalakítaná a Közös Agrárpolitikát (KAP) és különösen a területalapú támogatások rendszerét. A terv rendkívül heves vitákat váltott ki Európa-szerte: több országban gazdatüntetések voltak, a gazdaszervezetek a termelők “arculcsapásának” nevezték a javaslatot. Magyarországon is fellángolt a vita, hiszen a változások érzékenyen érinthetik a hazai agráriumot. Az alábbiakban összefoglaljuk a tervezett reform főbb elemeit, valamint a mellette és ellene szóló magyar érveket.

Mi áll a reformtervben?

A kiszivárgott bizottsági javaslat szerint csökkentenék a területalapú támogatásokat, különösen a nagyobb gazdaságok esetében.

• A 450 hektárnál nagyobb birtokok egyáltalán nem kapnának közvetlen támogatást, és már 133 hektár felett is sávosan csökkenne az egy hektárra jutó pénz.

A támogatási összeg 100 ezer eurónál lenne maximalizálva, bizonyos sávokban 25-50-75%-os megvonással a nagyobb kifizetésekre. Az így felszabaduló forrásokat inkább kisebb gazdaságok, fiatal és új belépő gazdák, családi gazdálkodók támogatására csoportosítanák át. A tervek között szerepel egy új, akár 300 ezer eurós induló fejlesztési támogatás fiatal gazdáknak (szemben a jelenlegi területalapú támogatások 100 ezer eurós felső határával).

Emellett nagyobb hangsúlyt kapna a biodiverzitás megőrzése és a talajvédelem, továbbá létrejönne egy külön válságkezelési alap a mezőgazdasági krízisek gyors kezelésére. A Bizottság célja a nyilatkozatok szerint egy „rugalmasabb, egyszerűbb és korszerűbb” támogatási rendszer, amely jobban igazodik a mai kihívásokhoz – például az élelmezésbiztonsághoz és a klímavédelmi célokhoz. Fontos változás továbbá, hogy 2032-től már nem járna támogatás azoknak a gazdáknak, akik elérték a nyugdíjkorhatárt saját országukban – ezzel is elősegítenék a generációváltást az agráriumban.

Magyarországon a tervezet hatása vegyes lenne a birtokméretek eltérő megoszlása miatt.

A KSH adatai szerint a mezőgazdasági terület mintegy egyharmadán 100 hektár alatti gazdaságok működnek – ezeket alig érintené a változás. Ugyanakkor a földek másik harmadán gazdálkodó 100–500 hektáros közepes birtokok többsége már kevesebb pénzzel számolhat a sávos csökkentés miatt. A területek további negyedén 500 hektár feletti nagybirtokok osztoznak, amelyek a tervezet értelmében teljesen elveszítenék a jelenlegi területalapú támogatásokat.

Mivel Magyarországon mintegy 160 ezer gazdálkodó részesül területalapú támogatásban, összesen évi 550 milliárd forint értékben, nem meglepő, hogy a javaslat élénk aggodalmat váltott ki. A következőkben nézzük, milyen fő érveket hangoztatnak a hazai szereplők a reform mellett és ellen.

Érvek a változtatások mellett

• Igazságosabb elosztás és hatékonyság: A jelenlegi rendszer legnagyobb haszonélvezői a nagyüzemek – az EU-ban a gazdaságok 10%-a kapja meg a támogatások 80%-át, itthon pedig a támogatások harmada negyednyi területen koncentrálódik. Sokan indokoltnak tartják a források átcsoportosítását a kisebb termelők javára, és felvetik a támogatások jövedelemalapú célzását a puszta hektáralapú kiosztás helyett. Ezáltal a pénz azokhoz juthatna, akiknek a megélhetése valóban múlik rajta, nem pedig a legnagyobb birtokok profitját duzzasztaná tovább.
• Innovációra ösztönzés: Kökény Attila talajmegújító gazdálkodási szakértő szerint az eddigi KAP-támogatások „teljességgel ellustították” az európai mezőgazdaságot.

Sok gazdaság ma is az 1960-as évek technológiáival termel, mert a támogatások révén így is életképesek maradtak.

• Ha csökkenne a “könnyen kapott pénz” mértéke, a gazdákat lépéskényszerbe hozná a versenyképesség megőrzése: rá lennének utalva a költségcsökkentő, modern technológiák (pl. precíziós gazdálkodás, no-till talajművelés) bevezetésére. Az innováció elodázhatatlan, hiszen Európa agráriuma jelenleg „rendkívüli mértékben el van maradva a világhoz képest” – érvel Kökény Attila. A reform tehát hosszú távon hatékonyabbá és versenyképesebbé teheti a gazdaságokat.
• Generációváltás és kisgazdák támogatása: A javaslat nyomán kiemelt figyelmet kapnának a fiatal gazdák és új belépők. Ők akár jelentős induló tőkéhez juthatnak (egyedi fejlesztési támogatások formájában), ami segítheti őket abban, hogy átvegyék a stafétát az idősebb generációktól. Erre Magyarországon is nagy szükség van, hiszen a 65 év feletti gazdaságvezetők aránya folyamatosan nő, 2023-ban már a mezőgazdasági területek 29%-át ők művelték.

Támogatók szerint a reform felgyorsíthatja a generációcserét, és megerősítheti a vidéki fiatalok megélhetési esélyeit.

• Emellett a családi gazdaságok, női termelők, hátrányos helyzetű térségek plusz forrásokhoz juthatnak, ami növeli a magyar agrárium társadalmi bázisát és vidékmegtartó erejét.
  • Környezeti szempontok: A tervezet az ökológiai fenntarthatóságot is előtérbe helyezi: külön ösztönzést kapna a biodiverzitás védelme és a talajmegújítás. Az eddigi KAP ugyan már tartalmazott zöldkomponenseket, de a kritikusok szerint nem eléggé ösztönzött a klímabarát módszerekre. Ha a támogatások feltételei szigorúbb környezeti elvárásokhoz vagy modern talajkímélő technológiákhoz kötődnek, az hosszú távon javítja a termőföldek állapotát és csökkenti az agrárágazat ökológiai lábnyomát. Kökény Attila rámutat, hogy például a no-till és regeneratív technikák jelentősen csökkentenék a költségeket és javítanák a termelékenységet is – vagyis a versenyképesség és környezettudatosság együtt valósulhatna meg.

Érvek a változtatások ellen

A gazdák megélhetésének veszélyeztetése: A magyar agrárszektor érdekképviseletei szerint a területalapú támogatások drasztikus megvonása tömegesen sodorná veszteségbe a hazai gazdaságokat. Máhr András, a termelői szövetség főtitkára már korábban figyelmeztetett: e pénzek nélkül a magyar agrárvállalkozások 80%-a veszteséges lenne – ki jobban, ki kevésbé. A támogatás biztosítja sok gazdánál a nullszaldó feletti működést, fedezi a vetőmag, műtrágya, betakarítás, következő évi talaj-előkészítés költségeit és a földbérleti díjakat. Ha ezt egyik napról a másikra megvonják, számos farm csődhelyzetbe kerülhet, különösen a közepes és nagyobb méretű családi gazdaságok.

• Versenyhátrány és igazságtalanság: A támogatásokat ellenzők szerint szó sincs “ingyenpénzről”: az uniós gazdák cserébe szigorú környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági előírásoknak felelnek meg .

Ezek a szabályok sokkal keményebbek, mint amelyeket számos unión kívüli konkurens betart, így az európai termelők eleve versenyhátrányból indulnak. A területalapú támogatás éppen e többletköltségeket kompenzálja – érvelnek a magyar gazdaszervezetek. Ha ezeket a kompenzációkat megnyirbálják, azzal olcsó importáruk áraszthatják el a piacot.

• Papp Zsolt György, a Nemzeti Agrárkamara elnöke szerint a bizottsági terv „elvonja a forrásokat, ezzel tönkreteszi a vidéket, odaadja piacainkat, és veszélyezteti a családjainkat kétséges eredetű élelmiszerekkel” . Vagyis a magyar vélemények szerint a reform aláásná az élelmiszer-önrendelkezést és igazságtalanul büntetné azokat a termelőket, akik már most is fenntarthatóbban működnek az előírások miatt.
• A vidéki életforma és élelmiszer-biztonság védelme: A kritikák kiemelik, hogy az EU-ban minden ötödik ember vidéken él, és a mezőgazdaság nem pusztán gazdasági kérdés, hanem a vidéki közösségek élete függ tőle. Ha a forráskivonás miatt tömegesen hagynának fel a termeléssel a gazdák, azzal falvak megélhetése, hagyományos kultúrtájaink fenntartása is veszélybe kerül. Jakab István, a Magosz elnöke szerint nem engedhető meg, hogy “Brüsszel a gazdák feje fölött, lopakodó jogalkotással” olyan döntést hozzon, ami róluk, de nélkülük születik. A magyar agrárvezetők hangsúlyozzák: „Európa élelmezésbiztonsága nem tartható fenn az uniós mezőgazdasági ágazat biztosítása nélkül” – vagyis a kontinens stabil élelmiszer-ellátása megköveteli a gazdák támogatását és megbecsülését. A reform jelen formájában ezt a biztonságot veszélyeztetné, miközben a fogyasztók is kiszolgáltatottabbá válnának a külső piacoknak.
• Bizonytalan átmenet és kivitelezés: Sokan kifogásolják, hogy a javaslat részletei homályosak, az átmenet pedig túlságosan rövid. Magyarországon például óriási sokkot okozna a nyugdíjaskorú gazdák támogatásának 2032-es megszüntetése, hiszen jelenleg a földek közel egyharmadát 65 év felettiek művelik. Ki fogja átvenni ezeket a birtokokat alig pár év alatt? Továbbá aggályos a KAP költségvetési kereteinek átalakítása is: a Bizottság a közvetlen agrártámogatásokat beolvasztaná egy nagy nemzeti alapba, így félő, hogy a mezőgazdasági pénzek más célokra csúsznak át a tagállami költségvetésekben.

Nagy István agrárminiszter szerint a terv felszámolná a KAP bevált kétpilléres rendszerét, és az agrárforrások eltűnhetnek a versengő minisztériumi igények között. A kritikusok ezért elhibázottnak tartják a javaslatot jelenlegi formájában, és attól tartanak, hogy a kapkodó reform több kárt okozna, mint amennyi hasznot hajtana.

Merre tovább?

A vita tehát korántsem eldöntött: a reformtervezetet még hosszú tárgyalássorozat várja az uniós tagállamok között, és várhatóan 2027-ig is eltarthat, mire végleges kompromisszum születik. A mostani javaslat sokak szerint egy „taktikai nyitólépés”, amelyből több engedményt is tesznek majd az egyeztetések során. Abban azonban minden oldal egyetért, hogy a Közös Agrárpolitikát frissíteni kell a mai kor követelményeihez. A kérdés az, hogyan lehet ezt úgy megtenni, hogy közben ne menjen tönkre az európai – és benne a magyar – mezőgazdaság. A következő évek agrárvitái ebben a szellemben fognak zajlani.