A túlélés kulcsa a folyamatos technológiai fejlesztés
2014.07.03. 8:17:35
A túlélés kulcsa a folyamatos technológiai fejlesztés és a termesztési költségek optimalizálása.
A Veronai dohánytermesztők többször tapasztalhatták, hogy ha fenn kívánják tartani a dohánytermesztésüket folyamatosan technológiai fejlesztéseket kell megvalósítaniuk.
A túlélés kulcsa a folyamatos technológiai fejlesztés és a termesztési költségek optimalizálása.
A Veronai dohánytermesztők többször tapasztalhatták, hogy ha fenn kívánják tartani a dohánytermesztésüket folyamatosan technológiai fejlesztéseket kell megvalósítaniuk.
A nyolcvanas évek végén óriási lépést tettek a termesztés technológia fejlesztése területén. Megjelentek az akkori kornak megfelelően modern, energia takarékos szárítóberendezések, elindult a termesztés technológia komplex gépesítése, (bakháthúzó és művelő eszközök, sorműtrágyázó adapterek, hidastraktorok, stb). Az új agrotechnikai eszközökhöz a megfelelő technológiát kapcsolták. Tudatos és megalapozott tápanyag visszapótlás, IPM növényvédelmi technológia alkalmazása és a tetejezés, kacsgátlás és kacsmentesen tartás széleskörű megvalósítása. Ezek a lépések gyors eredményeket hoztak és a korábbi igen alacsony termésátlagok megközelítették a 2 t/ha szintet.
A következő nagy lépés az öntözés tudatos alkalmazása volt mely folyamatosan lett az általános termesztés technológia része. Az észak olaszországi dohány termesztési régió jó adottságokkal rendelkezik ezen a téren, mert teljesen csatornázott és a felszíni vízforrások szinte mindenütt folyamatosan biztosítottak. Általános elv, hogy a tenyészidőszakban a dohány zavartalan fejlődéséhez minimum 300 mm/ha elérhető vízmennyiségre van szükség. Ez kisebb részben csapadékkal, nagyobb részben öntözéssel biztosítható. Az egyszerre kijuttatható vízmennyiség általában 20 mm. Figyelembe véve a szegényes és hektikus csapadék mennyiséget a tenyész időszakban, az észak olaszországi termelők 10-12 öntözési fordulót alkalmaznak, ami 200-240 mm/ha kijuttatott öntözővíz mennyiséget jelent. Az öntözés lehet hagyományos szórófejes, vagy az elmúlt években széleskörűen elterjedt csepegtető öntözés tápanyag visszapótlással egy menetben.
A másik nagy technológiai lépés a betakarítás gépesítése volt, mely a magas foglalkoztatási költségek és a minimálisan elérhető kézimunkaerő miatt került bevezetésre. A gépesített betakarítást viszont csak homogén és kacsmentes állományban lehet jó eredményekkel alkalmazni. A kiegyenlített fejlettségű ültetvények biztosítása érdekében a palántanevelési technológia fejlesztése elengedhetetlen volt és megjelent a float bed. Ezzel egy időben a tetejezés és kacsgátlás technológiáját is tovább finomították. A kilencvenes évek végére így elérték a 3 t/ha átlagtermést, mely az akkori költségek és a biztosított támogatások mellett biztos megélhetést jelentett a termelőknek.
A jelenlegi, még érvényben lévő KAP ciklusban a korábbi támogatások csökkentek, a felvásárlási árak folyamatosan, jelentős mértékben emelkedtek, de ennek ellenére a korábbi termelői jövedelemi pozíciók már csak szép emlékek lettek. Az egyedüli esély a túlélésre, a viszonylag alacsonyabb termesztési költség szinten a lehető legnagyobb árbevétel elérése a megoldás. Ez a tény újbóli fejlesztéseket és nagyobb odafigyelést igényel. Azok a termelők, akik a megváltozott piaci helyzethez nem tudtak alkalmazkodni, folyamatosan kiestek a termesztésből. Így a 2013. termesztési szezonra a korábbi évekhez képes közel 60%-os volumen csökkenés állt be. 2014-re a termesztés volumene stabilizálódott. Jelenleg az átlagos termésmennyiség 3,6-3,7 t/ha. Ezt csak azok a termelők tudják elérni, akik minden technológiai lépést időben és maximális precizitással tudnak elvégezni. Ez a dohánytermesztés már az esetleges termelői felületességet, hanyagságot és a durva technológiai hibákat nem tudja elviselni!
