EURÓPA ÉS A DOHÁNY 29. UNITAB kongresszus

UNITAB kongresszus tanulságai :

Az Európai Uniós támogatási rendszer torzult piacot hozott létre;

- a ráfordítások európai áron történnek,

- a termelés világpiaci áron veszteséges,

- a támogatás egyenlíti ki a jövedelemigényt. 

        

EURÓPA ÉS A DOHÁNY 29. UNITAB kongresszus

Kavala, 2004. október 17-20.

III. rész

Borsos János D.Sc. DOKUT Rt. főigazgató

Új európai stratégia szükséges



Az UNITAB-nak ki kell dolgozni az európai stratégiáját, amelyhez szervesen illeszteni kell a nemzetieket. A komplex programokban a jogalanyok érdekei kifejezésre kell jussanak, ami az ágazat jövőépítési stratégiája. A dohánytermesztők megnyilvánulásai szerint a spekulációs receptek, üzenetek sértőek számukra. A görögök fennhangon hirdették, hogy ők lesznek az utolsók, akik abbahagyják a dohánytermesztést. Hangsúlyozták a dohány szabad termesztésének lehetőségét is és úgy vélik, hogy az UNITAB tagországaiban a dohánytermesztésben érdekelt minisztereknek össze kellene fogni Fishler úr támogatási szétválasztást előirányozó projektje ellen.



A dohánytermesztők stratégiája csak az lehet, hogy megszerezni ami a miénk, a veszteségeket el kell hárítani, rugalmasságot tanúsítani és fenntartani a történelmi bázist megtestesítő dohánytermesztés mértékét.



VASSILADIS a dohánykutatás kérdéseiről szólva elmondta, égetően szükséges a fokozott minőségjavítás, a génbankok megfelelő kezelése, a talajvizsgálatok, a növényvédelem, mert mindezek az agrotechnikai eszközök előmozdíthatják a többszörös megfelelés lehetőségét, amely 2005. január 1-től bevezetésre kerül. 2007-től 14 rendelet szabályozza az ellenőrzést és törvényszerű, hogy alkalmazkodni kell az új követelményekhez.

Bulgária képviselője is felszólalt, habár nem tagja az UNITAB-nak, de szolidalitásukról biztosították a szervezetet. A dohányzásellenesség felerősödése kapcsán Törökország is tagja akar lenni az UNITAB-nak. A tagfelvétel tekintetében a kritérium az UNITAB szervezeti és működési szabályzatának elfogadása, valamint a dohánytermesztésben való érdekeltség, ezért az UNITAB egész Európára kiterjedő tagsággal kíván rendelkezni, nem korlátozza önmagát az Európai Unió térségére.



Érdekességképpen kell megemlíteni, hogy a közgyűlés vita nélkül fogadta a tagdíj és szavazati arányok megállapítását, ugyanakkor határozottan elutasította, hogy az UNITAB hivatalos nyelve angol vagy francia legyen, hiszen ez korlátozná a közvetlen, s eredeti megnyilvánulások lehetőségét, ezért a költségek ellenére is fenn kívánják tartani a szinkrontolmácsolás lehetőségeit.



A dohánytermesztők érdekei az európai uniós árpolitikai célokkal ellentétben állnak, a nagy gazdaságok koncepciója a dohánytermesztéssel ellentétes.



A mezőgazdaság társadalmi súlya egyre kisebb, elismertsége megkopott. Az európai agrártermelés potenciálja a piacképes termelés tekintetében csökken.

Országos szinten munkalehetőséget teremt, de ennek regionális jelentősége a nagyobb.

Mindezek ellenére a fenntartható fejlődésben bíznunk kell és a nézetek közötti távolságokat csökkenteni szükséges.



A Közös Piac szervezése, rugalmasság és szolidaritás



Számos országban jelentős a támogatottsága az ú.n. szétválasztási koncepciónak, azonban a legfontosabb cél az kell legyen, hogy a termelést fenn lehessen tartani. Bizalmat kell teremteni a termelők és a környezet fenntartók között. Keresni kell az alternatív lehetőségeket. A megoldást az UNITAB-nak kell szolgáltatni. Rugalmasságot és szolidaritást kell tanúsítani a termelők felé. Rövid időn belül a felmerült kérdésekre meg kell fogalmazódjanak a válaszok az UNITAB vezetésében. 2006-tól feltehetően olasz mezőgazdasági miniszter „írja” az Európai Unió agrárpolitikáját, s mint már említésre került mozgósítani kell az érdekelt minisztereket a dohány pozíciójának megszilárdítása érdekében. Meg kell őrizni a dohánytermesztés vonzóerejét a 2004. évi megtorpanás után. Kétségtelenül igaz, hogy az euro-dollár árfolyam különbsége is veszteségeket okozott, aminek eredményeképpen Brazília 50 %-os árnövekedésre számít.



A világ cigaretta-forgalmában felfutottak a nemzetközi márkák és ennek megfelelően a dohánypiacon is az áruösszetétel specializálódott a Virginia és a Burley dohányokra.

A világ dohánytermesztésének közel 1/5-e „keleti típusú”, amely kizárólag Európához kötődik, a Balkán kiemelkedő agro-szociális kultúrája.



A minőségjavítás és az előállítás nyomonkövethetősége bizonyos orientáltságot jelent a gyárak és a feldolgozók felé, de ezzel együtt az előrejelzések foglyai is a feldolgozók. Egy technológiai csoport foglalkozik a termelésirányítási rendszerrel, valamint a jövedéki adóval összefüggő támogatási szisztéma bevezetésével. 2010-ig előrejelzést kell adni a keresett fajtákról.



A versenytársak bizonyos távolságtartással élnek, különösen a gyártók igyekeznek a társadalmi és piaci elvárásoknak megfelelni, ugyanakkor a szolidaritás, mint elvárható magatartás egyre inkább halványodik.



A minőség és az ár kapcsolatát is fenn kell tartani, a működést szabályozni szükséges. Tiltakozni kell a vidékfejlesztési források olyanforma felhasználása ellen, amelyik nem mozdítja elő a minőségi dohánytermesztést.



A görögök 100 %-os szétválasztási törekvése mellett nemzeti megoldásokban is szükséges gondolkodni. Koncepciót kell kidolgozni a „visszakapcsolt” támogatási források felhasználására, hiszen itt jelentős összegekről van szó.



Szükséges ismerni kik, milyen végrehajtási utasítás szerint járnak el. Egységes formula szerint kellene szerződést kötni a gazdálkodók, a forgalmazók és a fermentálók között.



A francia szövetség összeállítja a végrehajtási javaslatot a minőség és az ár nyomon- követhetőségének bizonylatolására és egy szakmai bizottság vitassa meg, hogy milyen elvek szerint lehet ezeket érvényesíteni.

KOLIVAS titkár nehezményezte a ködös észrevételeket. Alkalmazható előterjesztésekre van szükség a specifikus vonatkozások megjelenésével együtt. Úgy véli 2010-ig a jelenlegi rendszer fenntartható, de ezalatt el kell érni az észrevételezés és a visszacsatolás lehetőségét. Amennyiben ez nem sikerül 2009. után, a támogatás 50 %-a elvész.



REMY LOSSER (volt elnök) kérdés, hogy mi most a dohánytermesztés végét, vagy a jövőjét látjuk. Mindenképpen magunkban kell lejátszanunk az eseményeket, tükröztetve a különbségeket. A támogatás teljes szétválasztása nem politikai döntés, hanem gazdasági. Ebből azonban az következik, hogy a termelők és a kereskedők új viszonya alakul ki az ár tekintetében. Feltétlenül 2009-re kell koncentrálni és javaslataikban meg kell haladni a 2006. évet. Az eddigi megnyilvánulások alapján a vidékfejlesztésre visszacsatolt részben a gazdálkodók nagy mozgásszabadságot fognak élvezni az európai adminisztrációtól.



VEDEL titkár a következőkben összegezte a legfontosabb kérdéseket:

- tisztázni kell kik lesznek a joghordozók,

- milyen mértékű lesz 2004-től a nemzeti tartalék?

- Melyek lesznek a politikai megoldások és mi lesz ennek a technikája?

- A feltáró munkának a végső kedvezményezettre kell irányulni,

- Javasolja 2010-től a svájci modell érvényesítését (magyar javaslatra), a jövedéki adóból származtatott dohánytermelési támogatás.



A joghordozókkal összefüggésben tisztázni kell, hogy kivel kötnek szerződést, az egyéni gazdákkal, vagy termelői csoportokkal?! Technikai segítséget jelenthetnek a termelői szövetségek 2006-tól, akik akár a vidékfejlesztésre visszakapcsolt támogatás kezelői is lehetnek 2 %-os visszatartással. Ez lehetőséget adna közös termelői csoportok kialakítására. Eddig a brüsszeli adminisztráció a termelők alatt a termelői csoportokat értette. Tisztázni kell azonban a termeltetési szerződés tartalmi részét is, minek kell szerepelni (kg, ár, terület, stb.). Nem lehet kétséges, hogy érvényesíteni kell a visszakapcsolás módszerét a szerepvállalás jogát, mert visszacsúszhatunk a 20 évvel ezelőtti anarchiába.

Az UNITAB célja világos kell legyen, miszerint :

- maradjon meg az európai dohánytermesztés,

- nyomon követhető legyen a minőség,

- a harmadik országokkal szemben is érvényesítsék a középtávú követelményeket,

- ki kell dolgozni 2020-ig a termelési feltételeket,

- meg kell állítani a piacvesztést az európai dohánytermesztők érdekében.



A szolidaritás hangja



Az UNITAB 29. kongresszusán megszólaltak a termelőkkel szolidáris, érdekvédő szervezetek is. Nevezetesen a közös agrárpolitikát és a dohány jövőjét elemezték Európában. Mit jelent a reform – kérdezték - jobb és biztosabb jövőt? Azonban a miniszterek döntése alapján 2006-tól rosszabb helyzet várható. 2006-2009 között jövedelemvesztésre lehet számítani, legfeljebb 2005-ig marad meg a jelenlegi szint. A dohány esetében feltették a kérdést lehet-e egy agrártermékkel így elbánni az egészségkockázat társadalmi túldimenzionálása miatt. Jó lenne, ha szolidaritást vállalnának a feldolgozók is a termelőkkel és közösen lépnének fel a gyermekmunka és a világpiaci árak irreális csökkentése ellen. Közös harcot kell vívni a 400 éves dohánytermesztésnek további 400 éves jövőjéért.



Lázas hangulat jellemezte mindvégig a kongresszust, például a katerini dohánytermelők képviselője követelte, hogy az európai dohánytermelők jövőjét ismertesse a brüsszeli adminisztráció, készítsen idődiagrammot az eseményekről, mert az ottani dohánytermelők ezen kívül máshoz nem értenek. Kicsi, 0,8 ha birtoknagyságon termelnek és az a nagy kérdés ma is, hogy ezeken a területekkel mit tudnak mást csinálni. Úgy tűnik, hogy mind a világkereskedelmi szervezet, mind az európai agrárpolitika ellenünk van. A támogatás megosztása a termelés és a vidékfejlesztés között ezeken a kietlen területeken nem fog eredményt hozni, mivel itt a legfontosabb éltető elem a foglalkoztatás, s erre csak a dohány ad lehetőséget.



A görög dohány demokratikus szervezete kiállt amellett, hogy folytatni kell a termelést, jobb támogatási rendszert kell kialakítani, mint az európai költségvetés. A raminai szervezet radikális gondolatokat fogalmazott meg: az európai közösség puccsot hajt végre, ez már inkvizíció a dohánytermelőkkel szemben. Karban kell tartani a vásárlóerőt a dohányra minden lehetséges eszközzel.



A francia szövetség elnöke elmondta, hogy elemezték a 2006-2010-2013 időszakot és ezzel összefüggésben az egész dohányipar helyzetét is vázolták. Az agrárminiszter és a dohányvertikum között eddig jó kapcsolat állt fenn, amit csak erősíteni szükséges. A második pillérben, „leader” jelentésben megfogalmazott célokkal a dohánytermelő körzetek pályázati esélyei kicsik az általános célokra adandó támogatás felhasználására. Továbbá mások is hangsúlyozták, hogy a dohánytermesztők között is különbözőek a nézetek. Egységes elképzelésből kell építkezni együtt a szakszervezetekkel, a szövetkezetekkel. A tömörülés elkerülhetetlen és elengedhetetlen kölcsönös információcsere.



ANDREZLO a Világ Dohányszövetségének elnöke összefoglalta, hogy melyek azok a tényezők, amelyek ma a dohánytermesztést, a dohányágazatot terhelik:



- a dohányzás ellenzése,

- a világpiaci hatások,

- a gyárak áttelepítése és

- a felvásárlási árak csökkenése.



Szerinte nem abban kell győzni, hogy valamit visszaszerezzünk, hanem új forrásokat kell megszerezni a piac, a minőség, a költség, az ár és a jövedelem összefüggésekben. A legnagyobb feszültséget az európai szintű árráfordítások (költségek) okozzák és az a kérdés, kinek a kasszájába folyik a pénz, ahonnan a kiegyenlítéseket meg lehetne oldani. A strukturális alapot kellene dekriminalizálni, a vidékfejlesztés esetében felül kell vizsgálni a göteborgi stratégiát, amely a dotációk megszüntetését célozza. Az elnök hangsúlyozta, új keretek között kell gondolkodni és új jövőképet kell alkotni a dohánytermesztésben. Rendkívül nehéz a szintetizálás, mivel különbözőek a nemzeti dohánytermesztési érdekeltségek. 2010-ig a dohánytermesztés a foglalkoztatásban még dominánsabb szerepet fog játszani, de világosan kell látni, hogy a második pillér ebben az ágazatban is fajsúlyos tényezőt fog jelenteni. A mi ügyünk megtalálni a megfelelő megoldást, mert az európai mezőgazdaság elképzelhető a dohánytermesztés nélkül. A második pillérbe történő visszacsatolás feloldását érdemes forszírozni a dohánytermesztés költséges volta miatt. A keleti dohánytermesztés helyzete kulcskérdés 2010-ig 40-60 %-os szétválasztás esetén még jól támogatott rendszer alakulhat ki.



Támogatási erőegyensúlyt kell elérni szerződéses keretek között az Európai Uniós adminisztrációval. A piaci orientáltságot szükséges megteremteni az 50 %-os visszacsatolás esetén is, amit az árból kell visszafordítani a vidékfejlesztésre. Kérdésként merül fel, abbahagyjuk-e a dohánytermesztést, vagy nem? Nem lehet kétséges, ha a dohánytermesztés csökken, az megkönnyíti az európai bizottság dolgát. 2006-tól új szabályozást kell kialakítani a fermentálókkal a szétválasztott támogatásra. Szolidáris kell legyen a gyártás is ebben, hiszen az „erőhelyzetük” is szorongatott Európában. A szolidaritás azért is fontos, mert kiélezett helyzetben a termelők még az utcára is ki tudnak menni, míg a gyártók és feldolgozók nem!!

Az eddigiekhez képest új együttműködésre van szükség mind a termelők, fermentálók, gyártók, valamint az érdekvédelmi szervezetek között.



Az olaszországi dohánytermesztők az Európai Unióban a jobb helyzetben lévőkhöz tartoznak, hiszen a termelők ellenőrzése alatt állnak a fermentálók. Jó az együttműködés a termelői közösségekben és az árakban is sikerül konszolidált helyzetet teremteni. A növekvő fermentált dohánykészletek azonban nehezítik a helyzetet. Hangsúlyozta, a dohány meg kell maradjon mint termelési ág, de újra kell strukturálni az ágazatot.



Görögország, Spanyolország, Franciaország nehezményezi, hogy a Fissler úr vezette brüsszeli kisebbség vétóképes sajnos, ami megnehezíti a dohánytermesztők helyzetét. Az előző éveket értékelve nagy hangsúlyt kapott az agro-bizalom helyreállítása, amelynek kulcsa a minőség minden ágazatban. A francia mezőgazdasági miniszter aktivitása Brüsszel ellen várakozáson felüli volt, azonban a végrehajtás elég nehézkes a francia bürokrácia mellett. Németországban jobb a piaci helyzet. Dialógus alakult ki a partnerek között ami a termelés és a minőség kérdései felé tolódott el.



A kongresszus számos nyitott kérdéssel zárult.

Az UNITAB-ra rendkívül nehéz feladatok várnak, hiszen az európai dohánytermesztés, a dohányvertikum önmagában is megosztott, integrálni kell az érdekeket, és hathatósan fellépni a dohánytermesztés európai jövője érdekében.





UNITAB kongresszus tanulságai





Az Európai Uniós támogatási rendszer torzult piacot hozott létre;

- a ráfordítások európai áron történnek,

- a termelés világpiaci áron veszteséges,

- a támogatás egyenlíti ki a jövedelemigényt.



Ennek világhatása: az egyenlőtlen versenyhelyzet, amit nem lehet és nem is szabad fenntartani a WTO szerint, mivel ez szociális hátrányba hozza az elmaradt országokat, a zárt európai piac fenntarthatatlan, hiszen a világ globalizálódott és a nagy multinacionális világcégeket a szabad vásárlásban semmi sem korlátozza.



A piac oldaláról az európai agrárpolitika válságba került. De ezzel együtt a termelők is, hiszen ma már több a támogatás, mint a világpiacon elérhető ár. A termelők életnívója, minősége a helybenmaradása, a térségek ökológiai fenntartása, mind, mind társadalmi közérzetet meghatározó tényező, s ezért megmozdulnak az emberek! Mindezt szeretném érzékeltetni egy olyan ágazatban, amely korábban egész Európában összehangolt, integrált rendszerként működött, mondjuk úgy, hogy a bemeneti és kimeneti oldal szinkronban dolgozott. S ami nagyon fontos: az ágazat jövedelemelosztása befektetés és munkaarányos volt. Ez az állapot többé, kevésbé a hetvenes évekig fennmaradt, akár a „szocialista tábort”, akár az európai közösséget nézem!



Ugyanakkor már a 60-as évek végén megtört a gazdasági növekedés, el kellett kezdeni a gazdaság szerkezetátalakítását, beindult a nagyarányú privatizáció egész Európában.

Valójában a mezőgazdaság „szent tehén maradt”, viszont az agrárpiac vásárlói oldalán óriási tőkekoncentráció jött létre a „globalizáció” kapcsán. Az Európai Unió piaci rendtartása, szabályozása és támogatási rendszere ugyan követte a világpiaci eseményeket, de késve, s a túltermelési válságok levezetésének kényszere újabb és újabb intézkedéseket igényelt. Nos, ezt tárgyalta a kongresszus nem kevés indulattal, nyitva hagyva számos kérdést, amire a kedvező válasz súlyos harcok árán születhet meg, aminek kimenetelétől függ az európai dohánytermelés.